Oldalképek
PDF

ja, hogy esett, – Róza estve, minekelőtte Luizével lefeküdne, annyi papiros-darabkákat és virágokat lele a földen, mellyeket ő mind eggyenként hajgála-ki az ablakon, hogy Luize rajta sokszor megharaguvék. „Lyány, elég-é már?" kérdé őtet, , megfogá vállán fogva 's reá néze me- rően: „Félek, hogy még eggyszer agyon hajitod Lajost!" A kis leány megszégyenlé magát, s vagy két estve zárva marada az ablak. Mind ezeket elkerülhette volna Zéburgné, ha a két ártatlan gyermeket nem háborgatta volna. A szerelem nem isméri magát, míg akadály nincsen azon az úton, a' mellyet követ: csak eggy kövecskét vessetek utjába a szerelemnek, melly azt akadályozza, már felserken, és kitanulja . tulajdon állatját.

Ezerszer is megjelent az előtt estvénként Lajos a Róza ablaka előtt; Róza, kiáltás, „Ott van Lajos!" az ablakhoz futa, kinyitá azt, 's kiáltá: „Jó éjtszakát!" a nélkül hogy papiroskára szüksége lett volna. De miolta a Nénje megmondta: „Az nem illik!“ azolta halgata Róza, elpirúla, 's valami színt kerese, ha a száját kelletett is öbliteni, csak hogy az ablakot kinyithassa. S ha mind ezt nem teheté is, mivel eggy dorgálat: „Az Istenért! mire való az az örökös ablak-nyitorgatás!" őtet abban megakadályozá, tehát elővevé a gyertyát, és mindég keresett még valamit az ablakban, a minek szükségesképen kivül kellett lenni, mivel Róza az ablaknál rendesen feltartá a gyertyát és a fejét. „Tán a' háló főkötődet ejtetted-ki?" kérdé

Luize nevetve. Illyes valamit kelfett Luizének mondani, ha azt akar ta, hogy Róza készen legyen. Luíze valóban szánta Rózát; mert

ő Rózával eggy esetben volt. A Conrector Ehrenbreit megismerkedék Luizével, 's a' hogy mindennel történt, a ki őtet megismerte; megszereté a leányt. Látogatásai Zéburgnénál mindég gyakrabbak levének 's Ehrenbreit mindég szerelmesbb. Végre felfedezé a Tanitó a maga szivét a leánynak. A leány elpirúla. „Kedves Ehrenbreit!" monda ő; „miért tagadnám, hogy az Urat szeretem. Látja azt maga is ; de nem ment-e fülébe eggy bizonyos történet, a' melly engemet illet?“ – „Várasi pletyka!" – „Ez eggyszer nem éppen pletyka," felele Luíze ; 's elbeszéllé néki leeresztett szempillákkal, mellyek alól eggyik könnyű a' másik után hulldogált, a maga történetét. De Ehrenbreit a mellett maradt, hogy őtet szereti; és nehány illy beszélgetések után megvallá végre Luíze is, hogy őtet szereti. Zéburgnéhoz mentek s megnyerék áldását. Senki sem örűle az ő dolgokon annyira, mint Róza és Lajos ; mert e felnőtt okos emberek szerelme alatt, olly derékűl elrejtőzött e kis gyermekek szerelme, hogy két esztendőtől fogva sem vala illy jó módjok benne. - Róza sétálni méne Luizéval : ebben semmi rossz nem volt. Ehrenbreit érkezék Lajossal. – Természetes! – Járkáltak; beszélgettek; a' gyermekek vagy elhagyák őtet, vagy ott maradának: mindeggy ! mert ő reájok nem ügyeltek, és néha nékiek

[ocr errors]
[ocr errors]
« ElőzőTovább »