A MAGYAR NYELV SZÓTÁRA. A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMIA MEGBIZÁSÁBÓL KÉSZITETTÉK: CZUCZOR GERGELY ÉS FOGARASI JÁNOS, M. TUD. AKAD. RENDES TAGOK. HATODIK KÖTET. ISTU BUDAPEST. KIADJA ÉS NYOMTATJA AZ ATHENA EUM IRODALMI ÉS NYOMDAI R.-TÁRSULAT. 1874. -T 2 gyakran toa (pl. Régi Magyar Nyelvemlékek. III. K. 351. 1.). mutatkozik. 6) Amely szókban más gyökhang is van, azok alapértelmére ennek is befolyása van, ha pl. r hangot veszünk fel, ennek jelentésében osztakoznak az erős reszketésü hangutánzók : teretura, terefere, tréfa, trufa, terécsel, tiricsel, turul, torok, turbékol, turha, törzsönködik; a metszésre, rontásra vonatkozók: tarol, tarló, tör, tor stb. V. ö. R, gyökhang. 7) Nehány szóban puszta előtétül jelenkezik ú. m. talabor alabor, talp vagy talap alap, tata = atya, torlik orlik, tabajdok abajdok. Ide tartoznak a bámuló, egyszersmind ostoba szájnyilásra vonatkozó tájdivatos szók, melyekben t. i. alaphang a szájtátó és bámuló a v. á, ugymint : tábértos, tácsó, tájbász, tandi, tatri, táté. Néha nyelvhegyi rokonaival ú. m. a d, cs, gy, sz, s betükkel fölcseréltetik, pl. tömöszöl tömöcsköl, dömöszöl dömöcsköl, gyömöszöl, törzsöl dörzsöl, tob dob, toboz doboz, te a személyragokban d, pl. ház-ad kert-ed: tonka, csonka; tivornya, devernya; töpörödik, csöpörödik; tó, szó, mint Szikszó, szárszó; té szé; tarjadzás, sarjadzás; tunya sunya. Mint kemény mássalhangzó néha a többi kemény mássalhangzókkal is fölcseréltetik, pl. köp a székelyeknél töp, próba terjedelmes szokással: tróba. Többire 1. mind ezeket saját rovataik alatt. Az irásbeli röviditések között (e szótárban, mint tt. tárgyeset és tb. = többes, eléfordulókon kivül) | = igen gyakran ezek jönnek elé : tekintetes. T = T, kisded alakban t, harmincz kettedik bötü a magyar ábéczében, s a mássalhangzók sorában huszonegyedik, kiejtve té. Kemény k, p társaival a kemény, továbbá külső hangszervek tekintetében a nyelvhangok közé tartozik, s ezek közt legközelebb rokona a lágyabb kiejtésü d, továbbá a ty, melylyel, kivált némely palóczos tájejtés szerint, leginkább ha i követi, fölcseréltetik, mint : üti ütyi, kergeti kergetyi, szeretik szeretyik, Kati Katyi, Pista Pistya stb. A régieknél számtalanszor h-val egyesülve fordúl elé mint th; pl. csak történetesen kinyitva a Benigna asszony imakönyvében: „Láthom magad megfogyattad, The népedeth ha megváltád.“ „ Szent szívedeth, megszaggatha, drága véröd ki hullatha." A t-vel kezdődő gyökszók száma a 150-et, a t-vel végződőké, mint: at, et, öt, út, üt, bat, bát, bet, bit, bot, böt stb. a 60-at fölülmúlja. Mint gyökhang, 1) oly gyökszók, illetőleg származékok elején áll, melyek természeti hangot utánoznak, mint: tap, melyből taps, tapsol, tapicskol, tapad, tapaszt, tapasztal, tapos, tapod, tapog, tapogat, tapint, tapasz, családaikkal együtt erednek. Tompább hangzóval: top, toppan, topog, toporzékol, tombol, toty, totytyan, totyog, totya, turbékol, tutul, tutyog, tutyma, tücsök. Vékonyabb hangzókkal : tengelicz, tepiczkel, teper, tipeg, tipiczkel, tipor, tik, tilinkó, tiricsel. 2) Távolítást, távolodást, terjedést jelentő szók alaphangja, ú. m. ta, honnan taliga, talicska, tasz, taszít, taszigál, tág, tál (patina,patet' szótól), tályog (abscessus, apostema), tántor, tántorog, tántorit, tár, tát, távol, távozik, tagad, taval, a régies -T, (1), mult időt képző v. alkotó rag mint : tahát stb. Tompább hangzóval: to, tol, toliga, told, tol-t, hal-t, él-t, kér-t, tör-t: néha kettőztetve, öntoldúl, tojik, toszit, tuszkol, tusa, tusakodik, tól, töl, túl. | hangzó fölvételével is, még pedig vagy csak a törzsMagas hangzókkal : te, teker, tekereg, telek, telep, ten-ben, pl. ad-ott, lép-étt, de a többi személyekben csak ger, tenyér, teng, tenyész, tepsi, tér, terep, terepély, tere- egyszerüen: ad-t-am, ad-t-ál, ad-t-unk, ad-t-atok, adget, terel, terjed, terjeszt, terped, terpeszt, test; té, tétova, t-ak v. ad-t-anak; lép-t-em, lép-t-él, lép-t-ünk stb. stb., tétováz, téboly, tébolyog, tébolyodik, ténfereg, tékozol, tép, vagy pedig mindenik személyben is pl. szabadit-ott-am, téved, téveszt, tévelyeg, tévelyedik, tilt, tilalom, tilos stb. szabadit-ott-ál, szabaait-ott, szabadit-ott-unk stb. stb. Ide tartoznak a helytágulásra, kitágulásra, illetőleg Ezen különbözések miatt a mult idők képző raga az tömöttségre vonatkozó tüdő, tügy, tüttös, töm, teli, tölt. egyszerü igéknél mindig följegyezve van; s ha nem 3) Oly szók előhangja, melyek bizonyos testek taka- mindenik személynél fordúl elé kettőztetés, a ragok róját, födelét, burkát jelentik, vagy burokhoz hason- több személynél is följegyezvék. Hogy ezen ragban lólag körösek, milyenek: tajk, honnan tajkos teke- a tova (taa, toa) értelme rejlik, alig fogja valaki nösbéka, takar, takaró, ták, tok, toklász, tokla (burok), kétségbe vonni. Bopp F. is hasonlitó nyelvtanának teke, tekenő, tök. 4) Melyek alulról fölfelé távolodást, utolsó kiadásában a szanszkrit aoristusnak mint multemelkedést, magasságot jelentenek, mint : tám, tá-nak a előhangjában a távolra mutató névmást hiszi masz, támaszt, támad, tombácz, tuhad, túr (fölhányt rejleni. (540. §.). Egyébiránt 1. Előbeszéd, 136. 1. földhalom), tető. 5) A belerő kifelé hatásának alapfogalma rejlik ezekben: tesz, tekel, tana, tanács, tanú, tud, tudakol. Mind a négy utóbbi esetben pedig az általános tova, Baranyában: taa, toa, a régieknél is AKAD. NAGY SZÓTÁR VI. KŎT. = T. N. tekintetes nemes. T. CZ. teljes czimü (pleno titulo). -T, (2), tárgyeseti rag, mely majd magán, majd segédhangzóval járul az illető névhez, mint első esetben általán önhangzón végződő nevekhez : kaszá-t, eké-t, kocsi-t, ásó-t, erdő-t, kapu-t, ürü-t; to 1 |