Oldalképek
PDF

mint eggy szárny és tegez nélkül való Amort, a leggyönyörűbb Grátziának karjai között: az új Bacchusz Pedig ment a maga kisérőjivel a' Rektorhoz. - Itt megtevék a szokott konczertet: a Rektor behivá az egész csoportot. Látá a csörgőt, dobokat, a' Szatirok őltözetét, s végre észrevevé, hogy Lajos nincs köztök. „Micsoda személyt visel Lajos?" kérdé ő. „Tulajdonképen a Bacchuszét," felele Szellhof, „de most eggy Nym"phának karjai között van." – „Hol, hol?*–„A ConrektorÚr házában: se hogy sem lehetett karjai közzűl kivenni !“ – Ekkor elbeszéllé Szellhof a porkolábbal való történetet; 's törték rajta a fejeket, mi oka lehetett annak e cselekedetre, de

semmit se találtak, mert Szellhof őrizkedett kijelenteni az eránt való vélekedését. Meghagyatott az iskolásoknak, hogy most csendesen haza menjenek; holnap meg fogják vizsgálni a dolgot, 's mindnyájan haza mentek, és örömet 's kedvetlenséget a pehely közzé temettek.

Csak Lajos nem! Ő Róza mellett ült, 's ha a világ öszveomlott volna is, csak akkor vette volna azt észre, mikor Róza elsüllyedt volna. Húszszor is kérdezte már Zéburgné és a' Conrectorné e felvonás és az ő öltözete felől: de ha a karját rángatták, merőn rájok nézett, eggy szilBabával felelt, azzal megint Rózára tekintett, 's vele suttogott. Zéburgné Rózával akart haza menni, de arról még csak gondolkozni sem lehetett: felálltak ugyan, de Bacchusz azonnal a legvilágosabb jeleit adta,

[ocr errors]
[ocr errors]

tások röpültek szép mejjéből. Nyitva hagyá az ajtót, 's közelebb csuszogott az ágyához. Ott megállt 's nézte őtet, kezét csendesen a pihegő mejjre tette, 's némi gyönyörrel hagyá azt az ő mejjétől hintáltatni. Lehajlott felibe a leggyengédebb tekintettel, mellyből fájdalom, gyönyör, áhétozás és nyugalom, 's az emberiségnek minden szép indúlatai szóllottak. Végre letérdelt az ágya mellé , 's gesztenyeszín hajfürtjeit az ő vállára 's keblére terengeté , 's azután ismét a szűzi ártatlanságnak mennyei tekintetével nézegé őtet.

Ehrenbreit, ki a leányt és az alvó Istent a nyitott ajtón leste, százszor is erősítette azután, hogy ő soha sem látott valamit bájosbbat e scénánál. A gyönyörű leány térden, az ártatlan angyali szeretet tekinteté

« ElőzőTovább »