Oldalképek
PDF

Tokajit. Apránként osztán rájöttek

a Conrectorságra is. Burkárd előadá a maga kérését, 's a' Nénje kezét adta reá, hogy azt senki egyéb azon fiatal emberen kivül elkapni nem fogja. Burkárd Úr visszakocsizott.

„Nézd, nézd!" mondá a Polgármesterné rikácsoló nyájas hangon: „ki gondolta volna ezt erről az emberről ? Hogy megtévedhet az ember!"– „Igen! igen!" mondá a Polgármester: „én azt régen tudtam, kincsem! de – de“ – ide s tova hadazván pipájával. „Igenis, Fijam! meg kell látogatnunk minél elébb. Hiszen az igaz, hogy vannak hibáji: de ez mindnyájunkkal köz! meg az is hogy a falusi birót a mi kompániánkba hozza, hiszen, Uram Isten!

[merged small][merged small][ocr errors]
[merged small][ocr errors]

ölbéli kutyák, miért ne ehetne eggy ember, szintúgy mint a kutya!"

Ezen asszonynak, a mint látni, nem rósz találmányai voltak. Két nap mulva csakugyan el is menének, atya, anya, leány, 's eggy tíz évi fiú Ellbergre, a Sógor Úr látogatására. Mihelyt őket Burkárd meglátta, azonnal Lajos néminémű szorongással juta eszébe. Ez vala még az öröm, a hálálkodásnak, csókolódásnak nem volt vége. Baumbachsné most semmi különös rendeléseket sem teve holmi aprólékon kivül, de a mellyeket bölcsen jó előre fenszóval kijelentett. Azután a Polgár-. mesterné a gyönyörű fiúcskát kérdezé. Burkárd monda: „Úgy gondodolom, a faluba ment. Majd előjön." Lajos a kertben volt Rózával, és éppen a kis leány” kamellót ru

hácskájának lehúzásában foglalatoskodott. Mellettek vala már a gyep.ágyon a Róza arany-szövetű főkötője, és eggy a Lajos felső ümögjeiból, mellyet a leánynak fel kellett húznia. Szegény gyermeket az előtt való napon nagyon lehordta a nénje, hogy a főkötőjén eggy pecsétet, a' ruháján eggy lyukat látott. Róza tehát nem akart vele mindenhová menni, 's Lajos illyképen csinálta-ki, hogy a ruhája és főkötője megőrzödjön. Ez meglett, 's immost annál vígabban mulatának ismét a fűves kertben. Délfelé ismét feltevé Lajos Rózának az arany főkötőt, ismét felhúzá reá a ruhát, a hogy tudta, elkiséré egészen az ajtóig, s azután még eggy kiskorig a munkásokhoz méne, mig az ebédhez csengettek. Eggyszerre röpűl a házba, fel a' mint eggy fáklya. Azonban Burkárd is zavarban vólt, valahányszor a Dáma eggy priszt veve; félvén hogy ILajos, a ki őtet szorosan visgálá, még eggyszer elkezdi. De Lajos igen jól viselé magát; nézte ugyan a Dámát és mosolygott, de hallgata. Szinte úgy visgálá a fiút, a ki szépen frizírezve, púderesen, 's , haj-czopfal ott üle, és valahányszor az anyja reá tekintett, olly egyenesen tartá magát, mint eggy pálcza, mikor pedig oda nem nézett, szörnyen falt, 's kivált a poszpásznál eggyik darab kalácsot a másik után nyeldesé.

[ocr errors]

. Erre nézve is rettege Burkárd; de hasonlóul hijába: mertLajos erősen meg vala győzödve, hogy minden embernek, valamint néki, jusa van tenni, a mit akar, és hogy illetlenség más dolgába avatkozni.

« ElőzőTovább »