Oldalképek
PDF
ePub

fogá ruháját a virágokkal, felálla 's futni akart. Lajos mondá: „Én nem bántalak: csak ülj békén!" 's a' kis Leány még eggyszer reátekinte, leüle és mondá: „De el ne vedd a' virágomat !“ —,,Micsoda ?" felele Lajos nevetve:,,hiszen, egyűgyű lyány! az nem enyém!"

Ekkor eggy beszélgetés erede a' két gyermek közt, melly azzal végződék, hogy Lajos a' maga kertéből eggy rakás virágot hoza a' leánynak 's általnyujtá a sövényen. Ebből ismerkedés lett: a' leány csudálkozott a' sok virágon; Lajos beszélt néki a' maga kertjéről; a kis leánynak kedve jött a kertet és a sok virágot meglátni; Lajos nyílást csinált a' sövényen: a' kis Leány áltbúvék, 's már most mendegének mindketten a' Lajos kertje felé. A' Leány tele

szedé köténykéjét virágokkal és tengeri szőlővel, 's eggy óra múlva viszszavezeté őtet Lajos a' sövényhez. Róza, ez vala neve a gyermeknek áltbúvék, 's Lajos áltnyujtogatá néki holmijét. A'kis Leány eggy kis térdhajtást tett és mondá: „Köszönöm alázatosan,“ 's Lajos nagyot nevetett. „Jöjj-el megint holnap, Róza!" ezt kiáltá a' lyány után.

,,Hé, Róza! hé, Róza!" kiáltozá másnap Lajos folyton - folyvást, 's végre látá a' kis leányt a' gyepgarádicson lefelé jóni. Elébb eggy ideig sövényen-ált beszélgetének; azután kiszteté Lajos, hogy jóne a' kertjébe, de Róza mondá: „Nem lehet többé; megtiltotta a Néném. “ ,,Megtiltotta? Hát a Nénédé-e az én kertem ?"

[blocks in formation]

„Haj, már azt én nem Disputáltak mindenké

kerted?"

[ocr errors]

te

pen, — de Róza nem jött. Lajos mint eggy ángolna ált csúszott a' sövényen, megálla Róza előtt, simogatá az ó orczáját, és monda: „Itt vagyok hát én!"- Már most Róza is virágokkal akart kedveskedni, 's ah! csak eggy kis ágyacskája vólt százszor széppel tele.,,Ezeket szedd-le mind Lajos, a' százszorszépeket! a' többi a' Nénémé.“ Hát nincs neked ,,Nincs.“ ,,Nem kell dolgoznod?" ,,Nem.". ,,Semmit se?" — „Eggy kicsit strikkelni; de azt is kipótolja Luíze, ha a' kiszabott számot le nem dolgozom. Én csak itt játszodom a' virágágyamon." 'S egyebed semmid sincs ?“ ,,Nincs!",,Szegény Roza! - hẻ, én neked adom a' kertemnek felét. De nem, az nem lehet, mert még te nem dolgozhatsz. Hé, az én kertem

[ocr errors]

légyen a tiéd is." A kis lyány tapsolt, ugrosott, és monda:,,Ah, be derék, be derék! már nékem is van kertem." E' beszéd közbe oda jöve Zéburgné. Lajos ismerte már őtet; mivel az anyjához eljárt néha. Zéburgné megálla a' gyermekek mellett, és Lajos a' legkomolányabb előterjésztéseket teyé néki, hogy megtiltotta Rózának az ő kertébe menetelt. Zéburgné, a' ki a' gyermek' manirját már tudta, azt mondá, hogy azért tiltotta-meg Rózának, a' sövényen áltbúvást, mert a sövény a' Burkárdé. A gyermek olly piros lett, mint a vér, és mondá: „,Nekem az nem fordult-meg eszemben: nagyon örültem, hogy Rózát megláttam.". E' szavakra megfordult, lefuta a' sövény mellett, és áltmászott nagy veszéllyel a'sövény végén eggy kes

66

keny deszkán keresztül a' tó mellett a' maga kertjébe. -Szaladya ugrála az atyjához: „Atyus! nem ajándékoznál-e nékem csak eggy cseppecskét a' sövényedből?"-,,Hm, Lajos! ha jónak látod, szívesen; mi végre ?" „Imé,“ monda hevesen a gyermek, 's elbeszéllé néki a' kis történetet, és a magától elkövetett igaztalanságot. Az atyja ment vele egygyütt, és mondá néki menet közben, hogy a sövény ugyan az övé, de nincs jusa ajtót nyitni rajta, ha a' Szomszédasszony meg nem engedi. Mindketten eljutának a' sövényhez: Zéburgné megengedé azt; a' kis lyány kiáltozá: „Juj be derék!" Lajos e' helyett tíz ajtó - nyitást engede a maga sövényében Zéburgnénak. Előhívtak eggy munkást, 's ez abban a' pontban rést csinála a sövényen.

« ElőzőTovább »