Ettől fogva az ifjoncz' kezében. inas csupa háládatosságból nem tágita a fiatal embertől. Megcsókolá a' kezét, valahányszor hozzá férhetett, mig csak Lajos nem mondá néki: „Hagyja -el Ked!" Estve felé eggy igen szép leány jöve Lajoshoz, 's holmi apró portékákat árúla néki. Az inas mosolygva hagyá-el a' szobát; de mint bámúla, midőn a' szobaajtó hirtelen kinyilt, a' leány ki az ajtón, Lajos pedig a' lovag-korbácsal utánna, és igy kiséré egészen a' garádicsig. ,,Ugyan mi vólt az, kedves Burkárd Úr ?" kérdé a' kamasz tátott szájjal. „Eggy kurva, a' ki szemtelenné lett," felele Burkárd igen hidegen, és felakasztá korbácsát a' szegre. Ekkor elkezde az inas panaszkodni az embereknek elfajultsá gokon, és a' politiának vigyáztalanságán. Olly történeteket beszélle az ifjú embernek, mellyek őtet megborzaszták. Burkárd olly kemény apostrophékra fakada az erkölcsök zabolátlansága ellen, 's olly tűzzel hadaza és dobbangata beszédje közben, hogy a' libériás gazember csak hamar általlátá, hogy elhibázta emberét. Kiméne, panaszkodva a' gonosz időkre. Két nap mulva reávevé az ifjat, hogy operába menjen, 's kiséré őtet haza menet. A' mint eggy keskeny setét útszán keresztül mentek, hallottak valakit hallatólag zokogni: ,,Én szerencsétlen leányzó !" mondá csendesen eggy szózat. Lajos megállott; a' béres lokaj csak ment folyvást a' lámpással előre. „Megálljon hát Ked!" kiálta Lajos: „hát mi baja magának leányasszony?"--,,Ah Istenem, Istenem! az Úr én rajtam csakugyan nem segithet!" Azonban közelite az Inas a' lámpással, 's Lajos eggy igen szép fiatal leányt-láta, a ki könnyekre olvadva, kezeit tördelé, és bánatjában elenyészni láttaték. -,,Az Istenért, édes gyermekem! kicsoda maga? mi baja? igérem, segitek rajta." ,,Ah, kedves szép Uracskám, én a legszerencsétlenebb leány vagyok a világon. Ártatlan vagyok, 's szeretem a' rényt; de holló - szüléjim vagynak." ,,No, az Istenért, mi baja tehát?"_____ ,,Ah, szinte ki sem mondhatom: el akarnak adni!“ ,,Eladni? tán megkábúlt? hát adnak-e el embereket?" —,,Ah, kedves szép Uracskám, eggy előkelő Urnak akarnak eladni mint maitresszt, pedig inkább a' vizbe ölöm magam, mint azt cselekedjem."—,,Micsoda ?“ kiálta Lajos,,,a' tulajdon szüléji? Jer, leányom, jer! e' pillantat ólta az én óltalmam alatt vagy, jer!" A' leány a jószivű ifjúnak karjába kapaszkodék, és eggyütt menének a' szoros útszán keresztül ; Lajos a' leghevesbb haraggal a' szülék és a' politia ellen. Az útsza végén megkérdezé az inast:,,Hol lakik a' Politiadirektor? oda vezessen Ked bennünket!" Alig ejté-ki e' szavakat, midőn a' leány eggyszerre elbocsátá az ő karjait, az inas pedig megállott a lámpással. nem! oda nem megyek!" kiálta a leány; az inas oda járúla: „Gondolja-meg az Úr!" suttogá a' Lajos' fülébe:,,micsoda politia az! a' csak annyit tesz, mint semmi!"— „Mi ,,Nem, ? csoda? ha a' Politzájdirektor megtagadja a' segélyt e' leánytól, tehát holnap a Miniszterhez megyek !". ,,Úgyde ki tudja" mondá az inas fel szóval, „ha a' leány éppen szerencsetlenekké akarja-é tenni szüléjit!“ ,,Ah, nem! szegény szüléjim!" jajgatá a' leány: „nem, én őket éppen nem tehetem szerencsétlenekké! Nem! nem! inkább meghalok, mint úgy" Lajos zavarba jött; a' leány kezde néki nem tetszeni, a' nélkül, hogy tudná, miért.-,,Jó, úgy semmit sem tehetek!" mondá ránczolt homlokkal, 's ott álla minden elhatározás nélkül. —,,Nincs-e magának valahol, itt közel Brunszvikhoz valami atyjafija," kérdé az inas a' leánytól,,,a' kihez magát vinni lehetne?" A' leány zavarodásba jött: „Ah, igen is, az csak vólna." ,,No hall |