Oldalképek
PDF
[ocr errors]

ongedek; - de te holmi oktalanságot kivánsz tőlünk: hogy mi éppen úgy szeressük eggymást, mint valaki a könyvben. Hiszen, Néni, min. den ember a maga orra után néz , és igy bizonyosan még inkább tudnia kell a maga módját, a' hogy szeressen. Miért kell elmennie Rózának? Ha azt véled, hogy megszűnik engemet szeretni, úgy igen hi.' házol; vagy pedig hogy nekem mély térdhajtást fog tenni, és engemet Burkárd Úrnak szollítani, úgy nem ismérsz engemet, sem Rózát.“ – Zébnrgné úgy államint eggy bálvány. Csak azt mondá néki közönségesen, hogy a legfontosbb okai vannak reá, Jrogy Rózát csupán eggy kevés időre Bruinszvikba küldjes ,és valóban, édes Fijam, igen fájlalnám, ha megszünnétek eggymást szeretni. Hiszen

Rózát időről időre meglátogathatod! Róza is időről időre meg fog látogatni bennünket. Jertek gyermekim! adjátok a' kezeteket! igérjétek-meg, hogy örökké fogjátok eggymást szeretni, 's eggykor, ha Isten akarja, a' Prédikátor fogja kezeiteket így tenni eggymásba, mint én most.“ • Ez olly idea volt, a' mellyet még soha sem érzettek Lajos és Róza olly tökéletesen, mint most. Róza örömkiáltással a' Lajos' karjai közzé rohana, száját az övére nyomá, 's így álltak eggy hosszú minútáig a' legszerelinesbb ölelkezésben. Az elváJás' kedvetlensége ezen új ideában elfelejtődött. Azon kevés napok mellyekben még Róza honn múlatott, azon időnek újabb még újabb kifestegetéseiben telének-el, a' mellyben a' Prédikátor az ő kezeiket öszve

fogja tenni. Róza zokogás, sikoltás és csókok közt ragadá-ki magát a Lajos' karjai közzül: felemelték a' kocsiba; a' kocsi elhaladt, 's Lajos, úgy járt fel 's alá harmad napig, mintha álmodna, minden kérdésre fonákúl felelt, nem hallott eggy órát se, 's elmúlatá minden dolgait, mig nem a szekér ismét visszaérkezett, és Zeburgné néki Rózától eggy czé-" dulát hozott. Olvasta azt, meg eltette, olvasta megint, olyasta az asztalnál, olvasta minden helyeken, míg végre a' levél- egészen elkopott, és darabokba szakadozott.

„Hagyjátok magára!“ monda Burkárd. „Elszóródás kell neki,“ mondá Ehrenbreit; „Hadd jöjjön-viszsza Róza ! mondá Zsáni. Nagyanyó szidta Zéburgnét. Burkárd és Ehrenbreit azt állították, hogy

a szegény fiú száraz - kórságba fog esni.

Az Ehrenbreit' tanácsa legtöbb helybehagyást nyere: Lajos a' gymnáziumba küldetett, 's Ehrenbreitnál volt szálláson. A' Rector örvendett, hogy ez ifjat iskolájába nyerheté, és az előtt való nap, hogy Lajost feladták, inté minden tanítványit, hogy ezen igen jó ifjúval békeségben éljenek, és sajátságai eránt tűredelemmel légyenek: „Ez az ifjú,“ úgymonda ő : „mindenkor nemes, lelke szabad , teste erős, idest: invictus viribus, animo liber, corpore robustus. Azzal elkezdé az ifjúnak e három tulajdonait fejtegetni, 's a' tanítványok olly kiváncsian várták Lajost, mint eggy csuda állatot,

Lajos belépe a' Classzisba ; öltözete az Ehrenbreit' előterjesztésére

« ElőzőTovább »