Oldalképek
PDF
[ocr errors]
[ocr errors]

hoz." Róza lángolt, mint eggy fáklya; megnyitá száját, hogy igen-t mondjon, s ismét béfogá, a nélkül hogy eggy hangot adott volna. „És ha ti is elakartok jőni Lajossal, tehát megmondhatod Lajosnak holnap reggel, mikor a kertben öszvejöttök." Róza eggy ígét sem szóllt. Zéburgné sem szólt egyebet: ollyan volt mint egyébkor, kivévén, hogy ez estve Grandisonból nem olvasott. Másnap reggel a várasba ment Zéburgné, hogy Ehrenbreittal tanácskozzon. Ehrenbreit a Róza kora felkelését nem lelé gyanúsnak, de igen arról való halgatását; és mivel ez a szerelem valósággal elvont eggynehány órát Lajostól, tanácsosnak itélé, Rózát eggy-két esztendőre eltávolitani. Gondolkoztak valami alkalmas helyről, és Ehrenbreit nagy bajjal eggyezett-meg benne, hogy Rózát Brunszvikba küldjék eggy rokonához, kiről semmit egyebet nem - tudtak, hanem csak úgy közönségesen, hogy jó asszony. Elvégezé, hogy ez iránt maga Brunszvikba útazzon. Ott a környülményeket sokkal jobbaknak lelé, mint gondolta vala, a' Zéburgné nevében megtevé az egygyezést, 's reá bizá eggy barátjára, hogy Rózáról 's történeteiről atyai módon kérdezkedjen, és ha valami nem jót sejtene, őtet azonnal tudósítsa.

Semmit nem sejtve éltenek még mind eggyütt a két gyermekek. Lajos eggy szép tizenöt esztendős ficzkó vala, arczvonási kezdének kiformálódni. Tekintete uralkodó és nyájas-komoly vala, állása nemes, járása erős férfias, és minden moz

dúlatai azon szép belső tüzet mutaták, mellytől lelke elevenítetett. Róza karcsú leány volt, nem épen szép, de eggy mosolygás által, eggy bizonyos szelid, hizelkedő nyájasság,

[merged small][ocr errors][ocr errors][ocr errors]
« ElőzőTovább »