Oldalképek
PDF
[ocr errors]

Végre Szellhof ismét megcsilapitá Lajost, de meg nem győzheté. „Nézzed , igy fog Mári járni, mihelyt feleségemmé lessz, éppen így, a hogy most van őltözködve; de most Lajos, szerencsétlenné tegyük-é a leányt, s talán engemet is?" Lajos mondá szárazan : „Mind ez nem volna szükséges, ha igazi férfi volnál! add-vissza a ruhámat, Mári! Róza olly nagyságú mint te, 's az neki igen szépen fog állani. E könyveket vedd magadhoz, gyermekem, és olvasd; 's a' hol nem érted, kérdezd-meg tőlem !" Szellhof nagy nehezen ereszté-el Márit karjai közzül, 's lángoló szemekkel nézegé őtet; Mári még magának is megtetszék el köntösben; mert minekelőtte azzal lejött volna, eggy pillantatot vete tűkrébe. Úgy állt még eggy két minútáig a köntösben, minekelőtte levetette volna, s kedvetlenül bontászét a szép haj-fürtözetet, melly néki olly igen illék.

Megnézé a könyveket is, mellyeket Lajos adott vala nékie, 's azokat mostanság félre tevé; de annyival inkább foglalatoskodék a jobb őltözetekkel. A nélkül, hogy Lajos észre vette volna, egészen megvál- tozott e tekintetben Mári körül a dolog. A görög köntös, mellyben őtet Szellhof olly szépnek lelte, marada a mustra, mellyhez ő szokott ruházatjával s annak szinével a lehetségig közelíteni igyekezett, s Mári folyvást illy csinos, illy feszes és eggyszersmind illendő őltözetben járván, kezdé minden ifjaknak szemeiket magára vonni. Lajos annál nagyobb buzgósággal kezde a leánynak elméjéről gondoskodni, mennél kevésbbé munkálkodhatott a testére. Olvasott előtte, s Mári csak hamar megízlelé az olvasást: az irást pedig még nagyobb buzgósággal gyakorlá, mert mindennap eggy levélkét ira Szellhofhoz. A jó Mári! Szellhof sürgeté, 's a szerelmes lyánka reá hagyá beszéltetni magát, hogy ollykor ollykor vegye magára a görög köntöst, mellyet Szellhof nem feledhetett. Igy üle a Szellhof" ölében; így feküvék karjai közt, mejjén; 's a Szellhof tekintetei szerelmesebbek voltak, kéz szorításai hevesebbek. Szellhof illykor kedves Melidájának nevezé őtet, az első hajósban lévő leány nevéről, melly Márinak kedvelt olvasmánya volt; 's maga Mári is ezen őltözetben közelebb érezé magát szerelmeséhez vonódni. Ha szőke hajfürtjei vállán lehömpelyegtek, akkor nem asztalos leánya volt, többnek, nagyobbnak érezte ollyankor magát, 's Lajos eránt soha sem vala merész és bizakodó, csak ezen idegen köntösben. -

A szemes atya meginté, de hijába: az anyja, leányának boldogságától elrészegülvén, mosolygott, midőn az atya komolányan beszélt, és Márinak, ámbár ártatlanúl , 's a' mint látszott magától Máritól is észre nem véve, ürügyöt adott, Szellhoffal mulatni; a háládatosság az atya szemrehányásainak is elvevé csipősségét, 's intéseinek a fúlánkját; azonban a háládatosság, a leggyengédebb szerelemmel egyesűlve, a jóltévő eránt való engedelmesség, 's végre a szokás, mindég közelebb

« ElőzőTovább »