Oldalképek
PDF
ePub

[ocr errors]
[ocr errors]

,,Sze

„Igen!"

,,Igen!"

,,Szeméremből, édes barátom, mellynek okát nem tudom" -,,mellynek oka azon érzésben van, mintha az ember valami rosszat akarna. Jer, szólj! szereted-e Márit?" retem!"—,,Ő is téged!" „Megeggyeztetek ?" ,,Elveszed?" - El!" „Jól van !" Lajos megfogá Szellhofot, 's Sziverszhez ment véle. „Sziversz Mester!" mondá Lajos: „ihol Szellhof teljes szívből szereti Márit, Mári Szellhofot: Mári eggykor Szellhofnak felesége lessz: az Atyának kötelesség az illy dolgot megjelenteni, mivel az atya' a' maga gyermekeinek legelső barátja és tanácslója.“

Az atya meghökkenve tekinte Lajosra, majd Szellhofra, azután Márira: az anyȧ elméreszté szemeit, 's hirtelen felugra székéről, és nyá

jas mosoly futá el arczát. Mári olly keményen reszkete, hogy kötését alig tarthatá, Szellhof" ábrázatja elkomorodott 's próbált valamit szóllani.

,,Édes Uraim!" igy szólla végre

درو

az atya: „én egész földi boldogságomat az Uraknak köszönöm : az igaz ; de a' mit most mondanak, igen is, nem tehetek róla, ki kell mondanom, hogy azt nem szeretem! Ha hogy Isten' akaratja, én ellene nem szóllhatok ; de ― de-vallyon Isten' akaratja-e ?" „Hogy a' férjfi és az asszony szeressék eggymást?" kérdé Lajos. „Az nem, édes Úrfim! mert annak úgy kell lenni, hanem

-

hogy Mári - az ő húsából való hús, 's az ő csontjából való csont-e, az a' kérdés. Karjai közzé vehetné-e most az Úrfi az én Márimat, eleikbe állana-e vele atyjafijainak, 's ki

jelentené-e, hogy ez lessz az én feleségem ?"

[ocr errors]
[ocr errors]

Szellhof mondá :,,Azt ugyan most nem cselekedhetem; de" Miért nem, kedves Szellhof Úr? Lám, az Úr nekem jóltévőm, olly ember, a kiért éltemet oď adnám ; de mondja-meg bár az Úr, miért nem

cselekedheti azt? - azért mert szégyenli Márit kedves jó Uram! a' férjnek és feleségnek pedig nem kell eggymást szégyellniek; e' kettő eggy! No még ezer dolgot is mondhatnék, miért nem szeretem azt. Az Úr megváltozhatik; az Úr elmégyen innét, más emberek közzé esik; Mári elvesztheti piros orczájit."

„De nem ártatlanságát, nem jóságát, 's szeretetre méltóságát" felelé Szellhof hevesen.

„Azt ne is adja Isten! de, de, az

mind a' mellett keveset tenne, édes Úr! mert az én feleségem még eggyszer olly jó, és ártatlan, mint Mári. Legalább én mindennap azért imádkozom, hogy az Úr Isten úgy kormányozza Márit, hogy olyan légyen, mint az anyja; pedig úgy hogy az Úr jobban szereti Márit, sokkal jobban, mint az anyját ?" —

Ezen eggybehasonlítatása Márinak az anyjával az egész társaságot zavarba hozá. Az anya szemérmesen lesüté szemeit, 's gondolá magában: Mi szükség éppen ezt mondani néki! Homloka ránczos leve. Mári tulajdonképen oda se halgata: Szellhof sokat mondhatott volna ellene, de olly udvarisággal volt, hogy halgatott. Lajos öszvehasonlítgatá az anyát a leányával. Csak az öreg érezé, hogy néki igaza van, és igy folytatá sza

vait:,,Máriban sok hiba van," Erre nagyon megijede Mári: szíve erősen döbögött; anyjának homloka ránczosbb leve. ,,Hány hiba van hát benne?" mondá eggy kicsit érzékenyen,

,,Sok hibák," folytatá az öreg, ,,a' mellyek most nem annyira észrevehetők, mivel őtet az Isten szép testtel megáldotta, de a' mellyek, ha ó eggynehány esztendeig az Úrnak felesége lenne, annál észrevehetőbbek lennének, mivel ő csak eggy szegény mester-embernek a' leánya. Kedves Úr! eggy szép diófa kommódhoz szép boritékok is kivántatnak némelly boriték jól illene eggy rossz kommódhoz, a' mellyet eggy diófa kommódon kicsúfolnának. Az én Márim annak idejében eggy igazi jó asztalosné lessz; de az Úr

15

« ElőzőTovább »