Oldalképek
PDF
ePub

vonák Márit azon mélységhez, a' mellytől az öreg félt. Lelopódzott ő, valahányszor Szellhof ott volt; nem beszéltek fenszóval, hogy magokat el ne árúlják; setétben ültek eggyütt, hogy senki hozzájok ne menjen, 's éppen az által árúlák-el magokat, hogy elárulni nem akarták.

Azon időben, midőn Mári e' sikamlós úton járt, megérkezék végre Róza Brunszvikból a' Nénjéhez. Maga Zéburgné is elragadtatott a' Róza' szépségétől. Az öreg Burkárd egész háznépével eggyütt fél órával a' Róza' megérkezte után a' leánynak karjai között volt. Csak Lajos hibázott még. „Ugyan mit csinál ő?" kérdé Róza az öregtől; azonban hirtelen megnyilék az ajtó, 's Lajos a' Róza' kebelén. „Rózám! kedves Rózám!“ mondá kehécselve.

Atyjának eggyik inasa vivé-meg néki e' hírt:,,Gellner Kisasszony elérkezett.“ Mári, az asztal, az inas, mind eggymásra omlott, úgy rohana ő ki az ajtón; futa keresztül az útszán, a garádicson fel a' Zéburgné házába, 's éppen olly sebesen a' Róza' karjai közzé.

Róza elijede Lajostól; már három évek ólta nem látta őtet. Ő már most tökélletes, nemes termetű, magas ifjú volt. Róza pedig eggy karcsú, teljes, tizenötesztendős leány. A' Lajos' karjai közt hevere, 's az még eggy kicsit hánykódó ragadmánya vala az ő gyönyörjének. Valahányszor szemeit felemelé, mind annyiszor nem kicsin vidám játsztársát látta többé, hanem a' férjfias ifjat, és a',,te," mellyel mind eddig írta leveleit, nehéz leve néki, 's kerülni

láttatott azt. Lajos ezen idegenségből szinte semmit sem érzett, úgy gondolǎ ő magának ezerszer is Rózát, mint Márit, és ollyan vala Róza. Eggy óra mulva ismét az leve ő Rózának, a' mi vólt vala, barátja, játszótársa, biztosa's szerelmese ; mindazáltal ez inkább vala akkor, mikor szemeit lesütve méne mellette és csak hallá őtet, mint mikor reá nézett; azonban még is eggy pillantatig sem lehetett, hogy reá ne nézzen; mert a' Lajos' elragadtatása, ez a' szelíd nyájasság, a' leghevebb szerelemnek ez a' szelíd villáma, a'bizakodásnak ez a' ragyogmánya az ő szemeiben, ez az olvasztó, vidám, tüzes gyengédség az ő mozdulataiban 's remegésében: sokkal nagyobb triumph vala a' szerelemmel teljes lyánnak, semmint szíve csupán az

ő szavának nyájas vidám tónjában elégedést nyert volna.

Róza már oldalaslag kapott a' Nénikétől valami tudósítást Lajosnak úgy vélt hívtelenségéről; de az első tónra, mellyel a' Lajos' szava az ő fülét, az ő egész lelkét keresztülhatá, minden kétkedés el vala felejtve, az ő magaviselete pedig a' gyanúnak még a' legutolsó szikráját is elölé lelkében. ,,Oh édes, édes Lajosom!" kiáltá ő. ,,Oh édes Rózám!" kiáltá Lajos, 's e' két szavak, azon egész idő-közt, mellyben eggymást nem látták, bétöltötték; szíveik ismét eggyé lettek, lelkeik eggymásba ömlének. Hogy folytanak dolgaid, Lajos?"—,,Hogy-é? mindég csak rólad gondolkoztam. Hát te Róza! hogy éltél?"-19 ,,Csupán éretted, édes Lajosom!" Igy jár

kálának fel 's alá a' kertben.,,Tán megbolondultatok, gyermekim?"kiáltá végre Burkárd az ablakból, „hiszen úgy szakad az eső, mintha özönvíz akarna lenni, ezek meg úgy sétálkoznak, mintha két nap is sütne!"

- Lajos Rózára tekinte, Róza Lajosra. Nagyot nevettek, öszvefogództak, 's futottak fel az allén, mint az előtt tíz esztendővel, be a' házba.

,,Már ezután majd ismét meglátom talán ollykor ollykor Lajost!" monda Zéburgné eggy kicsit szúrósan.-,,Oh, bizonyosan meg fog édes Néném!" felele ő: „úgy-e, édes Rózám?" 'S úgy gondolom, Róza ismét elvonja őtet illetlen tetteitől!" ,,Hát nem látogattad szorgalma

وو

tosan Nénikémet, Lajos?"

,.0h

igen is; kihez jőnék én örömestebb,

mint Nénémhez? mert legkedvesbb

« ElőzőTovább »