Oldalképek
PDF

esókolni, tudott szivének teljes szorongásával, könyűk 's zokogások között, az ő ruhájának redőji közzé rejtőzni, midőn az csak eggy hara- ... gos tekintetet vete is reá, holott ellenben másoknak legkegyetlenebb vele bánások is ki nem vehette szokott hideg tekintetéből. Ez a' ragasz· kodás nevelte a' Zsáni szeretetét,'s

exa' szeretet a' Lajos' ragaszkodását, és eggyszersmind meggyökerezteté benne az ő Atyjafijai, kegyetlenségöknek érzetét. Mord, bézárkozó természetűvé leve; szemei a' lesül. lyesztett pillák 's a'ránczos homlok alatt feküdtek. Csak akkor, ha Zsáni reánézett, fejlett-ki homloka a' ránczokból, szemöldjei felemelkedtek, szemei nevettek, 's a' ki illykor · meglátta, azt mondta: „Szép ifjú !“ Azonban az ő szerencsétlenségére

[ocr errors]

.

Eggy jelenés után, midón kegyetlenség 's a' legalacsonyabb vele bánás őtet kemény sorsa eránt érzékenyebbé tevé, mint valaha; eszébe ötlének a' Zsáni' szavai. Elővevé két tallérját, öszveköte eggy pár fejér ruhát, 's a' mint a várasból kiért azon útra, melly ama Váras felé vitt, hol Zsáni lakott, olly öröm-foglaláel, hogy felsikólta, mint a' rab, a' ki tömlöczéből szökik-el. Sebesen ment elő-felé az úton, és setét estve eggy faluba jutott, nem lévén már ereje, hogy a' várast elérhesse. Betért eggy fogadóba az országút mellett; félénken lépett a vendégszobába 's zavarodottabb volt, mint valaha. Végre megkérdé a' Korcsmáros, hogy kicsoda, hova szándékozik, 's megtudá tőle, hogy ő igen ehetnék, és szeretne itt hálni; de – még

egyéb is látszott szívén feküdni. Oda akará ugyan adni az eggyik tallért, de csak zálogba. Azt mondá, hogy két nap mulva kiváltja. Eggy Idegen, a' ki éppen ebben a fogadóban vólt, tudakozá, miért becsüli olly nagyra e' tallért, 's megtudá a' tizennégy esztendős gyermektől a' törtée netet. Olly nagy tüzzel szólla arról a' Zsániról , 's annak dicsérésekor megteltek szemei könnyekkel, hogy az Idegen inegigéré, hogy érte meg. fizet, és a' gyermek igen jól evett és aludt az Idegen' rovására. Más reggel az Idegen felveyé szekerébe a' gyermeket , 's bevivé a' várasba, mellybe ő is szándékozott, és letevé a' Zsáni háza előtt. A' kis Burkárd bérohana a házba, dobogó szivvel kérdezé a' Nénjét eggy bóltbeli legénytől, 's hallá nagy rémülésére, hogy férjével

eggyütt elutazott légyen. Zavarodotte sága minden minútával nevekedett, szomorú tekintettel néze-széllyel a® folyosón', 's minthogy többet nem kérdezték, mit akar, elhagyá a'há. zat nagy szorongások közt. Fel 's alá járt eggynehány útszán, fontolgatni, mi tévő légyen immár. Mivel semmi sem jutott eszébe, könyűbe lábbadtak szemei, mig nem amaz Idegennek, aki ide hozta vala, ismeretes szava eggy ablakból: „Hé te! Kicsiny!“ fájdalmából fel nem ébreszté. Felemelé nedves szemeit az Idegenre; „Ha! ha!" mondá ez: „nem kaptad-meg a' Nénédet úgy-e. Jöszte-fel !" Lajos felment, megállott az Idegen előtt, és kezde ismét sirni, 's könnyeiu által az Idegenre tekintgetni. „Nincs itthon!“ mondá végre igen keserves hangon 's $20

« ElőzőTovább »