nyommasztóbbá tégyem-e ez által in- ́ ségöket? Isten őrizzen attól! ki tudja, mikor lessz valaha nekem is szükségem olly emberre, a' ki engemet tartson, hogy a' közönséges megvetés' terhe alatt le ne roskadjak!"

Rózának e' szavakra megtelének szemei könnyekkel: mind a' mellett is, hogy titkon óhajtá Lajosnak-kiköltözését, meg nem állhatá, hogy Lajosnak maga viseletét igen nemesnek ne lelje.,,'S ha a' mellett maradsz, elkezdé ismét Zéburgné, ,,nem fog-e te reád is közönséges megvetés hárulni?“ — ,,A' Kegyelmedé is, Néném? a' tiéd is, édes Rózám? az atyámé is? — a' több emberek' megvetésével pedig én legalább semmit sem gondolok!" „De, Lajos! olly minden eggybeköttetés nélkül vagy-e te az emberekkel, hogy

azt teheted, a'mit akarsz? Miattam ott lakhatnál 's maradhatnál : miattam egész váras mondhatná rólad hogy fajtalan suhancz vagy; de kérdezd-meg csak Rózát, mindeggy-e neki, ha felöled igy beszélnek - e vagy nem!" Róza mondá lassú hangon:,,Nem Lajos! nekem az nem mindeggy !“ — „Jöszte, édes Rózám, felelj csak nekem! de mindég azt, a' mit érzesz. Inkább szeretnéd-e ha én gazember volnék, vagy pedig hogy a' váras engemet annak mondana, de azonban becsületes ember volnék?“ „Inkább az utólsót!" ,,Inkább szeretnéd-e ha fajtalan volnék, vagy hogy a váras fajtalannak mondana, de az nem vólnék ?“ „De hogyhogy kérdheted azt Lajos?"

„Ha már most abban az esetben volnék, hogy vagy gaz-ember legyek,

vagy annak csak mondattassam, mellyiket kellene választanom?" ,,Valóban úgy, ha nem kerülhetnéd, inkább gazembernek mondatni, mint lenni." ,,Igen helyesen, édes Rózám! most már odébb! ha én ott maradok lakni, az egész váras fajtalan ficzkónak fog mondani; azt tudom : de ha kiköltözöm, úgy eggy valóban becsületes Familiának megrepesztem a' szivét, mivel éppen a' kiköltözés által fogom megmutatni, hogy az a' leány fajtalan, a' kivel szégyenlek eggy fedél alatt maradni, és igy valóságos gazember lennék. Lásd, Róza! ez az eset, a' mellyben gazembernek vagy lennem, vagy mondatnom kelletik."

Úgyde," mondá Róza eggy kicsit félénken: „az a' leány csakugyan

Uram, feleljen!" kiálta Zéburgné, 's letevé kötését.

,,Fajtalan szajha? az nem való, Róza!",,Micsoda?" monda Zéburgné felpattanva: „az a leány tehát jól cselekedett ?" ,,Azt én nem mondom; hanem nem fajtalan szajha; azt mondom. Ő ollyat cselekedett, a' ́mi más környülmények közt törvényes volna; a' mi által mi, én, Kegyed Néném, és te Róza, existentiánkat vettük." ,,Pfuj, Lajos! szünj-meg!" mondá Róza, 's az ablaknak fordult. „Róza! nem akarsz-e inkább pirulni eggyszer, mint más emberrel igaztalanúl bánni ? halgasd csak! mit hívsz te fajtalan szajhának? bizonyosan csak azt a' leányt, a' ki az illy csinokkal kereskedést űz, búja kivánatival más embereknek kárt tesz, a' ki a' nélkül hogy

szerelmet érezne, oggy szeretőt vagy eggy férjet szerelmesétől elragad, vagy fiatal embereket elcsábit, hogy dobzódhasson? Az illyet hivják fajtalan szajhának! 's az illy teremtmény birja az én teljes, az én legrettenetesebb útálatomat. Mit cselekedett Mári mind ezekből? semmit! Istenre mondom, semmit! A szerelem erőt vett rajta; tapasztalatlan-,, sága, félénksége elárúlták.“ ,,Oh hadd-el, Lajos! hadd-el!" kiáltá Zéburgné:,,még utoljára az ő tettét virtusnak is mondanád!“ „Én, Néni? virtusnak? Isten őrizzen! ́ magam magamat tökéletes gazembernek mondanám, ha én illy tettre képes volnék, a' melly minden külömbféle inségeket hárithatna azon emberekre, a kiket én szeretnék, a' kikhez jó indúlattal volnék."— „De,