is megfoghatom: az atyja eggy igen okos, józan ember, a' ki értelmének minden időben hasznát vette. Az anyja -no illyen csak akad néhanéha ; mindazáltal-nem rossz ; osztán Mári már esztendőtől fogva mindennap velünk van, hall és lát! azt meg lehet fogni. Tehát szép, jó, okos is: hát mit kívánsz még egyebet tőle ?" Azt édes Burkárdom! a' mit - azt a' mit fáin életmódnak hivnak," Bolond vagy a' te fáin életmódoddal! 's erről a' fáinabb életmódról gondoskodjam én? én, a' ki semmit inkább nem gyűlölök az embereken, mint e`nevetséget, e' csalárdságot, ezen előitéleteket? azzal rontsam-el ennek a' leánynak értelmét? tanitsam őtet ostobának lenni? te valóban bolond ,,Nem az, a' mit akarok; hanem -nézd csak az ő ruháját, haljad beszédét, haljad németségét, mellyet beszéll!"- „De az ördögbe, ne nevezd hát azt fáin világnak, a'mi a' fáin világnak éppen az ellenkezője; mert hiszen, Mári természetesbb öltözetben jár, mint a' fáin világ. Beszédje, az igaz; de a' fáin világ szintolly rútúl beszéll, 's éppen olly rossz németséggel, 's azon felül még ocsmányúl sziszeg és hortyog a' beszédben; Mári pedig ezt nem cselekszi! Az éppen más dolog, nem fáin világ. No, arról hadd gondoskodjam én! az-az! jobban kell néki öltözködnie, és jobban beszéllnie. Az egygyikhez kita kivántatik, a' másikhoz könyvek. - Azt bízd reám!"'s Burkárd gondoskodott is arról szokása szerint. Eggy szabót hívata, megmu tata néki Montfauconból eggy görög asszonyt, és ollyan köntöst parancsola. —,,Tán maszkara-köntös lessz az?" kérdé a' szabó: „,vagy tán megint valami olyan minapi felvonást akarnak tartani ?" Felválalván azt, a' személy nagyságát kiváná tudni a' ki azt viselni fogja.· Lajos előhivá Márit: a' szabó mértéket vett, 's nehány napok mulva előjöve eggy' bőv, redős, fejér gyolcs ruhával, 's mellé eggy világos kék gyólcs övvel. Burkárd béhivá Márit. „Húzd-fel csak ezt a' ruhát, édes Márim!" „Én?“ ,,Igen is te!"- Mári megnézé a' ruhát, 's nem tudá, mire való az.,,No, húzd-fel hát! Mári mondá nevetve, bogy ha néki kedve telne benne, igen szivesen! Felméne a' ruhával a szobájába; felvevé azt, a’ hogy tudá, 's akkor lejöve a' görög mit sem ér, Mári! a' kendőt vesd el!" ,,Nem, az Istenért! az nem lehet." „Meg kell lenni, édes gyermekem!" Végre sok fogatkozások 's ellenvetések után, letevé Mári a' kendőt, 's ekkor Lajos megmutatá a' leánynak a' képet, hogy a' görög haj-hordást, és a' nyakkendőnek illetlenségét értésére adja néki, mellyet a' leány teljességgel nem akara letenni. Végre úgy a' hogy rendbe szedé a' haját, a' kendőt pedig legalább bédugdosá a ruha alá. Most már gyönyörködve nézé Lajos a' maga görögnéjét. Úgy találá ugyan, hogy a' lábbelije nem görög, de alkalmas, azért is meghagyá azt. Most idegenűlve álla előtte; majd osztán e’ki áltással: „Oh édes Márim!" a' gyönyörű görögnének karjai közzé futa, 's szinte elfojtá csókjaival; azután lángoló tekintetekkel nézegé. „Be szép, oh Mári! be szép vagy!" kiáltá. „De," kérdé most Szellhof; „mit akartok ti?" „Még kérdheti azt őkeme! úgy tartom a' ruházat már megvan, 's imhol vannak Gellert' meséji, Hagedorn, Rabener, Geszner: ez is elég most először." -,,Oh adná Isten, hogy az én Márim igy járhatna! sohajtá Szellhof ismét visgálván őtet; „de, kedves barátom! nem ez, a' mit én akartam." -,,No? mit akartál hát? Ez a' köntös könnyű, meleg, 's a' mint magad is mondod, Márinak illik: a' hóhér csinálhatna hát valamit kedvedre! Mári! ne halgass ő reá, 's járj igy!"— Mári még csak most hallá, hogy ez lessz |