a' könyvét az asztalra, 's beugrott az asztalosnak dolgozó szobájába. ,,Mi baj van itt?" kiáltá Lajos, a'mint a három szenvedőknek helyhezletöket látta:,,mi baj van itt? mit akar itt Kegyed, kedves Szenátor Uram ?". ,,Én a' Magisztrátus' részéről vagyok itt, Burkárd Úr!" 'S mit akar itt?" ,,Valamit, a' mi az Urat, úgy reménylem, éppen nem illeti!" felele a Szenátor mosolygva, 's nagy megelégedéssel Szatirás maga feltalálásán. —,,Uram! ez minden embert illet, a' ki nem hóhér: mert nézze csak ama szōrongással 's rettegéssel teljes orczákat." - „Jaj, Burkárd Úr! ki hogy cselekszik, úgy veszi hasznát!“ — - „Szenátor Úr! hát executióval kezdik itt a' dolgot?" ,,No hiszen én nem vagyok hóhér, Úrficskám! csak eggy kis visgálatot akarok tenni a' Leány asszonykánál, ha lehet-e még szüznek mondani.". ,,Abból ugyan semmi sem lessz, Uram!" mondá Lajos eggy kevéssé hallatólag, „mig csak nekem két ép kezeim lesznek. Mi közi ahez a Magisztrátusnak, ha vallyon terengettét, Uram! ugyan mi közi ahoz a' Magisztrátusnak?“ ,,Olly egyenesen épen nincs; hanem eggy bizonyos Szellhof Úrnak a' requisitiójára, kinek fiját az Úr, úgy tartom, igen jól ismérni fogja, tartozik a' nemes Magisztrátus megvisgálni, yallyon a' Mamzellnek állítása, hogy ó Szellhof Úrfitól terhes, való-e, 's akkor osztán " وو Uram! bolond a' ki azt mondja, hogy e' leány Szellhoftól terhes!",,Úrfi! ne interesszálja magát igen nagyon a szép leányasszonyka eránt! ... nehogy elfelejtse, mivel tartozik nékem_ „Eggy szóval, Szenátor Úr, menjen haza békével; itt semmi visgálat nem fog tétetni, arról felelek az Úrnak.“ Ne tegye - ki magát semmi alkalmatlanságnak, Burkárd Úr! Toda le vannak a' kisérőjim. Megeshetik az lárma nélkül is; külömben kéntelen leszek a' leányasszonykát elvitetni." Az anyának 's leánynak újabb borzasztó sikoltások: az atya szólni akart valamit; de ajkai felettébb részkettek; csak eggy siralmas hangot adhatott.,,A' leányasszony elcsábitotta Szellhof Úrfit házassági igéretre, 's titkos házassági szövetségre. Én kéntelen vagyok igy bánni.“ — „Segitség!" kiálta most Mári, 's Lajos felé terjeszté karjait.,,Uram!" mondá Lajós, kezét homlokára té vén:,,de legalább meg kell először vallani, vagy Szellhofnak, vagy a' leánynak, hogy Szellhoftól terhes, és én bizonyosan tudom, hogy az nem történt, nem történhetett.“ — „Úgyde a' Tútora panaszolkodik,“ mondá a' Szenátor: „valamig tehát az ellenkező meg nem bizonyitódik, én kéntelen vagyok igy bánni, édes Burkárd Úr!" Burkárdnak ránczolt homloka kisimúla. Még eggy szánakozó tekintetet vete Márira; azután mosolygva a' Szenátor' vállára tevé kezét, és monda: Tehát csak menjen haza Szenátor Úr, és mondja-meg, hogy vólt itten!" ,,Oh igen is, azt fogom tenni," mosolygá a' Szenátor: ,,csak hogy a leányasszonyt kikérem kisérőbe.",,Nem úgy; a' leányasszony itt marad, és az Úr magá ban megyen; mert figyeljen-fel Szenátor Úr! Sziversz Mári leányaszszony valósággal terhes."—,,Úgy-e? de még is"-,,Hó! hó! Szenátor Úr! még nem végeztem-el! ez a' leányasszony valóban terhes, és én vagyok a' gyermek' atyja, nem Szellhof Úr. 'S most már, kedves Szenátor Úr! ha az ép csontoknak olly nagy ellensége, mondjon még eggy igét a' visgálatról !" -A' Szenátor leirhatatlan ostoba ábrázzal néze reá. „Szenátor Úr!" monda még eggyszer Lajos:,,a' leány terhes: én atya vagyok: az atyám nincs ellenére; van-e még valami keresete ?" „Jó, jó, édes Burkárd Úr! de“ ,,Uram, ha még valamit akar, nézzen a csontjaira! Ez a' leány" e' szókra felhúzá 's karjai közzé vevé Márit,,,ez a' leány terhes, és én va |