Oldalképek
PDF
ePub

Lajos, hogy beszélsz most megint! csupa ellentmondások azzal, a' mit elébb mondtál!"-,,Én csak azt mondom a' mit érzek; a' leány oktalanút, gondolatlanúl, könnyelműen cselekedett. Ugyan hogy," folytatá tündöklő szemekkel 's felemelt kezekkel: „hogy feledhetném én az indúlat' órájában is, mivel tartozom eggy ártatlan leány szüléjinek, a' kinek ártatlansága talám az ő legszentebb örömök, 's a' házi' bajok' órájiban talám legbiztosbb menedékök! Hogy rabolhatnám én el szüléktől ezt az örömet, hogy tóditanék gyalázatot eggy leányra, a'kit szeretek, ha az csak nehány hónapig, csak nehány napokig volna is; hogy kárhoztat· nám azt a szorongás könnyeire, csak azért, hogy eggy mulandó pillantást magamnak megédesitsek? 's lássa

Néném! a' mi még rémitőbb, a' mi mindenek közt legrettenetesebb! melly könnyen megakadályozhatják a' környülmények a csábitót abban, hogy a' leányt elvegye! hova menjen a' szerencsétlen? a' köz megvetés' gyalázatjának kitéve, az emberi minden társaságokból kirekesztve, talám, felbizgatott kivánataival, eggy könnyű, szembetűnő tárgya a' férjfiúi bújaságnak, újonnan elcsábittatik, 's végre szemtelenné 's fajtalanná válik! Oh Istenem! e' szavakra könnyek csorogtak égre emelt szép szemeiből:,,Oh Istenem! hogy hagyhatnám-el most ezen állapotban Márit! Nem, engedd nékem őtet a' gyalázat szélvészében felemelni, és - de ő azt nem cselekszi! azt ő nem cselekedheti!"

-

Még igy soha sem látta Zéburgné

az ifjat; Róza a' szeme közzé néze, 's maga is könnyeket hullata; karjai felemelődtek, mintha hozzá akarna repülni; Lajos eggy tekintetet vete reá, 's ekkor nem állhatá tovább, karjai közzé dóle királynéi kevélységgel. Zéburgné az orczájit simogatá.,,Te csakugyan különös bohó Jancsi vagy és maradsz! Én részemről nem szólnék, sőt meglehet hogy igazad is van; de eggy asztalos leány ?" ,,Édes Néném! hát csak az előkelők eránt legyek igazságos?"

[ocr errors]

„Ej, te mingyárt messze űzöl mindent !" ,,Nem, Néném! de — azt mondhatom magamról-hála Istennek! én azért szeretem az embert, mert ember!",,Hadd gondoskodjék hát Szellhof a' leányról !"-- Lajos öszveránczolá homlokát: „Szellhof? miért ő? hiszen én lakom ott,

nem Szellhof!"- ,,De csak az átyának kell elébb.“ „Néném, hát tud

ja Kegyed, ki a' csábitó?" —,,No, hát nem Szellhof?" mondta azt megint?"

[ocr errors]

,,Néném, ki

,,No hát

„Jó, el

eggyik kettőtök közzül." — fogadom azt, eggyik kettőnk közzül; igy a bizonytalanság mind kettőnk eránt igazságossá fogja tenni Nénémet!",,Te csakugyan bohó idétlen elménez vagy Lajos!" ,,Néni meg olly jóságos tetteiben, 's olly kemény itéleteiben!" Zéburgné mosolyga, 's megcsappintá Lajosnak piros orczáját.

Már most az egész dolog a'szerencsétlen Familia, Szefhof és Lajos között is elintéztetett. Márinak fa- ' lura kelle vala menni, mihelyt illendó hely akadna, és ott anyává lenni, a' nélkül hogy Szellhofot nevezné.

Szellhof az egész alku alatt a` Mári' lábainál hevere, 's megigéré, hogy semmi ürügy alatt el nem hagyja, Lajos pedig mondá: „Ej te olly dolgokat erősítesz, a' mellyeket minden a' ki eszesnek gondol, a' nélkül is hiszen! Bohó! Mári a' te feleséged, 's azzal vége! Mi szükség a' férjfinak, a' kinek felesége ő tőle terhes, még erősitgetni, hogy az az ó felesége. lessz? mi szükség nekem az én csontomról azt mondani, hogy ennek az én csontommá kell lenni? Te bohó vagy Szellhof!"

De a várasban nem volt a szegény Márinak olly ékes szólló 's szeretett Apologétája, mint Zéburgnénál és Rózánál. Házról házra terjede a hir, és mindég azon pótolékkal: hogy Lajosnak vagy Szellhofnak kell az atyának lenni. Semmin se bosz

« ElőzőTovább »