Lajos ált ugrott, kézen fogá a' kis Rózát, 's e' két gyermek tizszer is általfuta a' résen, hogy az által minteggy birtokába jusson annak.

Ettől fogva Róza mindennap két órát múlata a' Lajos' kertjében, nézgélé 's szaggatá a' virágokat, `s valahol csak egy virág kibújt, megálla, és mondá:,,Lajos! nekem adodé ezt is?" és harmad nap múlva a' Lajos' kertjének csak a' puszta földje vólt. Minden gyümölcsöt, minden virágot apránként Rózának ajándékozott, mert ő mindennél, a' mit néki mutatott, megkérdezé:,,Nekem adod-é ezt is?" 's mindég tapsolt, ha azt Lajos néki adta. A' kis leány ezt csak úgy mondta; de Lajos csak eggy tengeri szőlő szemhez sem nyúlt az ő távollétében, mig eggyszer Róza kérdezé:,,Lajos! hány szem tengeri

szőlőt eszel te meg napjában? Nekem csak annyit szabad napjában megennem, a' meddig számlálni tudok, harminczat." ,,Én eggyet sem eszem," mondá Lajos. — „Hát miért nem?" ,,Mert többé nem enyém; hiszen néked adtam." A'kis lyány reátekinte nagy kék szemeivel.,,Ah, nem! édes Lajosom, nem! csak edd-meg mind, nékem inkább eggy csepp se kell többé!“ 's szorgalmasan éteté őtet kis öléből. Lajosnak hát ismét jusa leve a' kerthez, 's ekkor rendesen megosztá ő vele a' kertet; de a' legszebbiket mindenik kikeresé a' maga részéről, és azt a másiknak vivé. Igy élt Lajos az egész tavaszon által a' kis leánnyal, és csak Róza mellett felejtéel, hogy néki senki sem parancsol.

4

Róza a várasi gymnázium' Recto

rának Gellnernek leánya vala. Az anyja meghala, és annak a' testvére, Zéburgné, magához vevé a' leányt, mivel a' Sógorának sem ideje, sem ügyessége nem vala a' kis leány' nevelésére: 's valóban nem is juthatott volna a gyermek jobb kezek közzé, mint e' Nénjénél volt. Ez a' legjobb szivü asszony vala a' világon, ki csak azért maradt özvegyen, minden gazdagsága 's szépsége mellett, hogy a maga bővelkedését a szegények' gyámolitására fordítsa. Burkárd egész szivéből becsülte ezen asszonyt, 's ezerszer is mondá felőle: ,,Az csupa angyal, Zsáni, az a' Zéburgné!" és mihelyt csak eggy ohajtást olvasott is szemeiből, azonnal bétölté azt; a mire birtokaiknak eggymással határosságok ollykor ollykor alkalmat nyújta.

Igy most is előadá magát az alkalom, lekötelezni Zéburgnét. A' gymnázium' Conrectora meghala; Zéburgné eggy fiatal embert óhajtott volna azon helyre tenni; 's a' dolog a' Polgármester Úrtól függött leginkább, kit már ismerünk. Ezt jelenté Zéburgné Burkárdnak beszéd közben. Burkárd megfontolá a dolgot: ,,Azok bolondok," úgymond;,,bánjunk velek mint bolondokkal!" Béfogatott, a' kocsira pakolt eggy kötet matériát,eggy pár igen szép fülön függőt, eggy tuczet butellia Tokaji bort, 's a' Polgármesterékhez kocsizott.

Merően bámultak, midőn Burkárd bélépe. Burkárd nem sok előbeszédet csinált, hanem kipakolá matériáját.,,Ime, kedves AsszonyomNéném, most kaptam a' legújabb Lioni matériát. Az én feleségemnek ·

ez igen drága: azonban nem örömest akartam volna vissza is küldeni. Ekkor juta eszembe, mennyi jót tettek velem gyermek koromban a' kegyelmed' szüléji. Legyen olly jó, 's vegye-el e' darab matériát, mint szivességemnek néminémü bizonyságát !"

Ekkor lett bezzeg a' lárma; tüstént kávét parancsoltak; ekkor a' goromba Burkárd a' legkedvesebb aranyos Sógor Uram lett, 's midón a' lyányasszony is a' fülönfüggőt kezéhez kapta, mindkettő eggy-eggy findsát tölte legdrágább Sógorának, úgy hogy alig tudta, mellyikhez nyúljon. Végre a' Polgármester is megjelent az ő zöld kalamánka hálóruhájában eggy feketére füstölt pipával. Burkárd igen nyájasan nyújtá néki a' kezét, 's nem felejté-el a'