a' ház előtt fél karikába álltak. Bacchusz jelt ada thyrzusz botjával, 's eggyszerre pokolbéli csengéssel megzendűle a'sok csörgő, dob, és ostor, 's közbe orditák a' Chóristák amaz Ódát:,,Quo me rapis, Bacche tui plenum!" mellyet a' Praeses a' legvadabb Compositióba tett vala.

,,A szemtelen gazemberek," kiáltá e' lárma között a' Szuperintendens: a' guta is megüthetné az embert bosszúságában!" Reszkete keze lába, 's most halvány, majd piros leve mérgében. A felesége 's minden rokonjai körülállák, és megtudván haragjának okát, véle versent dühösködének; a' fiatal lyánkák lopva nézegének-ki az ablakon, 's az ifjú Istennek tekintetei bocsánatra készteték őket.,,Mit, Uram Bátyám!" kiáltá a Vicze-Polgármester, eggy

kis gömböcz veres tüzes ember, a' ki már ez egész mái napon bosszankodott, hogy az első Polgármesternek muzsikát visznek, néki pedig nem:,,mit, Uram Bátyám! hát ezen akar bosszankodni? Hiszen ezen mingyárt fordítást teszünk. Csak rám kell bizni!"" ,,Oh, kedves Uram Bátyám!" kiáltá félelmesen a' Szuperintendensné, „látja hogy bánnak az Urammal az iskolások, a'szamarak! segitsen rajtunk, és mutassa-meg eggyszer az iskolának, 's a' nagy okos Rektor Úrnak, hogy Kegyed is Polgármester!" kis ember kapá a' kalapját 's pálczáját, fel 's alá jára nagy gravitással a szobában, tombola lábával:,,Ne bosszankodjon Kegyed! mert jóhogy megárt: majd megmutatom én, ki vagyok?“ Ezzel elfu

A'

ta a' tanácsházhoz, a' hol a' váras' hajdúji voltak.

Az alatt elvégződék a' pokoli muzsika; Bacchusz megcsavaritá thyrzuszát, 's a' czúg ismét megindúlt, és elhagyá flóta-muzsika alatt a'temetőt.

A' Papot vigasztalák szenvedett szerencsétlenségén, és ő elfelejté azt a' bosszúállás' plánjai között, mellyet állni akart e'tiszteletlen embereken, papirost, tentát, pennát kére, 'sirt Gellner Rektorhoz.

Gond nélkül a' Szuperintendens' levelén, gond nélkül a' kis gömböcz Polgármester' sietségén, a'ki kehécselve fúrá-ált magát a' Szatiruszokon, ment az Istenek' 's Fél-istenek serge a' temetőtől le a' piacz felé, hogy tégye látogatását az első Polgármesternél.

8

A' tanácsház előtt eggyszerre megállitá a' czúgot eggy porkoláb hat hajdúktól kisértetve, 's a' porkoláb közelíte Bacchusz' majesztásához. „Le a' szekerről!“ kiáltá a' porkoláb nyers hangon. A' Bacchusz mellett ülő Nimfa, azonnal reszketve leugrék, 's elfuta veres pántlikával tüzött fejér lábaival a' sáron keresztül. Utána futott fele is a' Bacchánszoknak és Szatiruszoknak: a' Bacchansznék is, kik a' ballisztát vonták vala, eltüntek.,,Mit akartok ti?" kérdé Lajos ijedtség nélkül, 's letevé a' bibula poharat maga mellé, és jobbjába fogá a' thyrzusz pálezát. Szilén megsarkantyúzá szamarát, 's oda siete. Két hajdú azonnal megfogá a szamarat, 's levevé Szellhofot, 's most állt Szilén először erősen a lábain. A' porkoláb parancsolá

a' Nemes Tanács' nevében, hogy Lajos szálljon-le a' szekérről. Szellhof a' még helytt-álló Szatiruszokat öszvehivá, 's némelly szitkok közt erősíté ezen szekéren való hatalmát. „Le ne szállj, Burkárd!" igy kiálta: ,,majd oltalmazunk mi!" 's közelebbközelebb léptek ́a' Szatiruszok az égő fáklyákkal, 's látták a' tiszta fénynél az Invalidusok' halaványságát.

Lajos kérdezé: ,,Kicsoda Ked?" -„Én Májer porkoláb vagyok.“ ,,A' Ked' veszedelmére leszállok," mondá Lajos, és leszállt. - Szellhof kiáltá: „Maradj veszteg, Burkárd! ne félj semmit!"— Félni?" mondá mosolygva az Isten;,,ettől a' hat öregtől? ettől az eggyetlen-eggy emÉppen nem, de a' felső

bertől?

ség' parancsa. Jertek! menjünk!"—