vel, ezen aluvó Amor előtt! Nem állhatá-meg; felhivta az öreg Burkárdot, ki e' reggel ide érkezett. Ott állának mindketten, 's lesték csendesen; és könyűk folytanak figyelmező szemeikből.

Burkárd e'szavakat suttogá Miltonból Ehrenbreitnak:

with eyes

Of conjugal attraction unreprov'd

And meek surrender, half embracing lean'd
On our first father: half her swelling breast
Naked met his under the flowing gold
Of her loose tresses hid," az-az:
Házastársi vonszódó feddhetlen szemekkel,
'S szelid megadással, fél-ölelve támaszkodva
Első Atyánkra; dagadó mejje

Félig találkozva mezítelen az övével
Széllyelterült arany hajfürtjeinek leple alatt.

Végre bélépett Ehrenbreit: Lajos egyszersmind nyitá-fel szemeit, 's terjeszté-ki karjait, és Róza az ő mejjére omlott 's ajkaira.,,Kedvem

volna Miltonnak egész felét ide álttenni!" mondá Burkárd, és Róza a' Burkard' karjai közzé röpűlt, a' nélkül hogy szemeit Lajosról elfordí taná. Lajos felugrott, 's Ehrenbreit kérdé tőle, hogy vallyon meddig akarna ez öltözetben maradni? Róza mosolygva állt mellette, 's még eggyszer tetétől talpig elnézé őtet. „ÓItözz-fel Lajos, 's azután jöjj-le !" ,,Jer Róza! hadd öltözzön-fel."

Alig jutának-le, midőn a Rektor is megjelent, a' Szuperintendensnek irásba tett vádját hozván kezében, 's általnyujtá a' papirost majd megfúlva nevetében a' Conrectornak. A'Conrector olvasá a' vádat, és majd meghólt nevettében, hogy a'. Szuperintendens Szilént Márton Püspöknek, a' Szatirokat ördögöknek, a' Nympheket angyaloknak, és a' thyr

zuszbotokat pálma-ágaknak gondolta. Most lett már világos előttök a’ porkoláb' cselekedete. A* Conrector írt a Szuperintendensnek hogy

Szent Mártonból senki sem akart csúfot űzni, sőt inkább panaszt is tettek az iskolások a' porkolábnak megtámadása miatt.

Azonban az embert nem lehetett lecsendesíteni: ő elégtétet és visgálatot kivánt a' maga jelenlétében, 's ennek meg kellett lenni, mert ő félig-meddig az iskolának Ephorusza vólt, és hogy olly ritkán gondoskodott az iskoláról, azt a' Rektornak görög floskeljei okozták, mellyeket ő gyűlölt, minthogy nem értette, azonban pedig teljességgel nem akarta mutatni, hogy nem érti.

Terminust tettek tehát; és Szellhof magára vállalta a védelmezést.

Tudta ó a' Pap' gyűlölségét a' görög nyelv eránt, és elvégezte magában, hogy az által bosszulja-meg őtet. A' határozott nap feltünt, 's megjelenék a' Pap a' két Polgármesterrel eggyütt. A vádnak azonban csak hamar vége szakadt: mert a Szuperintendens maga leírván az iskolásoknak öltözetöket, és a' Rektor azokat Montfauconból néki mind megmutatván, meggyőzettetett, hogy az Bacchusz-innep volt, nem pedig ő reá váló Szatira. Lajos mondá a Rektornak: „Beḥ igaza van az én atyámnak, hogy a' tudatlanság és kevélység mindég ostobaságokra vetemedik!" A' Pap felpattant. Lajos nagy szabad-lelkűséggel megvívá a' maga állítását, és beszélt valamíg csak Ehrenbreit nem intett néki. „Úgyde," elkezdé a' Vicze-Polgármester:

,,hát a' Cabriol a tonna helyett volt-é, mellyen Bacchusz mindég ülni szokott ?" „Úgy van!" felszóllala még eggyszer a' Pap,,,úgy van, Nemzetes Polgármester Uram, én is azt mondom! Ha Bacchusz tonnán ült volna, úgy tudtam volna, hogy eggy antik Bacchusz-innepet akarnak előadni." Ehrenbreit majd megfúlt nevettében; de`a' Rektor nagy haraggal felpattant, 's kivédte a' Bacchuszatya' becsületét, a' két Uraknak nagy megszégyenítésökkel, 's legalább is húsz görög mondást felhozott annak megmutatására, hogy Lajos igen szép Bacchusz vólt.

A' dolog még eddig csak jól ment, de már most Szellhof és Lajos kivántak elégtétet a' porkolábtól lett meggyaláztatásokért. Lajos igen könnyen meg hagyá magát engesztelni;