Oldalképek
PDF

ja," mondá ez; „gondolkozzék csak, ez az Úr segiteni fog, ha lehetséges. Holnap estve, ismét megfordulhatnánk itt, kedves Úr!" – „Tehát most menjen haza, s tartsa még magát vagy két nap: Holnap estve ismét tudakozódni fogunk." A leány megigéré azt, 's egész szivéből kérte őket, hogy csak ne hagyják-el. Lajos felfogadá azt néki, 's azzal elváltak.

„Nekem a dolog nem egészen hitelesnek látszott," mondá az inas Burkárdnak: „nem tudom, hogy nem akart a felsőséghez jönni. Rajta voltam , hogy megszabaduljunk tőle. Meglehet ugyan, hogy szerencsétlen, az igaz, és vagynak is ollyan szülék elegen; de mégis eggy kicsit gyanús volt előttem.“ Burkárd majd szinte úgy vélekedett ugyan, de nem hiheté azt. „Mert" úgymond ő: „hogy sirt volna a leány éppen abban az útszában, a hol mi eljöttünk, és mit használna az néki, ha való nem volna?" – „Abban igaza van, Burkárd Úr! de azonban még is vigyázónak kell lenni illyes dologban. Az Úr idegen!" – Illy beszédek közt vezeté Lajost a vendégfogadóba. Másnap mingyárt elkezde Lajos a leányról beszélni; egész éjjel előtte forgott a képe. „Jó, jó," monda az inas : „igen jó, ha az Úr olly szánakozó; de legyetek okosak, mint a kigyók, azt mondja az Irás.“ – „De mit akar hát az a' leány? eggy fiatal emberhez menni hálni? úgy a dolgot nem jól vette : volna fel!"– „No hiszen, ha az Úr el akar menni ma estve!“–„Bizonyosan el!" – „Ez előtt két héttel is úgy vettek - ki eggy nyomorúlt

teremtést a malom-kerekek közzül, a ki hasonlóúl azért ugrott oda, mivel senki sem segitett rajta. De vigyázva bánjék vele, Úrfi! ha a várasban vannak atyjafijai, a hová magát vitetni akarja, tüstént marsiroz-. , tatni kell, mert csak oda mehet jó helyre: de ha az Úrral vendégfogadóba akar menni, vagy éppen az Úrhoz; tehát úgy – vannak rothadt halak is. Azt eggy tisztességges leány sem cselekszi." – „Igen, de hogy mentsem hát meg?" – „Ej, az ember nem úgy húlt a világra, mint a' hó: ha itt nincs atyjafija, kell lenni valahol. Oda kell vinni! akkor osztán tudja az ember, hogy jót tett."

Egész nap csupa szerencsétlen leányok történeteivel mulatá az ifjat, és igy az ifjúnak szíve estve felé igen hajlandó leve a szánako

zásra. A leány pontban megjelenék a maga helyén. Megfontolá a dolgot, és az anyja testvéréhez kivánkozott Peinébe, s kéré a szánakozó ifjat, hogy őtet szerezze oda. Burkárd ezt örömest megigéré néki: elvégzék, hogy Burkárd holnap estve eggy csézával a kapun kivül készen, álljon, a leány pedig bútyorával eggyütt elszökvén, a kijelelt helyen megjelenjék.

Az inas ezzel teljesen meg vala elégedve, most már, úgymonda ő, legalább tudja az ember hanyadán van: a cséza kirendeltetett; Lajos már hét órakor az inassal eggyütt a kapu előtt volt. Csak vártak, várakoztak: a leány nem jött. Végre kilencz óra után megjelenék, egészen lélekzetlen, szorongva és vadan. Lajos béemelé a kocsiba, karjai közzé

vevé, vigasztalta, biztatta; az inas felüle a bakra, 's a kocsi elindúlt. Alig mentek eggy óráig a rossz úton, midőn a Ieány felkiáltott: „Ah, mi bajom! rosszúl, igen rosszúl vagyok!" Megállottak. A leány panaszkodott, hogy mind inkább rosszabbúl érzi magát. Lajos szorongásba esett; a' leány állapotja rémitő vala; a Lajos karjai közzé rogyott, haláláról beszélt. Az inas jelenté, hogy ott közel volna eggy korcsma, a hova elmehetnének, 's a' hol a leány magához térhetne. Oda menének csendesen, 's Lajos mind két kezével mejjéhez szoritva tartá a leányt, de midőn az inas a bakról befelé fordítá a fejét, és örült, hogy ők olly - bízakodva ülnek ott, 's eggy még sokkal édesbb éjjre tarta számot,nagyon hibázott, mert Lajosnak kar

« ElőzőTovább »