Oldalképek
PDF

Uram, minden emberek kérnek eggy két hetet a gondolkozásra." „Hohó! kedves Néném ! az nem való! példának okáért, az Irókézek, Paragayok, Brasiliaiak, Beduínek 's száz más Nemzetek, ennyi idő alatt már a kézfogást, lakadalmat 's az egész telletullát elvégezték volna, én pedig még csak az igenig se jutottam. Szeretsz-e engemet? – Igen! – kióItják a fáklyát, 's megvan az egész dolog. Igy megy ő nálok, és ez a veleje ! a többi tréfaság. No, Zsáni, szeretsz-e engemet?" Végre sok várakozás, fogatkozás és de-zés után, igen-t mondának Zsáni ajkai. Burkárd kihúzá erszényet, keresgélt; 's a' két asszonynak eggy drága gyűrű tüne szemökbe, mellyet eggy tallérral eggyütt Zsáninak nyujta Burkárd illy szavakkal: „A mi

nekem a földön legdrágább, megosztom veled, Zsánikám, valamint ezentúl mindenemet megosztándom veled." Ezzel karjai közzé szoritá az Anyját, azután a mátkáját. „Holnap többet!“ igy szolla: „Jó éjtszakát!" Ment, 's az Anya leányostól tátott szájjal ülve maradtak, mintha valamelly kisértet jelent volna meg, 's tűnt volna el előttök.

[ocr errors]

dé a fogadóstól, ha nem volna-e a várasban valami nagy és alkalmas ház eladó, 's hallá, hogy ott ugyan nincs! de a hóstát mellett van eggy jövedelmes majorság eggy szép kastéllyal eggyütt. Burkárd ismeré azt, Jókor reggel elment, megnézé a jó szágot, megvásárlá és kifizeté azt, 's minthogy eggynehány száz tallérra nem tekintett, az egész dologgal

[merged small][ocr errors]

délutánra készen vólt. Eggyszersmind a mobiliáknak is némelly részöket megvette , 's esti hat órakor a jószágot már birtokába is vette,

és nehány Szobákban cselédjei által

már a mobiliákat rakosgattatá, midőn még a többi Szobákat ürítgették. Burkárd a Prédikátorhoz méne. „Csak kurtán, Tiszteletes Úr! én a jószágnak Ura vagyok, és igy a páróchiának Patrónusa. Szeretném, ha még ma megesketne. Meglehet-é? A pénztől ne féljen." A Prédikátor reá állt némelly fogatkozások után, mellyeket Burkárd fontos okokkal megczáfolt. Burkárda várasba méne, Baumbachsékhoz; szekere nyomban követé. Karon fogá mind kettőjeket, 's e' szavakkal: „Jertek-ki már eggyszer a házból, gyermekim!" cselédjének segélyével a kocsira tolá őket, 's maga is bele ugra. A kocsi elnyargalt, eggyszer megállott 's Burkárd monda: „No jertek gyermekim ! itt vagyunk!" Lesegité mindkettőt a kocsiból, ezek pedig a bámulás miatt nem is szolIhatának, kivévén némelly felkiáltásokat. Az Anyja százszor is húzogatá a kocsiban házi köntösét, 's mindannyiszor felkiálta: „Istenem Uram! SógorUram!" Zsáni pedig, a ki völegényének érkezésére eggy kicsit csakugyan felczifrázta magát, most az anyjára, majd Burkárd Urra bámult, 's tudkozá: „Ugyan hova megyünk?" – 's Burkárd nyugodtan üle 's felelé: „Legyetek békével, gyermekim !" Felvezeté őket egy magas grádi«son eggy szép házhoz; eggy cseléd megnyitá az ajtót; Burkárd keresztül

[merged small][merged small][ocr errors][ocr errors][ocr errors][merged small]

dött. A Prédikátor mélyen meghajtá magát, Burkárd megcsókolá Zsánit, 's monda az Anyjának: „No, Anyókám; ugyan gondolja-meg, hogy hogy lehetne ezt másként jobban véghezvinni!" „Ej, Uram Isten, Sógor Uram!

de mit mondanak majd az emberek!“

„Arról már ezentúl lessz időnk gondolkozni; legalább mi itt nem igen sokat fogunk róla - hallani."

« ElőzőTovább »