Komtoárba." a' Nénjéhez. Ismeritek mind a' kettőt, 's engemet is. Úgy nézzétek ezt, mint eggy váltó-levélbeli adósságot; ha az idő kitelik, nincs engedelem! Menjen-le, kedves Burkárd, a' Ez igen jól vólt, de a' váltó-adósság' ideje hamar lefolyt. Ismét próbálták Burkárdot elcsábitani; azután ingerkedtek vele; végre üldözték. Ismét bepanaszolta, és az Öreg mind a kettővel váltó-törvény szerint akart bánni, de Burkárd közbeveté magát. „Kedves Bornhelm Úr! hadd menjek én el!“ mondaó : „az Úr' Házában mindég égne a' talpam alatt a' főld, ha az Úr én miattam gyermekeinek szeretetéből legkisebbet vesztene is." Ebben annyira megátalkodott, hogy Bornhelm kéntelen vala elbocsátani őtet, ő pedig elhagyván e' házat, régi barátjához költöze, a' ki őtet,,Bravo!" kiáltással fogadá. E' történetnek nagy hire futamódott. Három egész nap esak a' becsületes Burkárdról beszéltek, 's eggy öreg kereskedő felvevé őtet Komtoárjába. Nehány évek mulva Burkárd az öregnek kedvencze leve, de ismét leggyülöltebb 's legüldözöttebb ellenségök a' több házbelieknek. Ide is követék őtet mindeneknek legkegyetlenebb sértéseik. Próbálta szolgálattétei által megnyerni az embereket; hijába! mert soha se veheté-reá magát, hogy az Urát megesalni segítse. ,,Burkárd! Kegyelmednek itt nem jól foly dolga," monda néki eggy nap a jámbor öreg:,,én álmélkodtam a' Kegyelmed' tűrésén 's még sokkal inkább állhatatos jámborságán. Most már el akarom vonni az üldözések elől.“ Útazó Factorjává tevé őtet. Immost Burkárd útazásokat tett Hollandiába, Angol, Francz és Spanyol országokba. Munkássága, határtalan jámborsága, az Ura' kereskedésének olly emelkedést ada, hogy ez őtet a maga Pérujának nevezé, de egyszersmind érdeméhez képest meg is jutalmazá. Burkárd Úr gazdag ember kezde lenni. Sok kereskedő házaktól tétettek néki igen fontos ajánlások, de ő hű maradt Urához. Igy repúlt Burkárd szüntelen Délről Nyugotra, Északrół Délre, beszélt minden Európai nyelveken, 's úgy találta hogy az ember mindenütt ember. Ezreket kötelezett-le maga eránt, sok szerencsét lent megszabadított, sok lesüllyedteket felsegített, 's mindenütt a' vólt a' sorsa, hogy háládatlanokon segitett. Megvetette az embereket, a nélkül hogy kemény lett volna erántok. ,,Jót azért kell tenni," mondá mosolygva az Urának,,,hogy magunk boldogok légyünk. Az emberek nem érdemlik, hogy miattok csak eggy újját is mozdítsa az ember." Az Ura intett a' fejével: ó is hasonló tapasztalásokat tett. Burkárd már most olly tehetős vala, hogy saját kereskedést is etablírozhatott; de nem akart elválni az Urától 's ketten társaságba álltak. Ekkor öszvejárta Burkárd az egész világot; részint foglalatosságaiban, részint az útazáshoz szokásból. Ő Batáviában szintúgy otthon vólt, mint Vera Cruxban, és ott szintúgy mint Kairóban. Azon kevés előitéletek, mellyek szülött várasában reátapadtak, mingyárt a' Hamburgi lakásának első éveiben eltüntek, minthogy azokat nem táplálhatta. Azután most ez majd amaz Nemzet közt élt, látta a Népeknek ezerféle szokásaikat 's erkölcseiket, a' nélkül hogy ideje lett volna valamellyikhez szoknia: eggyik előitéletet másik üzte-el ; eggyik tévelygést másik tette nevetségessé; igy lett ő az ezerféle -népek közt, kiket megismért, Emberré, minthogy nem mulatott olly soká eggyik tartományban sem, hogy Európaivá, Aziatává vagy Amérikánussá légyen. Élt ő mind pogányok mind Keresztények között, és mindenütt sok gazembereket 's kevés becsületes embereket talált; a' mi őtet közönséges értelemben igen toleránsá tevé. Charaktere megerősödött 's megedződött, a' nélkül hogy fejes lett volna. Eggy |