felesége, Istenem! valóban az nem Isten' akaratja. ,,A' mit Kegyed ott beszéll, Maiszter Uram," mondá Lajos, „,az nem való, legalább Szellhofra nézve nem. Ez a két ifjú szereti eggymást, és igy Isten' akaratja. 'S minek is ez a' sok beszéd, édes Maiszter Uram? Valóban, ha én szeretném Márit, megfognám a' kezét, mennénk vele Ellbergre, 's azt mondanám, a' mit Kegyed mondott elébb:,,az én testemből való test!" De Szellhof nem mondhatja azt, mivel Tútor alatt van, a' kitől ő függ. Igy van a' dolog, édes Maiszter Uram! és igy elvárjuk azt úgy-e?" „Kéntelenek vagyunk vele édes Burkárd Úr!" — ,,Most pedig, úgy gondolnám, tegyük eggymásba kezeiket, 's mondjuk : Amen!" így szólla Lajos. ,,Nem, édes Uraim! azt nem cselekesszük! Még valaha megbánhatná azt Szellhof, nyugtalanságot pedig néki senki az én Familiámból ne okozzon: mert nem azt érdemlette tőlem. Jó! ha Szellhof Úr eltarthat eggy feleséget, és Márit még akkor is szeretni fogja, akkor akkor, igen-is Isten' nevébe; de én nem akarom megkötni azt az embert, a' ki engem szabaddá tett; 's ha sírna is utánna Mári eggy két napot, hadd sírjon! hiszen csakugyan évszámra étette, itatta, ruházta 's ápolta őtet. ,,Nem, az Istenért, édes Atyám!" kiálta Szellhof; „Mári soha se sirjon miattam!" Az öreg szemeit törlé; körültekinte, 's látá hogy a felesége, Szellhof és Mári könnyeznek, 's még Lajos is szemét törölgeti : „Istenem!" így szólla: adjad tehát, hogy ezek légyenek az utólsó könyűk e' dolog miatt, vagy legalább ne folyjanak búsabban, mint most! Hallja, édes Szellhof Úr! a' mint mondám, ha a' leányom országokat kapna is menyekzői ajándékba, még is az Úré lenne, ha az Úrnak tetszene; most pedig kedves Jóltévőm, arra kérem, ne jöjjön gyakran egyedül Márihoz!“ -Az öreg levevé sapkáját 's öszvetett kezei közt tartá: „Kérem, kedves Úr! cselekedje azt, mert ha magától nem cselekszi, én annyira szeretem az Urat, hogy mindenen megnyugszom, a' mit az Úr akar!“ E' szavakra fenszóval zokogott Mári; az anyja a' kötényébe sírt; Szellhof zavarodva Márira nézett. Lajos áltölelé Szellhofot, és mondá: ,, Kegyednek ugyan nincs igaza, Maiszter Uram! mert miért ne lát nák eggymást? de még is mindég úgy látszik, mintha Kegyednek volna igaza! Jer, Szellhof! ha én a' te helyeden volnék, majd tudnám én, mit cselekedjem. Jer! jer! én mindég ott leszek, mikor öszvejőnek, jó Atyó ! csókold-meg Márit, 's azzal jer!" Márihoz hurczolá Szellhofot. Szellhof karjai közzé fogá a' leányt 's megcsókolá; Lajos a' Mári' karjait, mellyek lecsüngöttek a' Szellhof dereka körül kerité; ekkor homlokaikra tevé kezét és monda: „Ha senki Áment nem mond is, én, az Isten, és a szent Angyalok Ament mondanak!" ,,Amen!" kiáltá az anya, ,,Amen!" kiáltá az atya, megölelé Máriját, és megcsókolá, mondván: ,,Adjon Isten néked alázatosságot vagy béketűrést, a’szerint, a'mint reá szükséged lessz ; mert vagy sokat -- nyersz, vagy sokat vesztesz!"..) Mi a' patvar! veszt? ahol ölelje-meg Kegyed a' vejét!" mondá Lajos, és karjai közzé tolá Szellhofot: az öreg meghajtá magát. Szellhof meg vala zavarodva; 's hálát ada az egeknek, midőn végre Lajossal magában volt. Most már felhozá Szellhof Lajosnak, hogy a' leánynak jobb miveléséről gondoskodjanak. „Jobb miveléséről? Tán bolond vagy, Szellhof? mi hijja Márinak? szép, úgy-e?“ ,,Igen, igen szép! szebb mint akármelly leány a' világon!" ,,Jó? úgy-e?“ —,,Igen jó! oh Lajos, vajha ismernéd e' szívet: olly szelid, olly részvevő, olly nemes, olly alázatos !" ,,okos-e? he?" — ,,Oh Burkárd! az ő értelme olly finom, olly gyengéd: meg nem foghatom miként juta e' háznál olly elméhez!" ,,Én igen |