Oldalképek
PDF

Ettek; ittak; az Anya csak arról gondolkozott, hogy Zsáninak koszorú sincs a' fején, Zsáni pedig maga se tudta, mi történt rajta. Burkárd a' Prédikátornak, a' kire magára is ragadt eggy kevés az Anya' szorongásából, elbeszéllé a' főld golyóbison lévő különbféle nemzeteknek lakadalmi szokásaikat. Tizet ütött. A' Prédikátor elment. Burkárd eggy más Szobába vezeté az Anyát 's leányát, itt vala az Anyának hálóköntöse. Szárazan mondá: „Jó éjtszakát Anyám!“ Zsánit karjára fogá, azzal eltűnt, 's midőn másnap reggel az Anyja az emberek' fecsegéseik eránt való félelmet sopánkodva ismétlé, Zsáni is úgy vélte, hogy az emberek beszédjeikkel nem kell gondolni, mellyért Burkárd ötet megölelé. „Helyesen, Zsánikám! helyesen ! az

emberek nyelvével nem kell gondolni, hanem itt“ — mejjére mutatván — ,a' mi itt lakik, Zsáni ! arra hallgass ! vagy kérdezd-meg magadat minden cselekvésedkor: mit mond az?"

Anya 's leány még nem tudák tulajdonképen, hol légyenek; de melly nagy leve örömök, 's mennyivel felülmulta az Anyának legmerészbb reményét is annak hallása, hogy ő Jeányának jószágán van, hogy az ő leánya két falunak földes asszonya, 's a' veje kétszáz parasztnak Ura, 's mennyire fájlalta ekkor, noha azt ki nem jelentette, hogy a' lakadalomkor vejének gazdagságát eggy iszonyú nagy vendégséggel meg nem mutathatta; a' mi pedig még roszszabb volt, nehány hetek mulva egészen áltlátta, hogy azt itt éppen nem

eggyszer valami Familiai innepet adjon, és arra apellált, hogy az egész világ úgy cselekszik; 's ez úttal maga Burkárd is igaznak vallá, hogy az egész világ úgy teszen: mindazáltal semmiképen reá nem vihette, hogy csak eggy embert is invitáljon: „mert,“ úgy monda 6, „ebben a' részben az egész világ oktalan."

Valahányszor csak Hamburgból eggy szekér érkezett minden pom

kal megrakya; 's valahányszor egygyik szoba a' másik után kimöbliroztatott – mert Burkárd kedvellte a' pompát is kivált a' kényelmet mindamyiszor ezt kérdé Anyó : „Ugyan Fijam Uram , minek az ? hiszen mi hozzánk nem jónek Idegenek!“. 's Burkárd mindenkor rendesen ezt felelé: „Ez nekem lessz, Zsá. ninak, Kegyelmednek, 's mindenkinek a' ki hozzám jön!“ Azonban fájdalom ! senki se jött hozzá a' hely-, béli Prédikátoron, és a' Falu' biráján kivül.

Burkárd meglátogatá ugyan némelly atyjafijait; de ezek, részint rosszúl vevék, hogy a' Zsáni' lakadalmában semmit se tudtak ; részint nem tudták, mit gondoljanak eggy olly emberről, a' ki ő hozzájok vászon ruhában, kerek kalapban 's matróz bocskorban ment, leüle kína nélkül, 's elméne, a' nélkül hogy kikérte volna a'visszonos látogatást. „Goromba ember ez a'Burkárd,“ igy kiálta mindég valamellyik a' Familia közzül, midőn Burkárd elment. Azonban a' kandiság még is igen

ösztönözé őket, hogy az ő gazdaságát közelebbről megtekintsék, és a'' legelőkelőbb a' Familia közzül, a' Váras' Polgármestere, az ő kiváncsi. felesége 's leánya' kéréseiknek már tovább ellent nem állhatván, kéntelen volt velek eggy szép reggel oda kikocsizni. A’ felesége 's leánya úgy felczifrázák magokat, mint valami menyasszonyok, hogy a' gazdag Burkárdal minden esetre eggyarányt játszhassanak; Polgármester Úrnak az arannyal hímzett köntösét kellett felhúznia, 's igy érkezének Ellbergre. Burkárdot ott le találák a' ház előtt eggy csoport munkások közt, kik az ő intézése szerint éppen eggy Bowling greent készitettek.

„Istenhozta! Istenhozta ! monda Burkárd, 's leemelé a' felczifrált Familiát a kocsiból: „a' Feleségem a'

« ElőzőTovább »