Oldalképek
PDF
ePub

Tokajit. Apránként osztán rájöttek a' Conrectorságra is. Burkárd előadá a' maga kérését, 's a' Nénje kezét adta reá, hogy azt senki egyéb azon flatal emberen kivül elkapni nem fogja. Burkárd Úr visszakocsizott.

„Nézd, nézd!" mondá a' Polgármesterné rikácsoló nyájas hangon: ,,ki gondolta volna ezt erről az emberről? Hogy megtévedhet az ember!",,Igen! igen!" mondá a' Polgármester: „én azt régen tudtam, kinesem! de de" ide 's tova hadazván pipájával. „Igen is, Fijam! meg kell látogatnunk minél elébb. Hiszen az igaz, hogy vannak hibáji : de ez mindnyájunkkal köz! meg az is hogy a falusi birót a' mi kompániánkba hozza, hiszen, Uram Isten! sokszor a' legnagyobb társaságokban is eggyütt esznek az asztalnál az

ölbéli kutyák, miért ne ehetne eggy ember, szintúgy mint a' kutya!".

Ezen asszonynak, a' mint látni, nem rósz találmányai voltak. Két nap mulva csakugyan el is menének, atya, anya, leány, 's eggy tíz évi fiú Ellbergre, a' Sógor Ur látogatására. Mihelyt őket Burkárd meglátta, azonnal Lajos néminémű szorongással juta eszébe. Ez vala még az öröm, a' hálálkodásnak, csókolódásnak nem volt vége. Baumbachsné most semmi különös rendeléseket sem teve holmi aprólékon kivül, de a' mellyeket bölcsen jó előre fenszóval kijelentett. Azután a' Polgár-. mesterné a gyönyörű fiúcskát kérdezé. Burkárd monda:,,Úgy gondodolom, a' faluba ment. Majd előjön." Lajos a' kertben volt Rózával, és éppen a kis leány' kamellót ru

[ocr errors]

hácskájának lehúzásában foglalatoskodott. Mellettek vala már a gyepágyon a Róza arany-szövetű főkötője, és eggy a' Lajos' felső ümögjei-* ből, mellyet a' leánynak fel kellett húznia. Szegény gyermeket az előtt való napon nagyon lehordta a' nénje, hogy a' főkötőjén eggy pecsétet, a' ruháján eggy lyukat látott. Róza tehát nem akart vele mindenhová menni, 's Lajos illyképen csinálta-ki, hogy a ruhája és főkötője megőrzödjön. Ez meglett, 's immost annál vígabban mulatának ismét a fűves kertben.

[ocr errors]

Délfelé ismét feltevé Lajos Rózának az arany főkötőt, ismét felhúzá reá a'ruhát, a' hogy tudta, elkiséré egészen az ajtóig, 's azután még eggy kiskorig a' munkásokhoz méne, mig az ebédhez csengettek. Eggyszerre röpúl a házba, fel a'

garádicson, bényitja az ajtót: „Holla, jó napot!" Merón bámúla az idegenekre. A' Polgármesterné Lajosnak futa nagy lármával: „Ih, ih, itt van a' gyönyörű drága fiúcska!" megölelé ótet, 's eggy pár durva csókot nyoma ajakára. A' fiú kiragadá magát's vagy két lépésre oldalt ugra, és nrondá: „Piha! vén tobákos orrú asszony!"

-,,Micsoda?" monda ez eggy kicsit megzavarodva; látszott az pirúlásából:,,mit mond a' kis csíntalan ?“ és hát-megül hozzá akara tipegni. ,,Ide ne jöjj! nekem nem kell a csókod! ez az én szájam; én nem csókollak, te vén asszony!"

„Nem tetszik leülni?“ mondá Burkárd háborodásában. A'szék-csuszogás, 's a' leülés' és eligazodás' zavarja, eggy szerencsés intermezzót teve. A megsértett Dáma lángolt

mint eggy fáklya. Azonban Burkard is zavarban volt, valahányszor a Dáma eggy priszt veve; félvén hogy Lajos, a' ki őtet szorosan visgálá, még eggyszer elkezdi. De Lajos igen jól viselé magát; nézte ugyan a' Dámát és mosolygott, de hallgata. Szinte úgy vi'sgálá a' fiút, a' ki szépen frizírezve, púderesen, 's haj-czopfal ott üle, és valahányszor az anyja reá tekintett, olly egyenesen tartá magát, mint eggy pálcza, mikor pedig oda nem nézett, szörnyen falt, 's kivált a' poszpásznál eggyik darab kalácsot a másik után nyeldesé.

digt

Erre nézve is rettege Burkárd; de hasonlóuł hijába: mert Lajos erősen meg vala győzödve, hogy minden embernek, valamint néki, jusa van tenni, a' mit akar, és hogy illetlenség más dolgába avatkozni.

« ElőzőTovább »