nek esedezni. Az áldozatnak vége lett, de a' lángok nem emészték-meg azt egészen : kéntelenek valának azt az oltárról levenni, és félre a' mély fűbe vetni, mivel a büdösséget nem lehetett tovább állani.

Ekkor a' Papok, Harcz-birák és Küszdők a' fedett sikátorba mentenek, melly lepedőkkel vala bévonva, és igy a tulajdonképpi játékokat nem láthaták a' kandi nézők. Itt a' harczołók azonnal leveték 's derekaik körűl övedzék ingeiket, 's kimutaták izmaik' erejét Ellenkezőjiknek. Szellhof és Lajos állának ki legelőször. Szellhof eggy nagy olajos edényhez ugrott, 's békené olajjal a' vállait, mejjét és karjait, Lajos is megkené magát, 's az ifjak örömkiáltással bámulták a régi gymnásztikának szoros követését. Ekkor

mindketten tele vevék markaikat homokkal, 's eggymásra futának. Szellhof hátṛanyomá Lajost; Lajos kísikámlott kezei közzül, 's áltfogá mind két karjával. Igy valának, mejj mejjen, térd térden, minden mozdúlás nélkül. Ekkor felugrott Lajos, kinek kezei a' sima olaj miatt mindég lecsúsztak a Szellhof" vállairól, hirtelen két marok homokot kapott, bécsapá vele Szellhofot, 's azzal újra megkapá őtet, és a főldre lecsapá.

Halálcsend uralkodott mind eddig: de ekkor öröm kiáltás támadt, 's ismét más Küszdők léptek a' vivó-helyre, és újolag halál-csend uralkodott. Mindnyájan megkenék magokat olajjal; se térdet, se lábszárt nem kiméltek, 's végre estve felé vége lett a küszdéseknek. Lajos nyeré-el a' tölgyfa-koszorút a' Harcz bí

ráktól: utána eggy kis koszorút Vilhelm, a' Polgármester' fija, a' ki már most tizennyolcz esztendős vala, 's kit a' természet nagy izmos erős testtel áldott vala meg.

A' Harcz-bírák lekeltek ülő-helyeikből: Lajos magára veté ruhájit 's két Pap közzé állott, a' tölgy-koszorúval hajfürtjein. Két más Pap Vilhelmre várakozott, a' ki kétes tekintetet vetett, poros, bémocskolt vállaira, mejjére, karjaira és lába' száraira; végre a' Papok' kísztetésére, bátran reáveté az inget olajos testére, öszveköté azt, 's két Pap közzé állott. A' többi Küszdők is hasonló zavarodásban valának, ha felőltözzenek-é, vagy megmosdjanak elébb; azonban készteték őket: 's mindnyájan felvevék ruhájikat, és az egész csoport a' Jupiter' óltárá

hoz ment. A' győzedelmi éneket két flóta kiséré; a' Papok térdre buktak, 's közöttök Lajos és Vilhelm. A hymnosz elvégződött. Az egész sokaság ismét a Szellhof' szobájába ment. Felőltözének egészen rendbe szedék magokat, 's haza ment kiki fáradtan az Olympiától a' maga haj

lékába.

,,Ugyan Vilhelm! micsoda szag van rajtad?" kérdé a' Polgármesterné: 's éppen ez a kérdés tevődött ez estve tizenöt háznál is. „Én nem tudom!" ez vala a' közönséges felelet, 's a' Vilhelmé is. „Hiszen ollyan szag van ezen a' fiún, mint a' mécs-koppantón!" Vilhelm nevetett. ,,Ugyan Vilhelm! jer csak ide!" Az anyja mégszaglászta minden oldalról, 's mindenünnen olaj-szag gőzölt feléje.,,Ugyan Istenem! micsoda ez?“

Vilhelm hazudott valamit's beérték vele. De más házaknál szorosabban megvisgálák a' szagnak okát, 's holmi apró olaj-fóltokat észrevettek a' ruhán. Lehúzták azt, és mennél inkább kihüvelyezték igy az ifjakat, annál inkább nagyobbodtak az olajfóltok, az anyáknak nagy csudálkozásokra, a' kik meg nem foghatták, hogy hogy támadhatnak belőlről az olaj-fóltok. A' fiúknak térdeiken, lábaikon, mejjöken, vállaikon, szóval mindenütt mocskot leltek, 's minthogy a valóságos okot el kellett nékik halgatniok, tehát az anyák kéntelenek valának béérni azzal, a'mit ezeknek mondani tetszett.

Következő nap Vasárnap vólt. Nehányan ezen olajozott fiúknak anyjaik közzül eggyütt voltanak társaságban. Beszéllék tehát magzat