Oldalképek
PDF

fogá ruháját a virágokkal, felálla 's futni akart, Lajos mondá: „Én nem bántalak : csak ülj békén!" 's a kis Leány még eggyszer reátekinte, leüle és mondá: „De el ne vedd a' virágomat!" – „Micsoda?" felele Lajos nevetve: „hiszen, együgyű lyány! az nem enyém!" ... " Ekkor eggy beszélgetés erede a' két gyermek közt, melly azzal végzódék, hogy Lajos, a maga kertéből eggy rakás virágot hoza a leánynak .'s általnyujtá a sövényen. Ebből ismerkedés lett: a leány csudálkozott a sok virágon; Lajos beszélt néki . a maga kertjéről; a kis leánynak kedve jött a kertet és a sok Virágot meglátni ; Lajos nyílást csinált a' sövényen: a kis Leány áltbúvék, 's már most mendegének mindketten a Lajos kertje felé. A Leány tele

[ocr errors]

102

[ocr errors][ocr errors]

pen, – de Róza nem jött. Lajos mint eggy ángolna ált csúszott a sövényen, megálla Róza előtt, simogatá az ő orczáját, és monda: „Itt vagyok hát én!" Már most Róza is virágokkal akart kedveskedni, 's ah! csak eggy kis ágyacskája vólt százszor széppel tele. „Ezeket szedd-le mind Lajos, a százszorszépeket ! a többi a Nénémé.“ – „Hát nincs neked kerted?" – „Nincs." – „Nem kell dolgoznod?“– „Nem.“– „Semmit se?" – „Eggy kicsit strikkelni; de azt is kipótolja Luíze, ha a kiszabott számot le nem dolgozom. Én csak itt játszodom a virágágyamon." – „S egyebed semmid sincs?“ „Nincs!" – „Szegény Röza! – hé, én neked adom a kertemnek felét. De nem, az nem lehet, mert még te nem dolgozhatsz. Hé, az én kertem légyen a tiéd is." A kis lyány tapsolt, ugrosott, és monda: „Ah, be derék, be derék! már nékem is van kertem." E beszéd közbe oda jöve Zéburgné. Lajos ismerte már őtet; mivel az anyjához eljárt néha. Zéburgné megálla a gyermekek mellett, és Lajos a legkomolányabb előter

jesztéseket tevé néki, hogy megtiltotta Rózának az ő kertébe menetelt.

[ocr errors]

már tudta, azt mondá, hogy azért tiltotta-meg Rózának, a sövényen áltbúvást, mert a sövény a Burkárdé. A gyermek olly piros lett, mint a vér, és mondá: „Nekem az nem fordúlt-meg eszemben: nagyon örűltem, hogy Rózát megláttam.“– E szavakra megfordult, lefuta a' sövény mellett, és áltmászott nagy veszéllyel a sövény végén eggy kes

keny deszkán keresztül a tó mellett a maga kertjébe. – Szaladva ugrála az atyjához: „Atyus! nem ajándékoznál-e nékem csak eggy cseppecskét a sövényedből?" –„Hm, Lajos! ha jónak látod, szívesen; mi végre?" – „Imé," monda hevesen a gyermek, 's elbeszéllé néki a kis történetet, és a magától elkövetett igaztalanságot. Az atyja ment vele egygyütt, és mondá néki menet közben, hogy a sövény ugyan az övé, de nincs jusa ajtót nyitni rajta, ha a' Szomszédasszony meg nem engedi. Mindketten eljutának a sövényhez: Zéburgné megengedé azt; a kis lyány kiáltozá. „Juj be derék!“ Lajos e' helyett tíz ajtó - nyitást engede a maga sövényében Zéburgnénak. Előhívtak eggy munkást, s ez abban a' pontban rést csinála a sövényen,

« ElőzőTovább »