Oldalképek
PDF

beszélgetésem te vagy, Róza! de én neki mindég Isten tudja mit nem cselekedtem, a miről még csak nem is álmodtam ! Most erőnek erejével Zsidónak tettek, hogy eggyszer vigan voltam ; majd rossz néven vettek, hogy a Görögök olajjal kenekedtek; majd meg a váras nem szenvedheté, hogy eggy becsületes embert felsegítettem, csak azért mert eggy szép leánya volt; ismét másszor lábaira segítettem eggy valakit, a kinek szép leánya nem volt, de a ki eggy szép leányt el akara csábitani; ezt megint rossz néven vették, 's az ártatlan leánynak kellett fő fajtalanná lenni. – Azután rossz néven vették, hogy a pletykát nevettem ; 's midőn eggyszer eggy illy rágalom alkalmával a fő indító felől kérdezőskedtem : még rosszabb vólt. Eggy szóval, édes Rózám ! úgy vala dolgom, mint a parasztnak az ő szamarával, a mesében.

„Lajos! Lajos!" monda Zéburgné: » olly egészen ártatlan csakugyan nem vagy. Az asztalos Márija sokat mondhatna!" újjával fenyegeté Lajost. „Oh igen is !" felelé Lajos: „'s elbámulna Néni a beszédjén, ha szóllani akarna."

Róza félrehúzá Lajost, és kérdé: „Ki az a Mári, a kivel a Néném téged fenyeget, Lajos?" – „Édes Rózám ! az eggy jó, igen jó leány, jó és szép, majd ollyan mint te." – Ekkor elbeszéllé Rózának, mint leve ismeretes Sziverszékkel, és megigéré, hogy Márit néki is majd meg fogja mutatni. El kellett beszéllnie legkisebb történeteit is, 's Róza majd megpukkadt nevettében. „De Lajos!

[ocr errors]
[ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »