Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]

„Kedves Atyám! minő kérdés ? 'hiszen Mári már most is felesége.“ „A' város más titulust fog Márinak adni.“ E' szavakra az öreg keserve. sen kezde sírni. „Ah az én Márim! szegény gyermekem !" kiáltozá ollykor, 's mind annyiszor az égre emelé eggybekapcsolt kezeit.

Minekutánna az első keserves jelenésnek vége lett, a' melly Lajosnak elég könnyekbe került, ismét lehozá Márit, hogy bátorságban lenne, mig az atyja az anyját e' hir felől megnyugtatná. Az atya kezét nyújtá a leánynak; ez lesüté szemeit, is ekkor könnyek folydogáltaķ- le. halvány orczáján. „Mári !“ mondá amaz néki: „szánlak tégedet! Adjon · Isten néked bő vigasztalást 's sok örömet, mert arra szükséged van ; jer ide, édes gyermekem!" Karjai

közzé vevé 's megcsókolá ötet. De részvét nélkül, csókjainak viszonzása nélkül, legkisebbet sem változva halvány arczában, csünge Mári atyjának karjai között: csupán könnyei, 's mejjének erős dobogása mutaták, hogy él. Leüle eggy székre; halgatva üle, a' nélkül hogy feltekintene; az öreg pedig a' feleségéhez méne. Éppen most hallá Mári az anyját felsikoltani, 's öszveborzadt; felnyitá szemeit, felállott, 's néminémű félénk szorongással közelíte Lajoshoz, a' ki az ablakban állt.

Anyjának minden hallató szavára reszketett; Lajos a' kezét tartá, és igyekezett lecsendesíteni , de úgy látszott, hogy még csak nem is hallja szavait. Végre eggy óra mulva lejöve az öreg, 's Lajos és az atyja elkisérék Márit az anyjához. Ott üle ez a'

« ElőzőTovább »