Oldalképek
PDF
ePub

Mig tehát őtet békével hagyták, ő maga' részéről csendesen volt. Igaz, hogy a vendégek a kezdetből épen nem sok jót következtetének Lajosra nézve. Az ő haja fürtösen 's vadan csünge vállain széllyel ; valami fejéritetlen vászon nemú köntösből melly ágyékain körül vala kötve, 's eggy pár bocskorból állott egész ékessége, a' mi valóban, legalább azon időben, nem igen ajánló vala. A' barna hajfürtök alól szép két világos, nyájas kék szemek néztek ugyan ki; két arcza úgy ragyogott, mint eggy pár réggeli rózsa ; az állában olly bájos gödröeske vala, minő bájos arczának pirja; de az első scena tüstént lerontott mindent. Levest éppen nem ett. A' mint a' főzeléket felhozták, oda nyújtá tányérját, 's kére egész száraz rövidséggel: „Fő

5Mi.

zeléket. Atyuis !“ A' Polgármester már felemelé kezét hosszú máncsétjével, és éppen mondani akará! csoda? öcsécském, a' becsületes gyermeknek nem igy kell kérni; de félt, hogy a' kis gróbiántól éppen olly, szép feleletet kap, mint a kedves Házasfele, azért is elhallgata. Mennél tovább ültek, annál megfoghatlanabb leve előttök, hogy a vásott gyermek éppen most olly emberséges, és az atyjának egész illendőséggel mondta: „Adsz-e nekem eggy kis kalácsot?“ Az atyja eggy igen-igen cseppet ada néki, 's ő megérte velé, a' nélkül hogy csak szemét öszvehúzta volna is.

Nagyanyó, ki az első tíz minútákban a' vejét minden nevelési rendszerével eggyütt a' Brocken' tetejére kivánta volna, kezde csilla

[ocr errors]

" s

118 podni, és ismét értelemmel felelni a' hozzá tett kérdésekre. Eggy szóval; Lajos felállt, elvett eggy almát az asztalról, eggy kis kalácsot kért az atyjától Rózának, elvette azt, 's ki a szálából.

Vilhelm !“ monda a' Polgármester ; „eredj az öcsécskéddel eggy ki. esit a' kertbe, Menj, menj , fijacs. kám! de le ne tépj semmit!" A' fiú undokúl vinczogott 's ment. Lajos éppen a' garádicson ugrált le felé, midón Vilhelm hozzá érkezett. Reá pillantott oldalaslag, 's útjára ment. fogá 6tet, „én is a' kertbe megyek." - „Hát jer !" mondá Lajos, 's odébb ment. A' kertben mingyárt a' földi eperjnek ese Vilhelm. Lajos látta azt, és hallgatott. „Nyilván megengedte neki Atyus,“ gondolá magában.

[ocr errors]

Enni hagyá ótet , 's ment a' maga kertjébe. Ide is követé átet a' ficzkó, 's itt is neki ese a' Róza' szamóczájának. „Eggy cseppet se!“ mondá Lajos; „ez nem - az Atyusé, ez a' Rózáé.“ Midón pedig meg nem szűne, olly vitézül galléron fogá Lajos, hogy a' ficzkó hátra dőlt. Még eggyszer tudtára adá néki, hogy itt nem szabad enni; elvezeté ótet eggy ágyhoz, melly a' magáé vólt: „Itt egyél, ez az enyém.“ Mind ez eddig jól ment. Lajos Rózához akara menni, de még sem hitt a'ficzkónak: féltette a Róza' birtokát, s ott maradt.

Végre elérkeze Róza. Játszodtak. Eggyszer-másszor gorombáúl fellöké ugyan a' ficzkó Lajost; de ó ezt történetnek-vélte. Búvókát játszottak. Lajos elbújt. Vilhelm Rózával kereste. „Jer, Róza !" mondá Vilhelm ;

gszökjünk - el, ne keressük, hadd üljön ott.“ Róza nem akart, Vilhelm el akará húzni, de Róza teljességgel nem akart. Ez bosszantá a' fiút 'sjó két koppantást ada Rózának. De azon pillantatban rajta volt Lajos, leüté őtet, is dögönyözé a' képit 's mejjét jobb kezével. Vilhelm torka. szakadtából sivalkodott.

Szerencsétlenségre éppen csak a' Polgármesterné vala közel, hogy vi. gyázzon, vallyon Vilhelm nem rontja-é el a' frizúrját: oda siete, 'sa' földön Telé a' vitézt Lajos alatt, 's há. tulról keményen ráüte Lajosra. Lajos körülnézett: „Mit versz te vén aszszony ?" kérdé ő, is e' kérdéseért olly kemény poffott kapa, hogy megbosszankodott. Felkapott egy babkarót, hogy védje magát. Azonban a'mérges asszony fel akará húzni a'

« ElőzőTovább »