heted!" gét 's gyermekét szereti, akkor örëmest dolgozik!" mondá az ember, és simogatá a gyermeknek göndör haját. Erre az asszonynak könyűk jövének szemeiből, mellyeket a leány” ̈ észrevett, 's anyjának arczán ⚫ggy igen bánatos tekintettek kisért-le. Ha az ember a' felesé 'S ha valaki segítne Kegyeden, úgy talám inkább itt a' várasban maradna Kegyed, mint másuvá menne?" Az asszony és a' leány mosolygott, a' férjfi pedig monda:,,Igen is Uram! az én feleségem várasi leány, 's nékik az köz gyengeségök, hogy ha eggy mértföldnyire kell menniek ollyan mintha már kimennének a' világból." ,,'S mennyire volna Kegyednek szüksége, hogy egészen jó karba tevődjön ?", Az ember fejét csóválá. „Elég lenne-e most előre öt ven tallér, ha azt interes nélkül kölcsönözném Kegyednek, mig Kegyed, akarom mondani - Kegyed nékem visszafizethetné.“ Lajos zavarodásba jött; az öreg ember levevé kalapját, 's fel akara állani; az asszony olly tekintetet vete reá, mellyből remény 's félelem tündöklött; a' leány kellemesen pirúló orczával szoritá mejjéhez a' gyermeket, 's azután ismét örvendve néze az ifjonczra. Lajos ez alatt kicsinálá a' plánt, melly szerint rajtok segítsen.,,No jertek hát!" úgymond, mintha plánját nékiek már tudtokra adta volna: ,,jertek gyermekim !" A' leány felálla a' gyermekkel karjain. Az asszony is a' maga kézi kosarával; csak a' férjfiú csóválá gyanúsan a' fejét, újját az orrára veté, 's megint a' fejét csóválta. Lajos kihúzá erszényét és eggy aranyat adott néki. „No, jöjjön Kegyed Atyó!" Mély sohajtás emelkedett annak mejjéből. ,,Isten' nevébe menjünk!" Azzal felemelé a' kézi kosarat a' felesége' hátára, és felvevé nyalábját. Lajos előre ment mély gondolatok közt, miként. rendelhesse-el a' férjfiú' állapotját, 's a' Familia követé őtet, eggymásra vetett tekintetekkel mulatván magokat az ő ifjú néma barátjokról. Késő érkezének a várashoz, mivel lassan kellett menniek. Szellhof elébe jöve Burkárdnak 's megtudá az ő plánumát. „Itt lakom én," mondá Lajos, midőn a ház eleibe érkezett. „Ah Istenem!" mondá a' leány lehegve; ,,nem mehetek tovább!" Letevé a' gyermeket az útszán, törölgeté forró, izzadt ábrázatját, 's leüle eggy kőre az ajtó előtt. ,,Jertek-be!" mondá Lajos, és kezét nyújtá a' leánynak. Ez az ő karjain méne, a' többiek követék, 's az egész Familia béjuta a' két ifjoncznak szobájába. Most már tanácsot tartának itt, melly végtére oda ment-ki, hogy a' szoba mellett lévő kamarát ez éjtszakára a' Familiának engedjék. Szalmát és ételt hoztak, 's eggy óra mulva a' Familia már jól lakva és a' legörvendetesbb remények közt mély álomban hevert. Szellhof és Lajos leültek, 's fontolgaták a' dolgot. „A' mi gazdánk gazember, a' ki csúfot űz belőlünk!" mondá Szellhof;,,fogadjunk eggy házikót, tegyük belé gazdának a' mi asztalosunkat, `s lakjunk nála : úgy segítünk ő rajta is, magunkon is!" Másnap béfutá Szellhof az egész várast; dél tájban ki volt bérelve eggy házikó, 's estvére a' zsibvásárostól jól kimöblírozva, a' Maiszterjus kifizetve, a' műszerek bévásárolva, 's két nap mulva bévezeté Lajos és Szellhof a' Familiát, melly eddig néminémű szorongás közt élt, az ő új gazdaságokba. ,,Immost táplálja magát jámborúl Sziversz Mester!" Sziversz Mester megállt a' műhelyben, 's nedves szemekkel nézé az egész dicsőséget; az anyának szemeiből az örömnek, háládatosságnak 's a' legmélyebb megilletődésnek könyűji folytanak. „Ah Istenem! ah Istenem!" kiáltá folyton-folyvást. A leány a szobának küszöbén állott, 's lopva nézé a' két ifjat, az ő boldogságoknak Szerzőjit, és alig mert bélépni. E' szegény emberek nem is merészlék ezt mind a' magokénak nézni, 's az első napok |