nem kopik, azt mondja az én atyám." -,,Úgyde a szegény pára rosz hirbe keveredik," mondá az anya; „és“ hozzátevé az atya, „ez nem csupa várasi pletyka: hanem a' felsőség által intettem-meg, és ennyiben igaza van a' feleségemnek, hogy a' dolog ebben nem maradhat."-,,Hm!" duhogá Lajos;,,valóban úgy nem pletyka többé; no majd meglátjuk! Kegyed talám azt akarja, Sziversz, hogy ezen a' módon nem lakhatunk többé eggyütt?"—,,Azt éppen nem, Úrfi! mert az pontban annyit tenne, mint megvallani a’nagy Felsőségnek, hogy néki igaza van: hanem értésére adni.“

„Azt fogom tenni!" mondá Lajos komoran. Kezét nyújtá Márinak: ,,Légy nyugodton, édes Máriám! megpróbálok eggyszer láncsát törni éretted, a' Polgármesternével." Elment.

Délután a' Polgármesternél nagy társaság volt: éppen a két ifjoncznak fajtalanságát gúnyolták; 's a' Polgármesterné szinte akkor mentegeté a' fiát minden vétektől. ́„A' fiú jó oda megy, 's a' két semmirevalót meg akarja inteni, a' mint ez szokott menni. Amazok reá támadnak's majd agyon verik." Mindenek elbámúltak és öszvecsapták kezeiket ennek hallására; 's nem foghattákmeg, hogy hogy lehetnek olly gondatlan atyák és tútorok a' világon, mint az öreg Burkárd és a Szellhof" tútora.,,Nem messze esik az alma a' fájától," mondá a' Polgármesterné, „,hiszen tudják még az öregnek történetét Ehrenbreitnéval ?" A' Polgármester csendesen ült és fejét csó válta.

Azon pillantatban megnyilék az

ajtó, 's belépe az ifjú Burkárd. Csínosan köszönté a' társaságot, 's a' Polgármesterhez ment: „Polgármester Uram! ma reggel a' Tizedes azt a' parancsot hozá Kegyedtől Sziversz Mesterhez, hogy leányának velem 's Szellhoffal való fajtalankodását tiltsa- meg: nagyon szeretném tudni, ki vádolt engemet és azt a' leányt fajtalan élettel." Az egész társaság megijedt: a' Polgármester dadogott valamit, a' mi a' dologra nem tartozott; végre azt mondá, hogy az inkább atyai intés volt az öreghez a' köz pletyka eránt, semmint felsőség' parancsa mint polgárhoz." „Úgy az volt volna kötelessége Polgármester Uramnak, hogy maga jőjjön, 's az atyát a' várasi pletyka ́; felől tudósítsa ; nem pedig hogy eggy ártatlan leánynak becsületét meg

eggy

gyalázza, midőn e' parancsot törvényesen intézte hozzá. Én feleletet kivánok, még pedig határozott feleletet: A'mi engemet magamat illet, tehát a' Dámák mindenfelől" meghajtást tévén a' társaságnak ,,rólam annyit fecseghetnek, a'mennyit tetszik; de nekem úgy látszik, hogy a várasi Polgármester, a' megkorbácsolt ficzkónak atyjától, és a' felmérgesedett asszonynak férjétől egészen külömböző valóság.“

A' Polgármesterné felpattant: a' Polgármester zavarodásban vólt; a' Dámáknak legyezőjik suhogtak. „Miért verte úgy meg az Úr a' fijamat?" kiálta a' Dáma nagy tűzben. ,,Mivel épen azt a' leányt, a' kit az asszony olly igen szeretne szajhává tenni, mivel azt a' leányt el akarta esábitani. Javasolja néki Kegyed,

hogy többé oda ne jójjön. No, Polgármester Úr! ki a' Vádló, hogy

az a' leány",

,, eggy fő fajtalan szajha, "közbe ugrata a Polgármesterné: én állitom azt, én vagyok a' vádló, Urficskám! Azt gondolja őkeme, hogy félnek a valót kimondani!"

66

Köszönöm az Asszonynak, mondá Burkárd, és a' maga hirtelenkedő feleségén megzavarodott Polgármesterhez fordult. „Holnap be fogom adni a' vádat, mind a' magam, mind a' leány' résziról. Az atyám azt javaslotta, hogy egyenesen a' Kormányszékhez folyamodjam; de nem akarom az Urat mint első Instantiát elmellőzni. A' Kormányszéki Előlülő iş, ki éppen az atyámnál volt, úgy vélekedett." Ezzel meghajtá magát 's ment.