Oldalképek
PDF

de Szellhof igy szóllítá-meg furcsa hanggal, görög nyelven a Rektort:

lyeket rajtam e' bárdolatlan ember ejtett!“ A' Rektor elbámult, hogy magán kivűl valakit görögül halt beszélni. Szellhof különös gonddal praeparálta magát ezen dologra. Nevetve felele a' Rektor: „de zabolázd haragodat, nem illik kérlelhetetlennek lenni, holott magok az Istenek is megengesztelődnek." A'Szuperintendens a' Brockenre kivánta magát. Verejték-cseppek álltak homlokán: Szellhof a' ki a' Papnak zavarodását észrevevé, eggyszerre ő hozzája fordult, és monda: 800 de poi dyti xoxWY

tendens köhögött, Szellhofra nézett, meg a' Rektorra, ha nem felel-e , dadogott eggynehány tónust, és szo

[ocr errors]

,,a'szamár rendesen bántatlanul meg. szabadúl!“ .

Ez az utólsó csapás olly véletlen jöve, hogy a' Conrector, a' ki. a' Papot valóban szánta, és éppen belé akara a' dologba szóllani , elkezdett hangosan nevetni. A' Szuperintendens, a' ki nem tudta, ha ez utolsó i reá van-e, mivel a görögből semmit sem értett, halgatott, meghajtá magát, és elméne. A' Rektor mondá Szellhofnak:„Kegyed szamár, Szellhof;de a szamár rendesen bántatlanúl megszabadúl ! és éppen ez a' Kegyed' szerencséje. Egyébaránt dicsérnem

. 235

kell Kegyedet, Szellhof! nem gondoltam volna Kegyed körül annyi görögöt.“ „Valóban, én sem,“ mondá a' Polgármester, és hasonlóúl ajánlá magát.

- Még csak most jutott eszökbe mindnyájoknak a' balliszta ; eggyik közzülök elbeszéllé annak sorsát. A' porkoláb a' ballisztát egyenesen a Szuperintendenshez vitette. Elérkezett a' ballisztára nézve a bosszú. állás idő pontja az öszvezúzott Püspökért. A' Pap előhívá cselédjét, és öszve apríttatá a' ballisztát. Öt minúta mulva tehát a' Püspök ellen

sége szintannyi darabokra vagdalva · hevere a' földön, mint az előtt a'

Püspök maga , 's még azonfelül a' Pap olly triumpháló tekintetet vete titkon annak darabjaira, mint Achilevsz az ő Patroklosza' megölőjének

holt-testére. A' Rektor sajnálta a' ballisztának végét, 's a' Conrector ezt mondá kimenet a' Rektornak:,,Kollegalram,szép tárgy eggy új Iliászhoz!"

Lajos a' Róza' karjai közt elfeledé a' ballisztát, az egész Bacchuszinnepet, és minden antiqnitásokat: azon kevés napok, mellyekben Róza ott mulatott, néki mennyei napok valának. Az az idő - köz, mellyben Róza ő tőle távol volt, 's az abból származó kis elidegenülés, a'Lajos? szerelmébe valami gyengédséget elegyitett, mellyet az előtt nem érzett. O még most is, valamint az előtt, a' legszívesbb szerelemmel ült Róza mellett; de érzette azt, amiről az előtt nem gondolkozott, hogy Rózát elvesztheti, hogy az ő elvesztése az

ő szivének kipótolhatatlan lenne:'s - igy járúlt az ő szerelméhez bizonyos

becsülés és nyájasság, mellyet ő semmi egyéb emberhez, Rózán kivül, nem érzett.

Az ő szerelmének tartósságáért való esdeklésekkel, 's a' maga örök hűségéről való erős igéretekkel bocsátá-ki.Rózát karjai közzűl: reszketve terjeszté-ki még eggyszer kezeit a kocsi után, melly a síró Rózát elvivé, azután pedig szomorúan veté magát Szellhof' karjai közzé, és monda: „Elment !"..

Szellhof mindég szorosbban kap. csolódék Lajoshoz; eleinte bolondnak tartá ő Lajost, kihez őtet gúnyra-hajlandósága 's szeszélye vonta vala, mint minden egyéb bolondokhoz; de majd szokássá válék benne a' Lajossal társalkodás, 's végre pedig olly erős barátsággá, a' millyre csak eggy Gúnyoló képes lehet. Szell

« ElőzőTovább »