Oldalképek
PDF
ePub

A szók értelmezésénél, mint legfőbb feladatunknál, minden lehetőt elkövettünk, hogy mind tulajdon, mind átvitt jelentésöket, és úgy egyenként vagy önállóan, mint viszonyított állapotjukban, mentől több példával felvilágositsuk: először és kiváltkép a köz életből, hová különösen a közmondatok is számíthatók, 2-odszor jelesebb iróinkból, 3-adszor a régibb, 4-edszer a tájnyelvből.

Hátra van még szólanom a szóelemzés vagy szófejtésről, s ezzel összeköttetésben az idegen nyelvekbeli rokon hangzásu és jelentésü szókkal egyeztetés- vagy összehasonlításról, mint kitűzött munkásságunknak minden tekintetben legnehezebb részéről; nemcsak azért legnehezebbről, mert ezen téren csak újabb, mondhatni legújabb időben történtek jelentékenyebb mozgalmak, s ez okból is ezen eljárás két ember tehetségét - bárkik legyenek azok -határtalanul felülmulja, hanem azért is, mert ez már régibb s teljesebb külföldi buvárlatokban kitünő iróknál is tetemes részben csak hypothesiseken föltevéseken alapszik, úgy hogy pl. a nagy hirú Bopp Ferencznek »Glossarium Comparativum «-ában mind untalan e kifejezésekkel találkozunk: ut mihi videtur, forsitan, probabiliter.

Azonban munkánkban a szófejtés kikerülhetlen vala, már csak azért is, mert a magyar helyesirás a szófejtésen alapszik. De más részről az gyakran világot vet az értelmezésre is.

Az idegen nyelvekbeli hasonló szók rokonitását pedig már nyelvészetünk újabbkori jelentékeny fejlődése is hangosan követelte. S ide számíthatjuk különösebben Hunfalvy Pál, Fábian, Budenz, Vámbéry s a külföldiek közöl Schott Vilmos munkálatait.

Azonban a szófejtésben és hasonlitásban nemcsak tárgyilag egyes szókkal volt dolgunk, hanem mindenek fölött nyelvbuvár honfitársaink nagy részének egymással ellenkező elveivel is kellett, egy vagy más tekintetben küzdenünk.

T. i. némelyek épen nem akartak más kútföt elismerni nyelvünk elemzésében, mint csak magát saját nyelvünket. Még a jelesbek is így szólának: családosítsuk elsőben nyelvünk összes szavait, elemeit, és csak azután bocsátkozzunk az idegen nyelvekbeli szókkal rokonitásba.

Mások épen ellenkezőleg azt vitatják, legalább vitatták: semmit se elemezzünk saját nyelvünkben, csak ha fejtegetéseinket rokon nyelvekből birjuk igazolni vagy támogatni. És itt is csak bizonyos nyelvfajokra szorítkozzunk.

Az első osztálybeliek közöl is némelyek minden szófejtés alapjául csak a régi nyelvet tekintik es annyira mentek és mennek, hogy pl. Döbrentei s mások is irataikban a világért sem használtak, vagy használnának mássalhangzós multat, mert a régieknél többnyire önhangzós multat találnak; holott ez legfölebb a forditásokra nézve áll, az eredeti magyar iratokban pedig - kezdve a Szentpéteriek Végzésétől Pázmányig s ezen innen még inkább - mindkét mult vegyesen fordúl elé; sőt a régi bibliaforditásokból, vagyis azok nagyobb részéből — mint egyik értekezésemben fejtegetém jeles és elvitázhatatlan szabályokat alkothatunk magunknak.

-

Vannak továbbá, kik a régi iratokban eléjövő nyelvet idegen hittanitók hibás forditásának, majd Káldi György, Pázmány Péter korában s ehhez közelebb az uralkodó latinismusnak tulajdonitják, melyet a XVIII. és mostani században szerintök a germanismus váltott fel stb. De az egész régi nyelv épen nem csupa latinismus és germanismus, főleg amikre én sokat tartok, az eredeti művek s levelezések.

[ocr errors]

[ocr errors]

Van olyan is, aki semmi más tekintélyt el nem ismer, mint a népnyelvet, még pedig csak az élő népnyelvet. Neki régi nyelvemlékek, jeles irók munkái, amennyiben a jelen élő népnyelvtől eltérnek, megjegyzendő csak azon népnyelvtől, melyet körében ismer, mert hiszen az összes népnyelvet ő nem ismeri, nem ismerheti — mind semmi. S kivánja, hogy maga az Akadémia által ekkép a népnyelv ellen elkövetett hibákat az Akadémia igazítsa ki. Ily módon bajos volna vele vitatkozni is, de szerencsénkre vagy az ő szerencséjére (mert talán el fogja tévedését ismerni) maga magát czáfolja meg. Ott találjuk egyik munkájában (Magyarosan) e szókat: rag, névrag, személyragozás, irodalom, ismétlés, elemzés, eszme, érzelem, szabály, szellem, észlel, idom, viszony, viszonyít, árnyalat, tájékozás, rokonszenv stb. és ki nem tudja, hogy ezek valamennyien a szófejtés és szóhasonlat — analogia - alapján, tehát épenséggel nem a nép ajkán szülemlettek. A többi közt a sem ellen így szól: »A magyar semmit se tud a sem és se közti különbségről, mindenkor se-vel él. Azonban e vitatás közben is semmi és senki szókat ir, nem se-mi-t és se-ki-t. Holott ha nincs sem a magyarban akkor sem-mi (sem-mi) senki (= sem-ki) sem lehet, pedig a nép is mindenütt így hangoztatja. A se rövidebb alakot mi is ajánljuk, de főleg euphóniai okból, amidőn t. i. még egy más sem vagy nem fordul elé ugyan

[ocr errors]
[blocks in formation]

azon mondatban pl. se nem, semmit se, de a sem létezését tagadni lehetetlen. Szerénte ban ban sincs, hanem mindenütt és mindig csak ba be. Ha mi a régiségre hivatkozunk, hogy ben mellett gyakran nem be, hanem bele, pl. menyországbele, vagy bel volt pl. beltelik, ha azt mondjuk, hogy bele viszonyszótól származva, ból ből helyett is sok régi iratban balól, belől található, hogy a XVI-dik századbeli eredeti levelekben, melyek az akkori népnyelven írvák, mert többnyire nem tudósok irták, ban ben olvasható, azt feleli: Hja, akik azon leveleket, nyelvemlékeket irták, mind nem tudtak magyarúl. Csak az élő nép és Gyergyai tud magyarúl. Tehát ha mi és minden most élők, még Gyergyai polgártársam is, elköltözünk ez árnyékvilágból, az ő elve szerént az utánunk jövök, kell hogy minket elhunytakat, már ennélfogva is a tudatlanok közé sorozzanak! Mintegy 140 nyomtatott lapon irtó harczot ví a külszenvedő igék ellen hogy tatik tetik (atik etik) nincs a magyarban, hanem csak ódik ödik az igazi szenvedő; s hogy tat tet, at et csak miveltető s az Akadémia saját munkáiban is ezeket : fölcseréltetik, fokoztatik, ragoztatik, használtatik, kitétetik stb. ha magyarosan akar írni, mindenütt igazítsa ki ekképen: fölcserélődik, fokozódik, ragozódik, használódik, kitevődik. Sokszor a kiigazítás az íge többes 3-dik személyében is történhetik; ami áll, de vajjon elősegíti-e mindig a szabatosságot, más kérdés, pl. ezt: a titkár jelentése felolvastatott, ekképen igazítja ki: a titkár jelentését felolvasták. Már pedig valamint e kifejezések: azt mondják, azt beszélik, több személyre vonatkoznak; úgy ez is: felolvasták. Csak azt nem tudom, ha többen egyszerre olvasták-e fel vagy egymás után! A Hiszekegyet nem igazította ki, pedig érdekes lett volna hallani a fogantódék, szülődék, megfeszítődék, eltemetődék szókat. Születik külszenvedőt ő is elismeri, hogy létezik a nép nyelvében, én még a találtató szót is hallottam az ország legtöbb vidékében a Maros mentétől a Dunáig. Nem is arról van szó, hogy derüre-borúra használjuk a külszenvedőket — a szerzőnek s némely más nyelvészeinknek is szokásuk a találtakon kivül még számtalan példát csinálni magoktól is, hogy jobban elrettentsenek bennünket, de ez túllövés a czélon - hanem arról van a szó, hogy megvannak azok nyelvünkben s annak helyén lehet is, kell is azokat használni. Végül még azt is mondja: »Hogy azon egy rag két viszonyt jeleljen, e(z) kificzamodás, ily bénaság egy nyelvben nem lehet.« Szolgálok vele. A mandsu nyelv szintén ugyanazon képzőt használja, mely bu alakú, mind szenvedő (passiv), mind miveltető (factitiv, transitiv) igék alkotásában, pl. khôasa-me táplálni, khôasubu-me tápláltat-ni, (être nourri, és: faire = nourrir v. ordonner de nourrir); így ili-me = álla-ni, ilibu-me = állít-ni régiesen állat-ni; továbbá: visszatartóztat-ni, és magát visszatartóztat-ni (stellen, auf-, hin-, feststellen; aufhalten, zurückhalten és: sich enthalten). Hasonló foro-me fordít-ni, (ab-, umwenden), forobu-me fordíttat-ni, és fordúl-ni (wenden lassen és sich wohin wenden). Maga a bu-me íge

[ocr errors]

am. adni.

=

=

Mi tehát, röviden egybefoglalva, azt tartottuk: »Mind ezen elszámlált elvek együtt véve, ú. m. nyelvünk sajátsága, még pedig mind a régi nyelvemlékekben, mind az élő s különösen tájbeszédekben, továbbá az idegen nyelvekbeli rokonságok a hasonjelentésű és hangzatu szókban és szóalakokban, még pedig itt is nem csak a közelebbinek vélt, hanem távolabbi nyelvfajban vagy családban is, megbecsülhetetlen kincsbányák nemcsak az egyes nyelvekbe és néptörténelembe hatolás, hanem általában az emberi szellem bővebb megismerése tekintetében is. De ha kiszakítva, valaki a nyelvészetben, különösen a szófejtésben csak egyik vagy másik elvet vagy szakot vallja egyedül irányadónak, ez félszegség, vagy, ha tetszik, egyoldalúság. Válaszszon valaki tanulmánya tárgyául egy vagy más szakot, csak azt ne higyje, hogy egyedül ő jár az idvezitő úton. Csak mindnyájunkközt feloszlott, és együttes munkásság juttat a kivánt czélhoz.

Ezen általános elveket illetőleg, úgy hiszem, alig találunk jelesb nyelvészeink többségénél kifogásra vagy ellenkezésre. Más kérdés, ha a részletes végrehajtásban megfeleltünk-e csak félig-meddig is e felHatározottan felelek reá, hogy nem.

adatnak?

A Grimm testvérekkel, kiknek saját nyelvkörökbeli képessége és képzettségéhez legtávolabbról sem hasonlíthatom magamat saját körömben, már kezdetben nyolczvannál több tudós szövetkezett szótáruk készítése végett oly nyelvben, melyben már annyi előzmények, annyi gyűjtemények állnak vala rendelkezésökre. S mily kis porszem valánk mi ketten azon hatalmas szövetkezők mellett, mily kis porszem vala azon anyaggyűjtelék, mely a mi rendelkezésünkre állott, midőn működni kezdénk! És mégis nemcsak nálunk szükséges egy toldalékkal pótolni a hézagokat és kiigazítni a hibákat; hanem az említett szótárhoz is épen most gértetik kiegészítésül két kötetnyi munka. (Hoch- und Nieder-Deutsches Wörterbuch der

7 -

mittleren und neueren Zeit zur Ergänzung der vorhandenen Wörterbücher, insbesondere des
der Brüder Grimm. In zwei Bänden von Lorenz Diefenbach und Ernst-Wülcker).

A Szanszkrit szótár készitői roppant előkészületeik és hasonlíthatlan készültségök mel-
lett még a munka teljes befejezte előtt u. m. az V-ik kötetben közel 50 ívnyi javitásokat és
pótlékokat adtak (»Verbesserugen und Nachträge« czímen).

Még a szófejtés némely részletezését kell egy-két szóval megemlítenem.

A szófejtésben vagy elemzésben, mindenek előtt a gyökkel van dolgunk. A gyök
Heyse Nyelvtudományi Rendszerében annyi mint »a szónak elemzési ös alakja« (Etymologi-
sche Urform des Wortes). A magyar nyelvben kétféle gyököt lehet megkülönböztetni: először
mint önállót, vagyis önmagában is használt szót, melyet alig lehet tovább elemezni, pl. ad, becs,
begy, dal, ég (ige és név), ér (ige és név), fa stb. stb. Az emberi test részei, kivált a külsők v.
láthatok igen jellemzőleg nagy részben ily egyszerű szókból állanak pl. agy, fő v. fej, arcz,
kép, haj, szem, fül, orr, száj, íny, fog, nyak, kar, kéz, ujj, hát, far, láb, bőr, hús, vér stb. A má-
sik nemü gyök pedig az, melyet önálló szóként nem használunk, s neve lehet puszta v. tiszta
gyök v. elvont gyök, pl. csör (csör-d-ül, csör-d-it, csör-ög, csör-ömp-öl, csör-tet származékok-
ban). Némelyek amaz elsőt élő, ezen utóbbit holt gyöknek hívják. A neveken nem akadunk fenn.
Nagyobb bajnak látszik, hogy némelyek a puszta gyökökig elemzést nem helyeslik.
Azonban külföldön a legjelesebb nyelvtudósok, több kevesebb megszoritással, s több kevesebb
szerencsével, de mindenkor figyelemmel vannak szófejtéseiknél a gyökökre. Ilyenek a többek
közt Bopp, Benfey, Pott, Heyse, Curtius, Vullers (az utolsó, persa szótára végén: Index radicum
verborum persicorum) stb. A magyarban is nem mi voltunk a kezdők. Kresznericsnek jeles-
nek ismert és koszorúzott munkája a gyökrendszeren alapúl.

Hogy alig van nyelv, melyben az elemzés egyszerűbb volna mint a magyarban, bajo-
san fogja valaki tagadhatni, kivált ha tudja, kogy régibb nyelvemlékeinkben, kezdve a XII-ik
vagy akárcsak a XV. századtól a ma élő nyelvig, gyökök tekintetében alig van lényeges eltérés.
A külföldiek közöl legyen szabad a nagyon ovatos Curtiusnak egyik kiválólag feltüntetett
példáját idéznem. »Vegyük adott példaként úgy mond - a görög -ri-08-10 szóalakot: a nyelv-
tan ezen alaknak minden más részét kimutatja, t. i. & jelenti a multat, a kettőztetési z a jelen-
törzset vagyis a tartóst, zo egyes harmadik személy a media formában, tehát szembeötlőkép
ε a gyök«. Eddig Curtius.

Ha már most tekintetbe veszszük, hogy ezen 98 gyök, ily tisztán nem mindenütt jön
elé az egész zionui szó hajtogatásában, mert vagy többnyire kiséri őt a 71 szórész, vagy pedig
a gyök rövid je egybeolvasztás által hosszú n-vé változik; és ha a magyar rokon hangzásu
és jelentésü te v. té gyököt állítjuk vele szembe, azt találjuk, hogy a magyar té a ragozásokban
alig szenved valamely változást, ú. m. a mutató mód jelenében csak sz-et vesz magához: té-sz
(a harmadik személyben tész-én is), a többi időkben, módokban, és formákban pedig az sz-et
elhagyva csak a té gyök szerepel u. m. első mult té-v-e (régiesen tön=té-e ön), 2-ik mult:
té-tt, jövő té-end, parancsoló és kapcsoló mód té-gy dé a többi személyekben szokottabban szin-
tén rövid e-vel: te-gy-ek, té-gy-en, határtalanban té-n-ni, a tehető módban: té-het, a miveltető-
ben té-tet v. té-tet stb. Ki nem látja a magyar elemzés egyszerűbbségét a görögé fölött?

A rokon nyelvek segitségével pedig a kétesebb gyökök is világítást nyernek, pl.
üldöz szó mellett megvan ugyan a régi Halotti beszédben az üldet (ebben: üldet-vé-től azaz üldet-
jé-től) s ha elvonjuk a képzőket mindkettőből marad az üld szórész, de ezt legalább tudtomra
önállóan nem használja nyelvünk; ámde használja a mongol, mely mint ige azt jelenti amit a
magyar üldöz. Zálog szónak, melyet Miklosich szláv szónak bélyegez, megfelel a mongolban
zolik vagy dzolik,'de itt a törzs zoli mint ige szintén használatban van s azt jelenti elzálogosítni (ver-
pfänden). Busás-nak nem tudjuk bizton a törzsét vagy gyökét, de busa a mandsuban am. sok
(viel), és úgy hiszem elvitázhatlan törzse a busás szónak. Így a mandsu gîni-me gondol-ni.

=

Némely társaim ez előtt 40 évvel készült munkám miatt, melyet ha mai napság írnék,
megvallom, másként irnám, azon aggódának, hogy bölcselmi s metaphysikai elvekbe bocsátko
zunk. Azonban állíthatom, hogy ezeket teljesen mellőztük. Legfölebb inductio utján és csak a
magyar nyelvre szorítkozva érintettünk meg egyet mást.

Heyse ugyan azt mondja, hogy a bölcseleti nyelvészet nem állapodik meg a történelmi
nyelvtényeknél, hogy ezek az ő számára csak az alapot alkotják, melyre ő tovább épít; s kü-
lönösen kiemeli e tekintetben Humboldt Vilmos és Steinthal nyelvtudósokat. De mi ilyesekbe,
mint érintém nem bocsátkoztunk s ilyenre képeseknek nem is tartottuk magunkat; a mi kevés
pl. a Személynévmás czikk végén elé is jön, ezt is Heyse okoskodásai nyomán írtuk, s reá vi-
lágosan is hivatkoztunk.

[merged small][ocr errors]

- 8

Legtöbb hibát követhettünk el azon szóknál, melyeket egy vagy más nyelvész idegen eredetűeknek tart. S leginkább eléjön ezen eset az igazi vagy vélt szláv szóknál. Azonban e tekintetben legujabban egy kitünő tudós - Miklosich - munkáját birjuk, kinek tekintélyére építve egy toldalékban némelyeket kiigazíthatunk, noha ő sem fejti ki mindenütt részletesen az egyes eleméket, és könyve czíme daczára, némely szláv szókat is a magyarból származottaknak vall.

Már föntebb sejdittetém. hogy a külföld példájára is e munkához egy Toldaléknak kell járúlnia. Részemről fölajánlám hátralevő napjaimban még csekély erőmet egy ily Toldalék készítésére, azon reményben, hogy az eddigi jeles anyaggyüjteményeken kivül polgár- és tagtársai közöl azok, kiket ez ügy érdekel, s kiket közvetlenül meg fogok keresni, segéd kezet nyujtanak.

Még egy kellemetlen körülményt kell megpendítenem. Meg kell pedig pendítenem Czuczor táram dicső emléke tekintetéből is. T. i. Czuczor és én a külföld előtt, az »Allgemeine Deutsche Encyclopaedie« czimű munkában bevádoltattunk, hogy a történelmi hasonlitó nyelvbuvárlat ellenségei vagyunk. Aki a czikket közölte, nem tudá, mi volt vitatkozásunk tárgya. Valamint minden félszegség vagy egyoldaluság, úgy az ellen is, hogy egyedül csak rokon nyelvekben s itt is csak némelyekben keresendő az üdvösség, azon elvekkel összhangzásban, melyeket föntebb kifejték, felszólaltunk ; felszólaltunk volt pedig ismételve mindaddig, míg a tárgyilagosság teréről le nem szoríttatánk. De hogy ellenségei voltunk volna a történelmi hasonlító nyelvbuvárlatnak, azt munkálatunk csaknem mindenik lapja megczáfolja.

Végül a Tisztelt Akadémia irányában azon kimondhatatlan becsű bizalomért, hogy ily nagyszerü munkálattal engem is megtisztelni méltóztatott, örök hálámát nyilvánítván, bátorkodom megérinteni, hogy részemről is elkövettem mindent, hogy a bizalomnak éltem más bokros teendői között is erőmhöz képest megfelelhessek; s merem állítni, hogy erre nézve 26 év alatt kedvem e munkában soha nem lankadott. Az előttem töretlen, göröngyös út mentse ki a teljes siker hiányát. Egyébiránt a magyar nyelvre vonatkozva százszor nagyobb igazsággal elmondhatom magamról, amit egy nagynevű szótáriró - Vu'lers - mondott ön magáról a persa igegyökök fejtegetésénél:

» Accipe igitur, lector benevole, hosce conatus, tamquam exiguam symbolam, quae affertur studio lingvae (hujus) investigandae et accuratius cognoscendae, et si quid boni in libro inveneris, Deo honorem tribue, errori autem indulgeas quaeso, quum errare humanum esse optime scias.<<

Budapest, 1874-ik évi ötödhóban.

Fogarasi János.

NYOMDAI NAGYOBB HIBÁK A VI-dik KÖTETBEN.*)

TACSAK, 2. sor. takacsos olvasd: tacsakos.

TELI, utóbbi kikezdés: Gyöke a telik ige, olv.: Gyöke: tel mint a telik igében is.

TEN, 4. és 5. sor. emberimneh olv. emberimnek.

TINTATARTÓ, 1. sor. KAKAMÁRIS olv. KALAMÁRIS.

TISZTBELI, 3. 4. sor. tiszteletbeli olv. tisztbeli.

TISZTEL, 5. sor. süvegvelve olv. süvegvéve.

TISZTESFŰ, 3. sor. kesebbek olv. kisebbek; 6. sor. közt néven olv. köznéven.
TISZTESEN, végsor. ddv. Emb. olv. Udvari Ember.

TISZTTARTÓ, 12. sor. uradnih olv. uradnyik.

A 21-27. ivek első lapján alul VII. kötet. olv. VI. kötet.

TIZENKÉTHÍMES, kipótlandó: (tizen-két-hímes) ösz. mn. és fn. A növénytanban azon sereg,

melyben a hímek 12-től fo va 19-ig találtatók.

TOBOZ, 5. sor. mérésekge olv. megérésekor.

TÖKÉL, a 394. lapon 5. sor. erke egüsz olv. erke tegüsz.
TÖLGY, (1) utóbbi kikezdés 1. sor. sziárd olv. szilárd.
TÖRÖKNYELV, 2, 3. sor. Ázsiábap olv. Ázsiában.
TÖRVÉNY, 2-ik kikezdés 6. sor. tövény olv. törvény.

TRÓN, 2-ik kik. 12, 13. sor. fejedelm-széket olv. fejedelmi széket.

TURBA, 3. sor. o turbát olv. a turbát.

TURBOLYA, 1. sor. törlendő: (tur-b-oly-a); a 2-ik kikezdésben 5. sor. Mikloisch olv. Miklosich.
TUSZ, (2), 506. lapon. 6. sor. tuzsúl olv. tuszál.

[merged small][merged small][ocr errors][merged small]

A megjelenendo Toldalékban az összes munkában előforduló hibák ki fognak igazíttatni.

1

1

« ElőzőTovább »