Oldalképek
PDF

Lajos ált ugrott, kézen fogá a kis Rózát, 's e két gyermek tizszer is általfuta a résen, hogy az által mint

eggy birtokába jusson annak. Ettől fogva Róza mindennap két órát múlata a Lajos kertjében, nézgélé 's szaggatá a virágokat, s valahol csak egy virág kibújt, megálla, és mondá: „Lajos! nekem adodé ezt is?" és harmad nap múlva a Lajos kertjének csak a puszta földje vólt. Minden gyümölcsöt, minden virágot apránként Rózának ajándékozott, mert ő mindennél, a mit néki mutatott, megkérdezé: „Nekem adod-é ezt is?" 's mindég tapsolt, ha azt Lajos néki adta. A kis leány ezt csak úgy mondta; de Lajos csak eggy tengeri szőlő szemhez sem nyúlt az ő távollétében, mig eggyszer Róza kérdezé: „Lajos! hány szem tengeri

szőlőt eszel te meg napjában? Nekem csak annyit szabad napjában megennem, a meddig számlálni tudok, harminczat." „Én eggyet sem eszem ," mondá Lajos. – „Hát miért nem?" – „Mert többé nem enyém; hiszen néked adtam." A kis lyány reátekinte nagy kék szemeivel. „Ah, nem! édes Lajosom, nem! csak edd-meg mind, nékem inkább eggy csepp se kell többé!“ 's szorgalmasan éteté őtet kis öléből. Lajosnak hát ismét jusa leve a kerthez, 's ekkor rendesen megosztá ő vele a kertet ; de a legszebbiket mindenik kikeresé a maga részéről, és azt a másiknak vivé. Igy élt Lajos az egész tavaszon által a kis leánnyal, és csak Róza mellett felejtéel, hogy néki senki sem parancsol.

Róza a várasi gymnázium Rectorának GelInernek leánya vala. Az anyja meghala, és annak a testvére, Zéburgné, magához vevé a leányt, mivel a Sógorának sem ideje, sem ügyessége nem vala a kis leány' nevelésére: 's valóban nem is juthatott volna a gyermek jobb kezek közzé, mint e Nénjénél volt. Ez a' legjobb szivü asszony vala a világon, ki csak azért maradt özvegyen, minden gazdagsága 's szépsége mellett, hogy a maga bővelkedését a szegények gyámolitására fordítsa. Burkárd egész szivéből becsülte ezen asszonyt, 's ezerszer is mondá felőle: „Az csupa angyal, Zsáni, az a Zébúrgnél" és mihelyt csak eggy ohajtást olvasott is szemeiből, azonnal bétölté azt; a' mire birtokaiknak eggymással határosságok ollykor ollykor alkalmat nyújta.

[ocr errors]

Igy most is előadá magát az alkalom , lekötelezni Zéburgnét. A' gymnázium Conrectora meghala; Zéburgné eggy fiatal embert óhajtott volna azon helyre tenni; 's a' dolog a Polgármester Úrtól függött leginkább, kit már ismerünk. Ezt jelenté Zéburgné Burkárdnak beszéd közben. Burkárd megfontolá a dolgot: „Azok bolondok," úgymond ; „bánjunk velek mint bolondokkal!" Béfogatott, a kocsirapakolt eggy kötet matériát,eggypár igen szép fülön függőt, eggy tuczet butellia Tokaji bort, 's a Polgármesterékhez kocsizott.

Merően bámultak, midőn Burkárd bélépe. Burkárd nem sok előbeszédet csinált, hanem kipakolámatériáját. „Ime, kedves AsszonyomNéném, most kaptam a legújabb Lioni matériát. Az én feleségemnek” ez igen drága: azonban nem örömest akartam volna vissza is küldeni.

[merged small][merged small][ocr errors][ocr errors][merged small][ocr errors]
« ElőzőTovább »