Oldalképek
PDF

Lajos, hogy beszélsz most megint! csupa ellentmondások azzal, a mit elébb mondtál!"–„Én csak azt mondom a mit érzek; a leány oktalanúl, gondolatlanúl, könnyelműen cse

lekedett. Ugyan hogy," folytatá tün

döklő szemekkel 's felemelt kezekkel: „hogy feledhetném én az indúlat órájában is, mivel tartozom eggy ártatlan leány szüléjinek, a kinek ártatlansága talám az ő legszentebb örömök, 's a' házi bajok órájiban talám legbiztosbb menedékök! Hogy

rabolhatnám én el szüléktől ezt az

örömet, hogy tóditanék gyalázatot eggy leányra, a kit szeretek, ha az csak nehány hónapig, csak nehány napokig volna is; hogy kárhoztatnám azt a szorongás könnyeire, csak

azért, hogy eggy mulandó pillantást

magamnak megédesitsek? s lássa

394 Néném ! a mi még rémitőbb, a' mi mindenek közt legrettenetesebb! melly könnyen megakadályozhatják a környülmények a csábitót abban, hogy a leányt elvegye! hova menjen a szerencsétlen ? a köz megvetés” gyalázatjának kitéve, az emberi minden társaságokból kirekesztve, taIám , felbizgatott kivánataival, eggy könnyű, szembetűnő tárgya a férjfiúi bűjaságnak, újonnan elcsábittatik, 's végre szemtelenné 's fajtalanná válik! – Oh Istenem ! e szavakra könnyek csorogtak égre emelt szép szemeiből: „Oh Istenem! hogy hagyhatnám-el most ezen állapotban Márit! Nem, engedd nékem őtet a gyalázat szélvészében felemelni, és –de ő azt nem cselekszi! azt ő nem cselekedheti!“ – – Még igy soha sem látta Zéburgné

[ocr errors]

nem Szellhof!“ – „De csak az atyának kell elébb." – „Néném, hát tudja Kegyed, ki a csábitó?" – „No, hát nem Szellhof?“ – „Néném, ki mondta azt megint?" – „No hát eggyik kettőtök közzül." – „Jó, elfogadom azt, eggyik kettőnk közzül; igy a bizonytalanság mind kettőnk eránt igazságossá fogja tenni Nénémet!" – „Te csakugyan bohó idétlen elméncz vagy Lajos!" – „Néni meg olly jóságos tetteiben , 's olly kemény itéleteiben !" Zéburgné mosolyga, 's megcsappintá Lajosnak piros orczáját. Már most az egész dolog a szerencsétlen Familia, Szellhof és Lajos között is elintéztetett. Márinak faJura kelle vala menni, mihelyt iIIendő hely akadna, és ott anyává lenni, a nélkül hogy Szellhofot nevezné.

[ocr errors]

Szellhof az egész alku alatt a Mári' lábainál hevere, 's megigéré, hogy semmi ürügy alatt el nem hagyja, Lajos pedig mondá: „Ej te olly dolgokat erősítesz, a' mellyeket minden a ki eszesnek gondol, a nélkül is hiszen ! Bohó! Mári a te feleséged, 's azzal vége! Mi szükség a férjfinak, a kinek felesége ő tőle terhes, még erősitgetni, hogy az az ő felesége, lessz? mi szükség nekem az én csontomról azt mondani, hogy ennek az én csontommá kell lenni? Te bohó vagy Szellhof!" De a várasban nem vólt a szegény Márinak olly ékes szólló 's szeretett Apologétája, mint Zéburgnénál és Rózánál. Házról házra terjede a' hir, és mindég azon pótolékkal: hogy Lajosnak vagy Szellhofnak kell az atyának lenni. Semmin se bosz

« ElőzőTovább »