· küszöbömön be se lépjen. Megmondja, be se lépjen! Már ez égre kiáltó alávalóság!" ,,Hogyhogy, Szomszédaszszony? hogy ő egy szerencsétlent, egy üldözöttet bátorságba tesz ?" ,,Hiszen éppen az

—!“

által muttja - meg, hogy á akar a' gyermeknek atyja lenni!" ,,Azt már ma törvényesen megmutatta." „No jó! mit tartozik az én reám : adja-öszve azzal a'!“ - „Úgy tartom, Szomszédaszszony, hogy arra nem kellene őtet kisztetnünk, ha valóban ő volna az atya.“ ,,Micsoda, nem atya, és még is a' leányt Kegyedhez viszi? Gondoljae Kegyed, hogy valaki ezt a' mesét elhiszi ?"

is kételkedem!"

,,A felől magam

Róza keserve

sen sirt e' beszélgetés alatt,,'s gondolja-e, hogy én Rózának megen

gedem, tovább is társalkodni olly emberrel, a' ki magát törvényesen feslett életünek vallja ?"

,,Csak még is jobb, mintha medice vallotta volna annak!" „Eggy szóval: mi velünk vége mindennek, mihelyt a' leány egy éjtszaka Kegyeddel egy fedél alatt hál, és ha ő a' törvényes vallomást vissza nem húzza."

66

Ebben a pillantatban belépe Lajos. Róza felugrék, 's kiálta rémülve és örömmel: ,,Ah Istenem! itt van, itt van!" és a Nénjéhez vo núla. „No hála Istennek!" mondá Lajos vidám ábrázattal: „jó estvét Néném! jó estvét édes Rózám !" ,,Isten hozta az Urat!" monda Zéburgné.,,Mi az Néném? miért nem hiv engem többé Lajosnak?"-,,Mivel elébb meg kell tudnom, ha hiv

hatom-e többé úgy az Urat? Igaz-e, hogy az Úr magát törvényesen az asztalos-leány' elcsábítójának vallot,,Nem Néni, csak a' gyer

ta?"

mek' atyjának." —,,Igaz-e, hogy a' leányt az atyjához vitte?" ,,Igen

is, Néném, hirtelen a' sok öszveütköző környülmények közt, nem leltem néki semmi menedéket." ,,No, még egy kérdést: az Úr-e a' gyermek' atyja?"—,,Lajos! Lajos!" elkezdé Róza édes esedező hangon, nedves esdeklő szemekkel, eleibe állván 's kezét megfogván: „Te vágye a' gyermeknek atyja?" —,,Óh édes, édes Rózám! teheted-e te nekem komolányan e' kérdést? Róza! mivel érdemlettem ezt tőled?“ Ő ezt olly szeliden 's egyszersmind olly komolányan mondá; a' mellett Rózának kezét olly szivesen szorítá,

's nagy kék szemeivel olly keservesen néze szemei közé, hogy Róza nem birt magával; a vállára borúlt, és úgy sirt, könnyei a' Lajos' kebelébe folytanak.

,,Eggy szóval, Lajos, mig a' leányt a házadból el nem iktatod, elkezdé Zéburgné igen határozott kemény hangon:,,mig a' törvényes vallomást vissza nem húzod, addig ne is említsd, hogy engemet és Rózát valaha ismérted." „Úgyde,

Nénem, ha azt nem tehetem a' nélkül, hogy gazember ne legyek, inkább adná-e Rózát eggy bántatlan gazembernek, mint eggy rágalmaztatott jó embernek ?" Eggy olly ember, a' ki maga magát rágalmaz-. za, vagy bolond, vagy gonosz: Rózának eggyikhez sincs szíve. Tudod az én gondolkozásomat ! “

„Róza másképen gondolkozik, Néném 16 ,,Talán még elakarod oh menj, menj, arról felelek, hogy Róza úgy fog gondolkozni, mint én!" E' szavakra kézen fogá Rózát, 's vele eggyütt eggy más szobába ment. Lajos és az atyja halgatva haza mentek. Ekkor eggy heves beszédet tarta Rózához Zéburgné, mind az öreg Burkárd és az ő nevelése, mind a' fija és annak magaviselete ellen. „Ne sirj, Róza! és higyj nékem, hogy csakugyan nem lettél volna boldog ezzel a' bolonddal, a' ki mindég az egész világot oktatja, és azt hiszi, hogy valamit csak ó cselekszik, az mind jó. Micsoda életmód az? eggy szóval: mind a' kettó bolond. Azt pedig csak holondnak mondja, hogy neki semmi része ne volna ama leányban! Szép sza