temetőre vonák azt. Egész iskola öszvecsődűlt a' szerszám körűl; 's nehány polgárok, a' kik arra mentek, megállottak 's kérdezék: ;,Tán vízi puska ez?" A lárma nevekedett. A városi emberek bámulták ez új portékát, mellyet a' tanítványok kétezer esztendősnek mondottak, és nem tudták mit gondoljanak. Lajos megmagyarázá nékik a szerszám hasznát. A polgárok azt kétleni láttattak. „Ej!“ monda eggy dévaj ember; „nosza próbáljuk-meg! egyenesen a Szuperintendensz' kertje felett erányozzuk el, ott nem tesz semmi kárt."- Erányozták; hátrahúzták a csigával a'vető kalánt; 's eggy követ tevének a' kalánba. A' Superintendens éppen az ablakba dűlt-ki eggy pipával, 's kérdezé folytonfolyvást a feleségétől, vallyon mit akarnak ott az iskolások? Eggyszerre eleresztik a' csigát. A'Superintendens kiáltást hall, 's lát eggy követ feléje repülni a levegőben. ,,Uram Jézus!" felkiált, a' pipája eltörik, 's keményen a' falba csapja a' fejét. De a kő nem ó reá nézve vala félelmes, hanem a' templom' Véd-szentjére, Márton Püspökre néz ve. A balliszta a' felhúzáskor kimozdult erányából, és a' kő a' Püspök' szamarát találta, és azt szörnyű gyorsasággal a' szent Püspökkel egygyütt levetette dörgő robajjal a'tornácz tetejéről, mellyen már háromszáz esztendők olta állt. ,,Uram Jézus! Isten légy kegyelmes!" kiáltá ismét a' Szuperintendens, midőn a' robajt hallotta, és lehajlott, mintha a' padlás akarna ráomlani. Eggy kiáltás a' temetőn: ,,Istenem! a' templom! a' templom!“ ismét az ablakba csalá, 's éppen akkor szaladtak szét mindnyájan az iskolások a temető szegletén a közellévő útszákra, 's a' várasiak nem tarták tovább tanácsosnak a' köyetkezést elvárni. A' Szuperintendens, midőn mindnyájokat rémülve futni látá, valamit igen nagyot gondolt, és mingyárt a kertjén keresztül, Komjához, a' Rektorhoz futott, 's kiáltá néki a' maga harsány declamátori hangjával: ,,Komám Uram! az Istenért! jöjjön-le! az iskolások beszakasztják a templomot!"-- „Micsoda? hogy? kicsoda? a tereplómot?"- ,,Csak jöjjön hamar!“ A Rektor méne hálóruhában, 's mindkét Urak a' temetőre sietének. Azonban az iskolások, minekutánna elmúlt az első ijedtség, ismét öszve gyülének, és a' ballisztát akarták volna elvinni. A'Rektor ott éré őket, 's azok mind bálvány módra mozdúlatlan álltak. Haragosan szollitámeg őket tiszta csengő hangjával, görög nyelven: „Mondjátok - meg, mit álltok itt rossz lelki-ismérettel merő szemeitekben ti gonosztevők? szóljatok!"- „Ugyan meg is ijedtem, Komám Uram!" közbeszólla a' Szuperintendens, a' ki a' görög nyelvet nem szenvedhette: „a' fejem is majd öszvetört miatta !"—,,Hiszen még azon módon van a'szamár, Rektor Uram!" mondá eggy az iskolások közzűl. —,,Mit mond a' gazember?" mondá felpattanva a' Rektor, a'ki a' szamarat a' Papra értette. — A' Szuperintendens kérdé; „Hogy nevez ked engem, gróbián?"—,,Szuperintendens Uram! én a' szamárról szóllok." - Micsoda szamárról ?" ,,A' Püspök' szamaráról!" 's azzal felmutatott azon helyre, hol a' szamár állt vala, A' Szuperintendens oda emelvén szemeit, hová az iskolás mutatott, észrevevé a kárt. „Ah, Istenem! az én püspököm! nézze Komám Uram! a' gazemberek lehajitották a' püspököt!" A Rektor, a' ki még eggy betűt sem értett a' dologból, követé a' Papot, ki a' maga Szentjének darabjaihoz nyargaltt. Itt hevert a' püspök egészen öszvetörve a' kő padimentomon. A' szamár még csakugyan meglehetősen ép volt. ,,A' szamár még is jól járt !" mondá Lajos. A szamarak többnyire úgy szoktak!" felelé a' Rektor, türhetetlenül, hogy meg nem tudhatá, miként esett az.,,De a' füle még is oda van, "mondá eggy iskolás:,,az egy |