rongása, 's a' Mári' könnyei. Igy álla merően vagy két pillantatig. „Az Istenért!" kiálta ekkor nagy szorongással, 's elfutott. Róza eggy kicsit elhalaványodott; keze, melly az ásztalon vólt, reszketett; az öreg Burkárd öszveránczolá szemöldökét. Zsáni Zéburgnéra nézett; Nagyanyó pedig mondá: „,Szegény fiú! maga minden előre való készület nélkül is mondta-meg neki a dolgot. Küldjön utánna, hadd vegyen-be eggy kis veres port." Csak Zéburgné maradt nyugodtan. „Én azt nem mondom; Lajos én tudom a' mit tudok Lajos ártatlan !" ,,Bizonyosan!"

közbe szólla Róza- ,,csak azt mondom, hogy igazam volt, mikor e' dologból nem sok jót jövendőltem. Igy van az, ha az ifjak magokra hagyatnak. Ki tudja, mint csinál

hattak reá alkalmat magok az öregek!",,Lánczos, lobogós!" mondá Burkárd felpattanva:,,Szomszédasszony, 's ugyan mi közök abban az öregeknek? az öreg eggy becsületes ember, a' millyet keveset láttam földünk' golyóbisán. Micsoda alkalmat! én csak azon bosszankodom, hogy majd megint eggy izetlen pletyka kerül belőle, mellynek sem füle sem farka."

Én többet nem mondok," folytatá Zéburgné, „hanem hogy már most csak eljön onnét Lajos ?"

Miért Lajos? hiszen maga mondja Kegyed, hogy Lajos ártatlan !“

,,De még is eggy olly háznál" —,,'s micsoda háznál? eggy becsületes ember' házánál, a' kinek tapasztalatlan gyermekét elcsábitották! Adja Isten, hogy ez a ház ne légyen gyalázato

-

Én

sabb, mint a hol Lajos lakik. nem bánom, ha el akar onnét jönni : a' mint néki tetszik! de hogy mondjam neki? eggy szóval se! Amen!" Zéburgné ezt eggy kicsit érzékenyen vevé: „Olly igen tapasztalatlanok nem valának, sem a' Szülék, sem a' leány; hiszen a váras rendes úton meginteté őket. Szóval, Burkárd Úr! majd meglátom, mit cselekszik Lajos. Az én végezésem készen van!"

,,Isten' nevébe!" mondá Burkárd; a' beszélgetést abba hagyák; 's az időről beszéltek, kivévén hogy Róza ́az ablakba vonúla Burkárddal, és suttoga véle, hogy talám még is az egész dologban semmi sincs. ;,Azt nem mondhatni, gyermekem! mert Lajos nagyon is megijedt !"—,,Úgyde Lajos még is bizonyosan ártatlan!" ,,Azt mind a ke ten erősen higyjük.“

Lajos sietve Szellhofhoz futa. ,,Szellhof, magaddal kell beszél,,Az Istenért, Burkárd! „Az tán valami történt? tán Mári“

nem !"

A

"

,,Kedves Szellhofom! szólj, terhes-e Mári ?" Szellhof e' szavakra a' La-jos' vállára tevé ábrázatját, 's zokogások közt mondá:,,Igen is! segits rajtam Lajos: légy szabaditóm! ne hagy-el! ez volt az, a' mit néked felfedni akartam. De, kedves Lajosom! hogy tudtad azt meg?" ,,Hogy? hát ismét az egész váras tisztel-meg vele, hogy azt értésünkre adja." Szellhof olly fejér lett mint a' halott. „Úgy hát oda vagyòk! 's Mári is oda van!"—,,Be különös ember vagy! oda vagytok? 's hogyhogy?",,Hogyhogy?" kérdé Szellhof, meron nézvén Lajosra:,,ah Istenem! végem van!"

,,Copu

,,Ki

láltasd magadat Márival!" fog engemet megesketni? 's ha az meglenne iste nem ismered az én Onkelemet; Mári az ő dühének ́szerencsétlen, nyomorú áldozatja lenne; hiszen tudod a' törvényeket, 's a' Polgármester' gyülölségét a' leány eránt!"—,,Azok chimérák!" mondá Lajos.,,Oh kedves Lajosom! a' te szíved nem ismeri az embereket! Márinak vége van, ha kisül, hogy tőlem terhes." -,,Tudja-e az atyja?" Istenem, nem! éppen arra választottalak volna téged, hogy néki megjelentsd." ,,Menjünk hát hozzá, mig azt valamelly szolgálatra kész gazembertől meg nem hallja.

,,Kérlek Lajos, menj magad! Még eggyet, minekelőtte mennél! Isten bizonyságom, hogy Márit soha, semmi szín alatt, semmi okból, bár