Oldalképek
PDF

temetőre vonák azt. Egész iskola öszvecsődűlt a szerszám körűl ; 's nehány polgárok, a kik arra mentek, megállottak 's kérdezék: 3,Tán vízi puska ez?" A lárma nevekedett. A városi emberek bámulták ez új portékát, mellyet a tanítványok kétezer esztendősnek mondottak, és nem tudták, mit gondoljanak. Lajos megmagyarázá nékik a szerszám hasznát. A' polgárok azt kétleni láttattak. „Ej!" monda eggy dévaj ember; „nosza próbáljuk-meg! egyenesen a Szuperintendensz kertje felett erányozzuk el, ott nem tesz semmi kárt.“ – Erányozták; hátrahúzták a csigával a vető kalánt; 's eggy követ tevének a kalánba. A Superintendens éppen az ablakba dűlt-ki eggy pipával, 's kérdezé folytonfolyvást a feleségétől, vallyon mit

akarnak ott az iskolások? Eggyszerre eleresztik a csigát. A Superintendens kiáltást hall, 's lát eggy követ feléje repülni a levegőben. „Uram Jézus!" felkiált, a pipája eltörik, 's keményen a falba csapja a fejét. De a kő nem ő reá nézve vala félelmes, hanem a templom' Véd-szentjére, Márton Püspökre néz ve. A balliszta a felhúzáskor kimozdult erányából, és a kő a Püspök szamarát találta, és azt szörnyű gyorsasággal a szent Püspökkel egygyütt levetette dörgő robajjal a tornácz tetejéről, mellyen már háromszáz esztendők olta állt. „Uram Jézus! Isten légy kegyelmes!" kiáltá ismét a Szuperintendens, midőn a robajt hallotta, és lehajlott, mintha a padlás akarna ráomlani. Eggy kiáltás a temetőn: „Istenem! a templom! a templom!" ismét az ablakba csalá, s éppen akkor szaladtak szét mindnyájan az iskolások a temető szegletén a közellévő útszákra, 's a várasiak nem tarták tovább tanácsosnak a következést elvárni. A Szuperintendens, midőn mindnyájokat rémülve futni látá, valamit igen nagyot gondolt, és mingyárt a kertjén keresztűl, Komjához, a Rektorhoz futott, 's kiáltá néki a maga harsány declamátori hangjával: „Komám Uram ! az Istenért! jőjjön-le! az iskolások beszakasztják a templomot!"–„Micsoda? hogy ? kicsoda ? a tenaplomot?" – „Csak jőjjön hamar!" A' Rektor méne hálóruhában, s mindkét Urak a temetőre sietének. – Azonban az iskolások, minekutánna elmúlt az első ijedtség, ismét öszvegyülének, és a ballisztát akarták volna elvinni. A'Rektor ott éré őket, 's azok mind bálvány módra mozdúlatlan álltak. Haragosan szollitámeg őket tiszta csengő hangjával, görög nyelven : „Mondjátok - meg, mit álltok itt rossz lelki-ismérettel merő szemeitekben ti gonosztévők? szóljatok!" – „Ugyan meg is ijedtem, Komám Uram!" közbeszólla a' Szuperintendens, a ki a görög nyelvet nem szenvedhette: „a fejem is majd öszvetört miatta!"– „Hiszen még azon módon van a szamár, Rektor Uram!" mondá eggy az iskolások közzűl. – „Mit mond a gazember?" mondá felpattanva a Rektor, a ki a szamarat a Papra értette. – A Szuperintendens kérdé: „Hogy nevez ked engem, gróbián?"–„Szuperintendens Uram ! én a szamárról szóllok.“ – „Micsoda szamárról ?" – „A' Püspök szamaráról !" 's azzal felmutatott azon helyre, hol a' szamár állt vala. A' Szuperintendens oda emelvén szemeit, hová az iskolás mutatott, észrevevé a kárt. „Ah, Istenem! az én püspököm ! nézze Komám Uram! a gazemberek leha- jitották a püspököt!" A Rektor, a' ki még eggy betűt sem értett a dologból, követé a Papot, ki a maga Szentjének darabjaihoz nyargaltt. Itt hevert a püspök egészen öszvetörve a kő padimentomon. – A szamár még csakugyan meglehetősen ép volt. „A szamár mégis jól járt!" mondá Lajos. „A szamarak többnyire úgy szoktak!" felelé a Rektor, türhetetlenül, hogy meg nem tudhatá, miként esett az. „De a füle még is oda van," mondá eggy iskolás : „az egy

« ElőzőTovább »