Oldalképek
PDF

csókolni, tudott szivének teljes szorongásával, könyűk 's zokogások » között, az ő ruhájának redőji közzé rejtőzni, midőn az csak eggy haragos tekintetet vete is reá, holott ellenben másoknak legkegyetlenebb vele bánások is ki nem vehette szokott hideg tekintetéből. Ez a ragaszkodás nevelte a Zsáni szeretetét, 's ez a szeretet a Lajos ragaszkodását, és eggyszersmind meggyökerezteté benne az ő Atyjafijai, kegyetlenségöknek érzetét. Mord, bézárkozó természetűvé leve; szemei a lesüllyesztett pillák 's a ránczos homlok alatt feküdtek. Csak akkor, ha Zsáni reánézett, fejlett-ki homloka a ránczokból; szemőldjei felemelkedtek, szemei nevettek, 's a' ki illykor meglátta, azt mondta: „Szép ifjú!"

[ocr errors][merged small]
[ocr errors]

Zsáni elmente után, hogy tallérjait, felváltsa; és néha nagyon is hajlandó

vólt arra; de még sem vehette-reá magát, hogy a Zsáni ajándékától megváljon. – Iszonyú vala az ő

[ocr errors][merged small]

Eggyjelenés után, midőn kegyetlenség 's a legalacsonyabb vele bánás őtet kemény sorsa eránt érzékenyebbé tevé, mint valaha; eszébe ötlének a Zsáni szavai. Elővevé két tallérját, öszveköte eggy pár fejér ruhát, 's a' mint a várasból kiért azon útra, melly ama Váras felé vitt, hol Zsáni lakott, olly öröm-foglaláel, hogy felsikólta, mint a rab, a' ki tömlöczéből szökik-el. Sebesen ment elő-felé az úton, és setét estve eggy faluba jutott, nem lévén már ereje, hogy a várast elérhesse. Betért eggy fogadóba az országút mellett; félénken lépett a vendégszobába s zavarodottabb vólt, mint valaha. Végre megkérdé a Korcsmáros, hogy kicsoda, hova szándékozik, 's megtudá tőle, hogy ő igen ehetnék, és szeretne itt hálni; de – még egyéb is látszott szívén feküdni. Oda akará ugyan adni az eggyik tallért, de csak zálogba. Azt mondá, hogy két nap mulva kiváltja. Eggy Idegen, a ki éppen ebben a fogadóban vólt, tudakozá, miért becsűli olly nagyra e' tallért, 's megtudá a tizennégy esztendős gyermektől a történetet. Olly nagy tüzzel szólla arról a Zsániról, s annak dicsérésekor megteltek szemei könnyekkel, hogy az Idegen megigéré, hogy érte megfizet, és a gyermek igen jól evett és aludt az Idegen rovására. Más reggel az Idegen felvevé szekerébe a gyermeket, 's bevivé a várasba, mellybe ő is szándékozott, és letevé a Zsáni háza előtt. A kis Burkárd bérohana a házba, dobogó szivvel kérdezé a' Nénjét eggy bóltbeli legénytől, 's hallá nagy réműlésére, hogy férjével

eggyütt elútazott légyen. Zavarodottsága minden minútával nevekedett, szomorú tekintettel néze-széllyel a' folyosón, s minthogy többet nem kérdezték, mit akar, elhagyá a házat nagy szorongások közt. Fel 's alá járt eggynehány útszán, fontolgatni, mi tévő légyen immár. Mivel semmi sem jutott eszébe, könyűbe lábbadtak szemei, mig nem amaz Idegennek, a ki ide hozta vala, ismeretes szava eggy ablakból: „Hé te! Kicsiny!" fájdalmából fel nem ébreszté. Felemelé nedves szemeit az Idegenre; „Ha! ha!" mondá ez : „nem kaptad-meg a Nénédet úgy-e. Jöszte-fel!“ Lajos felment, megállott az Idegen előtt, és kezde ismét sirni, s könnyein által az Idegenre tekintgetni. „Nincs itthon !" mondá végre igen keserves hangon 's szo

« ElőzőTovább »