gyik itt hever a' püspök' fejénél, mintha oda-való volna."

‚Én

De azonban a Szuperintendens haragja szörnyű lépcsőre hágott.,,] pedig elégtételt kivánok a' Püspökért, Komám Uram! Exempláriter és nyilván meg kell büntetni a' kezdőket!",,De szoljatok hát!" kérdé a' Rektor:,,hogy vittétek ezt véghez?" Eggy ballisztával, Rektor Uram!" monda Lajos,,imé holnap a Rektor Uram'-születése` napja lessz, 's mi ekkorra eggy nagy ballisztát csináltattunk. ide a temetőre. Némelly várasiak kétségbe hozák annak foganatját, mi pedig minthogy amott a kert felett üres hely van, meg akaránk próbálni. Azonban olly szerencsétlenül talált menni: hogy a kó a' püspököt érte." Mihelyt a' Rektor

Kihozánk azt

a' balliszta szőt hallotta, eltűne szemeiből a' harag. A' ballisztához vezetteté magát, 's mosolygva vi`sgálá azt.,,'S eggyszerre eltaláltátok a' Püspököt, vagy többször lőttetek hozzá?" kérdé kiváncsian. Meg-ismét az öszvetört Püspökhez futott, 's nézte annak nagyságát. „,'S hol a' kő, mellyet kilőttetek ?"—,,Itt van, Rektor Uram!"

A' Szuperintendens tűrve kisérgeté őtet, hogy tanúja legyen azon büntetésnek, mellyet a' Rektor diktálni fog. A' Rektor a' követ méregeté, 's áltadá a' Papnak: „Ugyan próbálja csak! mi könnyű, `s még is melly szörnyű munkát tett! A' Püspök' szamara csakugyan erős eggy állat. Próbálja csak ezt a' kö vet, Komám Uram!"—,,Igen, igen, az oktalan szamarak eggy embert is

,,Eggy

agyon üthettek volna vele!" embert? de tízet is, ha a' kő érte volna. Hiszen gondolja-meg bár, a' kő Püspököt, szamarával eggyütt. Lássátok, Commilitones! most már intuitiv megfogástok van a régieknek lövő szerszámaikról!“ ----

,,De hát az én Püspököm, Komám Uram!". mondá a' Pap felpattanya.,,Szerencse, hogy nem ember vólt!" felelé a' Rektor hidegen. ,,De én meg azt kivánom, hogy büntetődjenek a' gazemberek !" —,,Hi!“ szen hallja, hogy az csak történetból esett!" ‚Történetből? én megmutatom okoknál fogva, hogy az istentelenség volt, templom fertéztetés!,,Micsoda?" mondá a Rektor felpattanva;,,istentelenség? ugyan az Istenért, mondja-meg nekem, mi istentelenség, 's mi nem ?"

,,A' Szuperintendens elfutott, ezt kiáltván még: Hiszen majd szerzek én magamnak satisfactiót, Komám Uram! és fogadom, hogy Kegyelmed 's az egész gymnáziom bukni fog!" A' Rektor mondá: „Kegyelmed pedig, és a' Püspök' szamara győzni fognak!" A' Pap Úr ijedten bécsapá ajtaját.

Ekkor a balliszta nagy triumpphal a' gymnáziomba vitetett, 's már ez estve gratuláltak a' Rektornak a' felderülendő születése' napjához, sőt esti muzsikát is vivének néki, a* Szuperintendens' ajtajára pedig valami gúnyos ember eggy czédulát ragaszta ezen szavakkal : „Isachar! egygyiket a' lövő-szerszám veré-le, a' másikat a' görög nyelv !“

Ez a' történet lármát csinált: sze rencsére a Polgármester' Vilhelmje

eggy vala azok közzűl, kik a' ballisztának megpróbálását sürgeték, és így elnyomódott a' dolog, 's a' szentnek maradványai a' tornácznak egygyik szugolyába vettettek, örök emlékéül a'régiek lövő szerszámának; de a' Szuperintendens bosszúállásról gondolkozott, valahányszor a' ruinák mellett elment. Lajos vólt az ördögi masinának felállitója; ő reá esett tehát a Pap' haragja, és ezen időtől fogva, úgy vették mint bizonyost, hogy az iskolásoknak minden pajkosságaikban Lajos a Zászló hordozó.

Azonban a' Rektor levétette a kalánt a' ballisztáról, ne hogy új szerencsétlenség történjen. Ehrenbreit fuldoklott a' nevetés miatt, midőn a' dolgot meghallotta, 's valahányszor a Püspököt említették, a nevetésnek újabb paroxismusa szállta