Oldalképek
PDF

- eggy kicsit csakugyan megváltoztatódott. Eggy kurta dolmányt viselt, melly feszesen testéhez vala szabva, hosszú nadrágot, és bokkancsot, 's kezében eggy kerek kalap volt. Nem mutatott semmi megütközést, mint az újjonczok közönségesen szoktak; figyelmesen sorba nézé őket, 's amazok sem leltek ő benne semmi különöst a köntösén kivűl, de ez is nagyobb részének tetszett, mivel igen jól állott rajta; mert hogy a' Rektornak néha közbeszólt 's felkiáltá: „Azt én nem értem !" ez a' többieken is megesett. Ehrenbreit még előre megkéré őtet, hogy a' Rectort, s őtet magát is Kegyelmednek szóllitsa. Iskolá után ott maradának még a tanítványok eggy két minutáig: nehányaknak ugyan nagy kedvek

volt volna ő beléje kötni; de a cor- * pore robustus, mellyet a' Lajos izom- jai igazoltak, vissza rémeszték őket. Nehány napok mulva már nagy kedve volt Lajosnak a classzishoz. Az ő állhatatossága, rettenthetlensége, nyugalma, és imponáló maga viselése, még a legdurvább tanítványra is bényomást teve, 's mindenen való részvétele majd a főbb résznek szívét is megnyeré néki. Eggyik óra sem vala kedvesbb Lajosnak a Rektornál, mint a mellyen a görög régiségeket tanítá. A' Rektor olly nagy enthuziászmmal beszélle a görögöknek legcsekélyebb dolgaikról is, hogy azt Lajosra is elragasztaná. Eggy hónapot tőlte már Lajos a gymnáziumban, midőn a' régieknek hadi szerszámaikról szólló czikkely elkezdődék. A Rektor

ismét nagy tűzzel szólla a régieknek taktikájokról, ostromaikról, katapultájikról , 's ballisztájikról, és e szerszámoknak szörnyű munkálataikról, 's a' mellett megmutatá nékiek azon metszéseket, a mellyeken e szerszámok le valának rajzolva.

A tanítványok nézgélék's odébb adogaták a metszéseket: de a mi Lajosunk zavarba hozá a Rektort; mert ő magyarázatot kivánt, hogy miként 's mi által tehettek e' szerszámok olly munkálatokat. A Rektor, a kinek soha eszébe sem jutott, hogy a ballisztának mechanismusát kitanulja, áltadá Lajosnak a könyvet, hogy azt otthon kedve szerint kikereshesse; 's Lajos újságkivánó lévén, mingyárt leczke után, ama régi asztalos barátjához méne, hogy tőle tanácsot kérjen. Lajos megfejté

először az asztalosnak a szerszám' czélját és munkálatját, s az asztalos meglehetősen kivette abból a' mechanismuszát. De azonban fejét csóválá, hogy öszvehúzott bélhúroknak olly iszonyú munkálatjok lett volna. /

Lajos azon gondolatra jöve, hogy az asztalossal a metszés szerint eggy modellt készítessen magának. Ez kész leve nehány nap mulva, és óngolyóbisokat meglehetős messze hajigált. Lajos vevé a könyvet, modelljével eggyütt, 's ment az iskolába. A Rektor béjöve, 's Lajos előhúzta modelljét, 's áltnyujtá a Rektornak. „Micsoda ez, fili?" – „Eggy régi balliszta!" –„Me hercule!" kiáltá a Rektor, 's megnézé azt felülalól. Ekkor Lajos a hajitó kalánba tcve eggy óngolyóbist, 's azt az egész

Classzison keresztűl a falra lövé. A' Rektor nagyon örűlt, hogy theoriáját a praxisz által megbizonyítva látá, és (de ezt nem mondta senkinek) hogy végre van megfogása a ballisztáról. Darabig nem is szóltak egyébről, hanem a régiek ballisztájokról 's száz helyen is béhorpasztgaták a falat, hogy annak erejét megpróbálhassák. Megelégedve, és a régiek lövő - szerszámaik eránt való nagy tisztelettel oszlának-szét.

Nehány hetekkel azután a Rektor születése napja következett, s Lajos azt javaslá, hogy titkon eggy nagyobb ballisztát készíttessenek, és azt a Rektornak ajándékozzák. Ez meglett. A ballisztát rábízák az asztalosra és az két nappal a születésinap előtt már készen vólt. Eggy nappal az előtt nagy triumpphal a'

« ElőzőTovább »