Oldalképek
PDF

vagy Róza?"–„Tizenkét esztendős, meg két hónapos.“ – „No tehát még hat esztendő van hátra; akkor pedig szabad lészesz azon esetben, ha Néninek még is fejében maradna a' szeszlet: osztán hat esztendő is eggyszer csak elmúlik!" 4 Éppen szemközt jöve reájok a' Nénjek. „Néni!“ elkezdé Lajos néminémű tisztelettel; „néked szüléi jusod van Rózán!“ –Róza megrántá titkon a Lajos köntösét, hogy őtet elhalgattassa; ő körülnézett, s látván hogy Róza semmit sem szóll, tovább folytatá. „Te nem vagy megelégedve azzal, a hogy mi eggymást szeretjük, 's a' miatt el kell menni Rózának. Miért nem mondod, hogy: Igy tégy Lajos, vagy amúgy, hiszen mihelyt annak okait előadod : tudod, Néni, hogy én az okoknak örömest engedek; – de te holmi oktalanságot kivánsz tőlünk: hogy mi éppen úgy szeressük eggymást, mint valaki a könyvben. Hiszen, Néni, minden ember a maga orra után néz, és igy bizonyosan még inkább tudnia kell a maga módját, a hogy szeressen. Miért kell elmennie Rózának? Ha azt véled, hogy megszűnik engemet szeretni, úgy igen hibázol, vagy pedig hogy nekem mély térdhajtást fog tenni, és engemet Burkárd Úrnak szollítani, úgy nem ismérsz engemet, sem Rózát." – Zéburgné úgy államint eggy bálvány, Csak azt mondá néki közönségesen, hogy a legfontosbb okai vannak reá, hogy Rózát csupán eggy kevés időre Brunszvikba küldje, „és valóban, édes Fijam, igen fájlalnám, ha megszünnétek eggymást szeretni. Hiszen Rózát időről időre meglátogathatod! Róza is időről időre meg fog látogatni bennünket. Jertek gyermekim! adjátok a kezeteket ! igérjétek-meg, hogy örökké fogjátok eggymást szeretni, 's eggykor, ha Isten akarja, a Prédikátor fogja kezeiteket így tenni eggymásba, mint én most." Ez olly idea volt, a mellyet még soha sem érzettek Lajos és Róza olly tökéletesen, mint most. Róza örömkiáltással a Lajos karjai közzé rohana, száját az övére nyomá, s így álltak eggy hosszú minútáig a legszerelmesbb ölelkezésben. Az elválás kedvetlensége ezen új ideában elfelejtődött. Azon kevés napok mellyekben még Róza honn mulatott, azon időnek újabb még újabb kifestegetéseiben telének-el, a mellyben a Prédikátor az ő kezeiket öszve

[merged small][ocr errors][merged small]
[ocr errors]

úgy járt fel s alá harmad napig, mintha álmodna, minden kérdésre fonákúl felelt, nem hallott eggy órát se, 's elmúlatá minden dolgait, míg

nem a szekér ismét visszaérkezett, és Zeburgné néki Rózától eggy czé

[ocr errors]
[ocr errors]

és Ehrenbreit azt állították, hogy

[ocr errors]

a szegény fiú száraz-kórságba fog esni.

Az Ehrenbreit tanácsa legtöbb helybehagyást nyere: Lajos a gymnáziumba küldetett, 's Ehrenbreitnál volt szálláson. A Rector örvendett, hogy ez ifjat iskolájába nyerheté, és az előtt való nap, hogy Lajost feladták, inté minden tanítványit, hogy ezen igen jó ifjúval békeségben éljenek, és sajátságai eránt tűredelemmel légyenek: „Ez az ifjú," úgymonda ő: „mindenkor nemes, lelke szabad, teste erős, idest: invictus viribus, animo liber, corpore robustus." Azzal elkezdé az ifjúnak e' három tulajdonait fejtegetni, 's a' tanítványok olly kiváncsian várták Lajost, mint eggy csuda állatot.

Lajos belépe a Classzisba; őltözete az Ehrenbreit előterjesztésére

« ElőzőTovább »