Oldalképek
PDF
ePub

ねー

csókolni, tudott szivének teljes szorongásával, könyűk 's zokogások között, az ő ruhájának redőji közzé rejtőzni, midőn az csak eggy haragos tekintetet vete is reá, holott ellenben másoknak legkegyetlenebb vele bánások is ki nem vehette szokott hideg tekintetéből. Ez a' ragaszkodás nevelte a' Zsáni szeretetét, 's eza' szeretet a' Lajos' ragaszkodását, és eggyszersmind meggyökerezteté benne az ó Atyjafijai, kegyetlenségöknek érzetét. Mord, bézárkozó természetűvé leve; szemei a' lesüllyesztett pillák 's a' ránczos homlok alatt feküdtek. Csak akkor, ha Zsáni reánézett, fejlett-ki homloka a' ránczokból; szemöldjei felemelkedtek, szemei nevettek, 's a' ki illykor meglátta, azt mondta:,,Szép ifjú!" Azonban az ő szerencsétlenségére

1

}

Zsáninak kérője akadt 's férjhez ment.,,Szegény fiú!" mondá szánakozva Lajosnak, midőn férjével elkellett útaznia: „jójj hozzám majd, ha itt nem jól foly dolgod!" Eggy papirost ada néki, 's a' papirosban két tallér vólt. Lajosnak könyűk álltak szemeiben, midőn Zsáni a' szekérbe hágott. A' kertbe ment 's kisírta magát, és sírva 's örvendve nézé két tallérjait, nem azért hogy pénz, hanem hogy a' Zsáni' ajándéka vólt.

Százszor is vólt Lajosnak oka a' Zsáni' elmente után, hogy tallérjait` felváltsa; és néha nagyon is hajlandó vólt arra; de még sem vehette-reá magát, hogy a' Zsáni' ajándékától megváljon. Iszonyú vala az ó állapotja; szemrehányások, rossz bánásmód, mindennémű alacsonyságok 's szűkölés vala mindennapi sorsa.

Eggy jelenés után, midón kegyetlenség 's a' legalacsonyabb vele bánás őtet kemény sorsa eránt érzékenyebbé tevé, mint valaha; eszébe ötlének a' Zsáni' szavai. Elővevé két tallérját, öszveköte eggy pár fejér ruhát, 's a' mint a várasból kiért azon útra, melly ama Váras felé vitt, hol Zsáni lakott, olly öröm-foglaláel, hogy felsikólta, mint a' rab, a' ki tömlöczéből szökik-el. Sebesen ment elő-felé az úton, és setét estve eggy faluba jutott, nem lévén már ereje, hogy a' várast elérhesse. Betért eggy fogadóba az országút mellett; félénken lépett a' vendégszobába 's zavarodottabb vólt, mint valaha. Végre megkérdé a' Korcsmáros, hogy kicsoda, hova szándékozik, 's megtudá tőle, hogy ő igen ehetnék, és szeretne itt hálni; de még

egyéb is látszott szívén feküdni. Oda akará ugyan adni az eggyik tallért, de csak zálogba. Azt mondá, hogy két nap mulva kiváltja. Eggy Idegen, a' ki éppen ebben a fogadóban vólt, tudakozá, miért becsüli olly nagyra e' tallért, 's megtudá a' tizennégy esztendős gyermektől a' történetet. Olly nagy tűzzel szólla arról a' Zsániról, s annak dicsérésekor megteltek szemei könnyekkel, hogy az Idegen megigéré, hogy érte megfizet, és a gyermek igen jól evett és aludt az Idegen' rovására. Más reggel az Idegen felvevé szekerébe a' gyermeket, 's bevivé a' várasba, mellybe ő is szándékozott, és letevé a' Zsáni háza előtt. A' kis Burkárd bérohana a' házba, dobogó szivvel kérdezé a' Nénjét eggy bóltbeli legénytől, 's hallá nagy réműlésére, hogy férjével

eggyütt elutazott légyen. Zavarodotte sága minden minútával nevekedett, szomorú tekintettel néze-széllyel a' folyosón, 's minthogy többet nem kérdezték, mit akar, elhagyá a' házat nagy szorongások közt. Fel 's alá járt eggynehány útszán, fontol gatni, mi tévő légyen immár. Mivel semmi sem jutott eszébe, könyűbe lábbadtak szemei, mig nem amaz Idegennek, a' ki ide hozta vala, ismeretes szava eggy ablakból: „Hé te! Kicsiny!" fájdalmából fel nem ébreszté. Felemelé nedves szemeit az Idegenre;,,Ha! ha! mondá ez: ,,nem kaptad-meg a' Nénédet úgy-e. Jöszte-fel!"Lajos felment, megállott az Idegen előtt, és kezde ismét sir ni, 's könnyein által az Idegenre tekintgetni.,,Nincs itthon !" mondá végre igen keserves hangon's szo

دوو

« ElőzőTovább »