morúan esóválá mellé a' fejét.,,Mit fogsz már cselekedni?" kérdé az Idegen;,,a' sirás nem használ semmit. Elébb azt hagyd-el, azután fontold meg velem." Lajos megtörlé szemeit, 's az Idegenre néze olly tekintettel, a' melly nyilván jelenté: „Én nem látok semmi módot, hanem te benned bízom!" Az Idegen mosolygott, 's eggyszerre monda néki: „Hallod-e, maradj nálam!" Lajos merően 's örvendve tekinte reá. Most kezdé az Idegen szorosabban visgálni az ó tudományát; 's úgy járt vele mint a' jó szivú Yorick az ő La Fleurjével. *) Azonban már Lajos elfoglalá a' szobának eggy részét, kalapját a székre, 's eggy pár fejérruháját az asztalra tévén. Éppen ér *) Lásd ennek remek forditását: Kazinczy Ferencz' Munkájinak negyedik Kötetében. keze az ebéd; az Idegen evett, 's mindenféle apró szolgálatokat kivánt Lajostól, és azután néki is enni hagyott. Ebéd után szekerébe vevé őtet; éppen a Zsáni' háza előtt mentek-el. Lajos a' házra mutata 's monda búsongva:,,No már nem igen fogom látni többé egész életemben!" ,,Meglehet!" monda az Idegen, 's a' Lajos' könnyei folytak. Nehány napok múlva mindketten Hamburgba érkeztek. Az Idegen Factor vólt eggy nagy kereskedésben, 's a' mi több, igen becsületes ember, eggy kicsit hipokondriás, és igy ha nem útazott, többnyire szobájában ült. Maga oktatá Lajost a' kereskedésben, és Lajos részint unalomból, részint a' dologhoz hozzá lévén szokva, igen szorgalmasan dolgozott. Minthogy pedig a' Factornak útazá saiban mindenütt társa volt, nem sokára igen praktikus isméreteket szerzett magának a számtartásban 's kereskedésben. A'nélkül hogy valamelly Kereskedőháznál szolgálatban lett vólna, jobban értette a' kereskedést, mint némelly Számtartó, a' ki évekig a' Komtoárban ült, és a' Kereskedők' házát meglátogatta. Midőn már tizenhét esztendős volna, ajánlá őtet a' Factor a' maga Urának, 's Lajos a' Komtoárba jutott, ,,Légy becsületes!" monda néki a' Factor, midőn búcsút veve tőle, 's Lajos mosolygott barátjának szorgosságán. Eljuta a' Házba, egész nap a' Komtoárban ült, számolt, váltóleveleket bészedett, kifizetett, 's az estvéket hipokondriás barátjánál tólté, mig az ő Collegáji magokat mulatták. Több izben hozzá eresz kedett a házbéli fiú, hogy ő tőle apró Summákat felvegyen. Lajos mondá: „Hadd kérdjem-meg elébb a' Principálisomat, hogy micsoda ezím alatt irjam azt be a' könyvbe." Látta ő sokszor a' házbéli fiút és leányt eggy más Számtartóval a'Komtoárban alkudozni; látta a' kajács ́tekinteteket, mellyeket ő reá vetének, 's nyugodtan maradt. Látta végre, miként a' fiú a' Legények' segélyökkel, Atyját 's a' Kereskedést meglopta ; felment a' Principálisához, 's mondá neki szárazan: „A'Kegyelmed' Fija, Bornhelm Úr, megcsalja az Urat!" Vi'sgálatra került a' dolog; eggy kereskedő legény elüzetett, 's Lajos ellen nagy fergeteg támadt a Madám és a' Familia' résziről, a' mellyet végre már tovább csakugyan nem állhatott. Felment a' Principá وو lisához. „Bornhelm Úr! engemet üldöznek, hogy becsületes vagyok."— Kicsoda?" kérdé a Kereskedő. „Az Asszony, és az Úr' gyermekei," felelé Burkárd: „azt jól tudom, hogy az Úrnak a' Familiájával eggyütt kell élni, 's nekem kell az áldozatnak lenni. Adja-ki az Úr elbocsátó levelemet, és ajánljon más házhoz."—— „Mingyárt, kedves Burkárd !" mondá hevesen a' Kereskedő 's csengetett.,,Hivjátok-elő az Asszonyt 's Gyermekeimet!" Előjövének. „Hallod-e, édes Feleségem !" mondá kemény hangon az Öreg: „a' gyermemekeidre eggy kicsit jobban felvigyázz! ők Burkárd Uramat bosszantják, és ha annak ma vége nem lessz, tehát azt a' szeleburdit Ámsterdamba küldöm a' Sógorhoz, a' Leányasszonyka pedig falura fog menni |