Oldalképek
PDF
ePub

beszélgetésem te vagy, Róza! de én neki mindég Isten tudja mit nem cselekedtem, a' miről még csak nem is álmodtam! Most erőnek erejével Zsidónak tettek, hogy eggyszer vigan voltam; majd rossz néven vettek, hogy a' Görögök olajjal kenekedtek ; majd meg a' váras nem szenvedheté, hogy eggy becsületes embert felsegítettem, csak azért mert eggy szép leánya volt; ismét másszor lábaira segítettem eggy valakit, a' kinek szép leánya nem volt, de a' ki eggy szép leányt el akara csábitani; ezt megint rossz néven vették, 's az ártatlan leánynak kellett fő fajtalanná lenni. Azután rossz néven vették, hogy a' pletykát nevettem; 's midőn eggyszer eggy illy rágalom alkalmával a fő indító felől kérdezőskedtem: még rosszabb

vólt. Eggy szóval, édes Rózám! úgy vala dolgom, mint a' parasztnak az ő szamarával, a' mesében.

,,Lajos! Lajos!" monda Zéburgné: ,,olly egészen ártatlan csakugyan nem vagy. Az asztalos' Márija sokat mondhatna!" újjával fenyegeté Lajost. „Oh igen is!" felelé Lajos : elbámulna Néni a' beszédjén, ha szóllani akarna.' 66

[ocr errors]
[ocr errors]

's

Róza félrehúzá Lajost, és kérdé : „Ki az a' Mári, a' kivel a' Néném téged fenyeget, Lajos?" ,,Édes Rózám! az eggy jó, igen jó leány, jó és szép, majd ollyan mint te."Ekkor elbeszéllé Rózának, mint leve ismeretes Sziverszékkel, és megigéré, hogy Márit néki is majd meg fogja mutatni. El kellett beszéllnie legkisebb történeteit is, 's Róza majd megpukkadt nevettében.,,De Lajos!

legalább öltözködj úgy, mint más fiatal emberek!" — „Az őltözet, édesem, a legkisebb : azt még csak megbocsátanák nékem; de hogy nem hazudok, nem kofálkodom, nem hordok hireket, nem költöm legyezőkre 's nyakkötőkre pénzemet, és velek lyányról lyányra nem futkosom; hogy ama nemes szívű asztalost feljebb böcsűlöm eggy előkelő gazembernél; ez az, a'mit tőlem rossz néven vesznek, pedig így kell cselekednem, valamíg csak érzeni fogom, hogy embernek lenni többet tesz, mint enni, inni, czifrálkodni és pletykálni!"

[ocr errors]

Róza nyájasan megölelé 's hevesen megcsókolá őtet: Te az én derék Lajosom vagy! hát mikor fogom meglátni Márit?"-,,Most mingyárt, édes Rózám, ha akarod. Jer!"

,,Most nem; hanem estve fele." ,,Jó!"-Estve felé lelopódzék Róza Lajossal, 's a' várasba menének Sziverszékhez. Róza fontolgatá még, miként lássa-meg a' leányt, mert Lajossal a' házba, a' Lajos' szobájába menni, előtte csakugyan illetlennek látszott. Éppen közleni akará Lajossal a' maga jegyzéseit, midőn már oda értek. Lajos behúzá a' házba megnyitá szobája' ajtaját, 's Mári eggy idegen leányt látván bélépni, felugrott a Szellhof" öléből 's zavarodva állt.

Szellhof ez estve bizonyos volt benne, hogy Lajos nem fog előjönni, 's Mári felvevé a' görög köntöst, és úgy lepé-meg Szellhofot.,,Nézzed, ez Mári!“ mondá Lajos, még mind Róza' kezét tartván. Róza visgálá a' Mári termetét 's eggy rövid meg

hajtást teve néki, mellyet Mári nem visszonozott. Éppen az utolsó alkony vala a szobában, melly setétre méne-által. Lehetett látni a' termeteket, de megkülömböztetni semmit sem. Lajos világott hozott. Már most egészen látá Róza Márit, 's a'leánynak szép termete a' nemes köntöshen, bámúlásba hozá. „Nézzed, ez Mári!" mondá Lajos még eggyszer, 's Rózát Márihoz vezeté. Mári elpirúlt és halgatott: Róza is. Mindketten eggymásra nézének; 's tekinteteik hova tovább nyájasbbakká levének. Végre Róza kezét nyujtá Márinak; Mári a' kezet ajkaihoz akará vinni. Róza megölelé a' leányt és megcsókolá. Oh be jó a Kisaszszony!“ mondá Mári lassú hangon, 's szivéhez szorítá a' Róza' kezét.

Róza, midőn belépett a' Szellhof

« ElőzőTovább »