Oldalképek
PDF
ePub
[ocr errors]

hofnak nem rosz szíve volt, sőt képes vala a jó eránt buzgódó enthuziászmusra is; csak hogy az ő szíve rendesen meghódolt a' benne uralkodó gúnyos és nevetköző indúlatnak,

Igy ülének eggy estve a' két ifjak, és beszélgetének a hajdan kornak rényeiről. Annyira elmerűlének az ő Brútuszról, Szokrateszről, Plátóról, Arisztideszről, 's más Hősekről, azoknak rényeikről, s eggyszerű éltök' módjáról való beszélgetésökbe, hogy semmi egyéb gondolat ezenkivül hozzájok nem férkezhetne. 'S mit csinálunk mi ezekhez képest kérdé Lajos gyenge szemrehányó szózattal.,,Te eleget!" felele Szellhof; „vigye patvar e' sok ostobaságokat, mellyeket az ember követni kéntelen !“

[ocr errors]

,,Kéntelen?" kérdé Lajos: ki kén

a'

szerithet eggy szabad embert?" ,,Szabad embert? ugyan édes Burkárdom, kicsoda mi köztünk szabad? nem de nem rabjai vagyunk-e a'czeremoniellnek? csinálj csak valamit, a' mi azokkal az átkozott ostobaságokkal nem eggyezik, majd meglátod, hogy esnek reád!"-,,De csak nyelvvel, nem fegyverrel!". ,,A' nyelvek sokszor gonoszabbak a fegyvereknél !",,De mit tehetnek nékünk?" ,,Mit? Istenem, Burkárd! mit? Addig üldöznek bennünket, mig― míg odébb állunk.“ ,,Jó! hát mit tesz az?" -,,A' kabala szegényekké tesz bennünket, 's -megakadályoz kenyerünk' keresésében!",,Ho hó! reád nézve, Szellhof, valóban úgy van a' dolog! Te hozzá vagy szokva, hogy süteményekkel élj ; minden esztendőben két

دوو

rendbeli öltöző kell selyem bélléssel, és krepinnél kivarrva, 's aranyos nadrág-ővet viselsz. Ez több pénzbe kerül, mint a' mennyit az ember kereshet; de nézd, ha engem elűznek! én kenyérrel élek 's egésséges vagyok; gyóles ruhát hordok, 's azzal vége! mibe kerül ez esztendőnként?“

-,,Igen is, édes Burkárdom, az igaz, de hogy szerzenéd-meg ezt a' keveset is, ha semmi értéked sem volna?" Há! én tudok kosarat fonni; már csak az is eltartana engemet."—,,Alázatos szolgája! még ahoz czéh-levél is kell, édes barátom, hogy a mesterséget űzhessed."

„Jól van!“ kiáltá Burkárd hevesen ;,,azt már Ehrenbreit is szememre veté eggyszer! jó! holnap mesterséget tanúlok! holnap mihelyt megvirad! mert Istenre mondom! ma

estvétól fogva szabad akarok lenni, szabad mint Diógenesz! ám légy te selyem béllésednek, arany-szövetű gombjaidnak és czopfjaidnak szkláfja! én nem leszek!"- Erre könyűk nyomúlának az exaltált ifjoncznak szemeibe.,,Oh nézd, Szellhóf! nézd! melly szabadok lehetnénk mi, ha kevésre volna szükségünk! ki parancsolhatna nékünk? Nevetnénk, 's akárhová mennénk, két kezünk táplálna bennünket! Nem, nem! én szabad leszek ; akármit csináljon más!" — „És én veled eggyütt, Burkárd !“ kiáltá Szellhof, részint valóságos enthuziazmusból, részint azon sok víg scénák reményléséből, mellyek eggy illy élet-módból származni fogHának.

Természetesen hogy Lajost a' más emberek közt élés valamivel köze- *

lébb vitte az emberekhez 's azoknak módijaikhoz. Ő ugyan még most is úgy járt és úgy viselte magát, hogy a' neveltetése megtetszett rajta; de még is eggy kicsint közelített a' közönséges szokásokhoz. Éppen most midőn a szabadságra nézve tett enthuziászta plánumhoz társat lelt, ébredének-fel benne ismét minden régi ideák, 's eggybeolvadának azon újabbakkal, mellyeket benne Szellhof gerjesztett.

Azonnal ki volt csinálva a' két ifjonczok' plánja. „,A' mennyire lehet, olly eggyszerüen és szokrátice fogunk élni: valami mesterséget tanúlni;'s testünket megkeményíteni.“ Ezek valának azon három pontok, mellyeket eggymás közt csak hamar elvégezének. Karjai közzé esének eggymásnak, és változhatatlan örök

« ElőzőTovább »