Oldalképek
PDF

Ment, 's a porkolábnak hagyá a' ballisztát. * Az első ijedtség múltával, ismét öszvegyülekeztek az Istenek, és Istennék. Most már tanácsot tartának, hogy mit tegyenek : senki sem foghatá-meg, hogy miért haragudt-meg a bölcs Tanács. Szellhof, a ki jól tudá, mi történt, azt javaslá, hogy tüstént vigyenek muzsikát a Polgármesternek, és a Rektornak, hogy nyilvánságosan megmutassák, hogy

ártatlanoknak érzik magokat. Szerzének tehát eggy taligát, mi vel az antik-szekér oda volt, kihúzák a rúdját, 's Bacchusz belé üle : eggy más szamarat is kerítettek, 's ment a czúg a Polgármesterékhez, holott Vilhelm, a ki eggy hatalmas ostorral felkészülve, Szatirusz volt, a maga szüléjinek e különös fel- 3 -4 vonásról már előre néminémű tudósitást adott, úgyhogy a Polgármester Familiája egyébbe meg nem ütközött, hanem hogy ezen Bacchusz' győzedelmi menetelén, Bacchusz nem hordón ül. Az ostor-konczert elkezdődék, 's PolgármesternéAsszonyom, a ki eggy ablakot egészen elfoglalt, azt állitá, hogy igen jól hangzott ! 's különösen az ő fija Vilhelm az ostorának és a konczertnek nagy diszére vólt. Innen a Rektorhoz kellett volna menni : az Ehrenbreit háza előtt kelle elmenni : itt állt eggy béfogott úti-kocsi. Éppen akkor szállt-ki abból két fejér személy. „Jó estvét, Róza!" hallá Lajos. Az eggyik fáklyás éppen a kocsi megé lépe, 's a' világ a házba bémenő asszonyszemélyekre esék. Az Róza vólt. Bacchusz kiereszté karjai közzűl a Nymphet, elhúllatá a poharat 's thyrzuszt; eggy ugrással a földön vólt, az Ehrenbreit házának grádicsain fel , be a szobába, s nagy kiáltással: Róza ! oh Róza!" a leánynak karjai közzé. „Uram Jézus!" kiáltá mind a' három asszony, midőn e brontes termetet meglátta, és Róza egész erővel ragadá-ki magát az őtet áltölelő meztelen karok közzűl. A Conrector, a Rektornál volt, hogy az esti muzsikát bévárja; a felesége, Zéburgnénak, a ki Rózát Brunszvikból eggy két napra haza hozá, eleibe ment, és osztán velek jött-vissza; és igy eggyik se tudott semmit az iskolások állorczáskodások felől. Lehet tehát képzelni a Dámák rémültét: végre megismérteté magát Lajos, s már most Róza sokkal erő sebben és szívesebben szorítá magához a bájoló Bacchuszt, mint valaha Lajost. A két asszony nem szűntmeg nevetni, Róza pedig nem győzé őtet bámulni. Lajos egészen eggy szük testszin gyólcs hüvelyben volt... : Ágyéka körűl eggy rózsa koszorú

tekeredett; homlokáról szőlőlevelek

csüngtek ; vállán tigris-bőr hevert, eggy kapoccsal oda szoritva: orczáji Veresre festve; szemében ragyogott még a haragnak tüze, melly most az örömnek 's gyengédségnek szelídebb lángolatjára olvadott-által. * *

Róza szokatlan tűzzel és gyengédséggel szorítá őtet magához: semmi kérdés: – „hogy van ez?" nem jöve ajkaiból, hanem csak csókok, csak szerelmes nevezetek: azonban a' Czúgnak ott-kinn igen hosszú volt

J. - 1 l

[merged small][ocr errors][merged small][ocr errors][ocr errors]
« ElőzőTovább »