TARAFARÁS, (tara-farás) iker. mn. tt. tarafarást v. at, tb. -ak. Tulságosan eziczomázott, piperézett. Tarafarȧs kaczki menyecske. E szónak egyik alkatrésze a nyaktájat jelentő tar (tarkó), a másik pedig far, minthogy e részeket leginkább szeretik ékesgetni, vagy kitüntetni. Így értendő Faludinak gúnykölteményében ezen verssor: tarátfarát ékesíti, vitorláit kifeszíti.

TARAGLYA, 1. SARAGLYA.
TARAGY, 1. TARJAG.

TARAJOSBÁRSONYVIRÁG-TÁRASZT 94

TARAJOSBÁRSONYVIRÁG, (tarajos-bársonyvirág) ösz. fn. L. TARAJFÜRT alatt.

TARAJOSFINTOR, (tarajos-fintor) ösz. fn. A fintorok neme alá tartozó növényfaj; füzérjei tömöttek, négy szögük, a sürü szíves, fogas, egymást hátaló murváktól, levelei ellenesek, szálasak; bokrétája felső ajaka pirosló, sárgaszélü, az alsó belül sárga, kivül vörös. (Melampyrum cristatum).

TARAJOZ, (tar-aj-oz) áth. m. tarajoz-tam, -tál, -ott, par. z. Tarajjal ékesít, ellát. Tarajozni a sisakot, fejkötöt, sarkantyút.

tb.

TARAJOZÁS, (tar-aj-oz-ás) fn. tt. tarajozás-t, ok, harm. szr. —a. Cselekvés, mely által valamit tarajféle művel ékesítnek, vagy ellátnak. V. ö. TARAJ.

TARAJ v. TARÉ v. TARÉJ, (tar-aj v. tar-é v. tar-é-j) fn. tt. taraj-t v. tarėj-t v. taré-t, tb. taraj-ok v. taréj-ok v. taré-k. Némely madaraknak, különösen a tyúkok neméhez tartozóknak fejét ékesítő húsos kinövés. Kakas, jércze, fürj taraja. Csipkés, piros taraj. | Átv. ért. az ily tarajhoz hasonló ékesség, növénysarj, vagy szer. Sisak taraja. Sarkantyú taraja, csipkézett pengője. Ugyan megnőtt a taraja v. taréjt emel, (km.). am. rátartja magát, fennhéjázik. Alább ereszti taraját, (km.). meghunyászkodik, megalázza magát. A növénytanban valamely szerven kifejlett fogasolt, majd kemény, majd puha szárnyforma pótlék, mi- L. NYARGALÓCZ v. IRAMSZARVAS. lyen van az espárczet (onobrychis, Diószegi-Fazekasnál hedysarum onobrychis) magván.

TARAK, fn. tt. tarak-ot, harm. szr. -ja. A Tájszótárban am. kis bőrtarisznya; alkalmasint am, tárka. V. ö. TARISZNYA.

TÁRAL, másképen: TÁROL, áth. m. tárol-t v. tárl-ott, htn. tárol-niv. tárl-ani. (Szabó D.) Am. az egyszerű tár ige; 1. TÁR, (2). TÁRAN, 1. TÁRON.

TARÁND, fn. tt. taránd-ot, harm. szr. —ja.

TARÁNDCSŐBIBIRCS, (taránd-cső-bibircs) ösz. fn. A csőbibircsek neme alá tartozó cserjés növényfaj; lombja igen ágasbogas; ágai bókolók, tövön likasak; lakik hideg éghajlat alatt, a havasokon. A tarandszarvasok eledele. (Cladonia rangiferina). TARANGY, (tar-angy) fn. tt. tarangy-ot, harm.

TARANGYOS, (tar-angy-os) mn. tt. tarangyos-t v. -at, tb. -ak. Tisztátalan, rút, mocskos, undok testü vagy viseletü; máskép: torongyos. Hasonló hozzá: toprongyos.

E szónak gyöke, ha a magyar nyelvből elemezzük: tar, és azon r gyökhangu szók osztályába tartozik, melyek az állati testeknek magasabb részeit, vagy kinövéseit (mintegy sarjait) jelentik, mint a szarvasmarha tarja, és szarva, az embernek tarkója, | szr. -a. Rútság, undokság a testen, vagy viseleten, a lónak marja, a disznónak orrja. V. ö. R, gyökhang. máskép: torongy. Származéka: tarangyos v. torongyos. Az oszmanli-törökben Vámbéry szerént tarak am. Gyöke tar egyezik tor gyökkel torhad, torhaszt szók. fésü, és taraj, továbbá daruk és durug am. csúcs; a ban. Mi alakját illeti, olyan mint varangy, göröngy, csuvasban tereké am. taraj. A persában tark v. terk, rongy. az arabban terk v. terke am. sisak. Tájszólások szerénti változattal : taré v. tarej is, mint ké héj haj, paré parėj paraj, gané ganėj ganaj, karé karéj karaj. TARAJFÜRT v. TARÉJFÜRT, (taraj v. taréj-fürt) ösz. fn. Diószegi-Fazekas szerént növénynem az öthimesek seregéből és egyanyások rendéből; bokrétája öt szirmú, csészéje három levelű, szirom forma; himszálait tövön egy ránczos pót foglalja öszve; tokja derekán nyílik. (Celosia). Különösen tarajos v. tarėjos bársonyvirág, a népics neve azon fajának, melyet a növénytanban üstökös tarajfürt-nek hívnak, ennek tarajhoz hasonló füzérjeiről(Celosia cristata).

TARAJKA, (tar-aj-ka) fn. tt. tarajká-t. Újabban a franczia,cocarde' (kokárda) magyarítására használt szó, minthogy ez is a franczia coq (am. kakas) szótól származik, azon hasonlóságnál fogva, mely a kokárda és kakastaraj között van.

TARAJOS, (tar-aj-os) mu. tt. tarajos-t v. at, tb.ak. Aminek taraja van, akár tulajdon, akár átv. értelemben. Tarajos madarak, kakasok. Tarajos sisak, fejkötő. Tarajos sarkantyú, virágfürt. V. ö. TARAJ.

TARANY, falu Somogy m.; helyr. Tarany-ba, —ban, — ból.

TARÁNY, ALSÓ-, FELSŐ-, puszták Nyitra m.; helyr. Tarány-ba, —ban, —ból,

TARAS, falu Torontál m.; helyr. Taras-on, ra, -ról: máskép: TARRAS.

TÁRÁS, (tár-ás) fn. tt. tárás-t, tb. —ok, harm.szr -a. A ,tár ige származéka, s am. nyitás, kinyitás.

TARASZOL, áth. m. taraszol-t. Hont megyében és Csalóközben am. a szénát, szalmát szétszórja. Talán azonos doroszol v. csoroszol szókkal. Hasonló hozzá törzsbcn a persa turus és tiris (instrumentuin ferreum hortulani; ligo, rutrum vel sarculum); továbbá a szláv traszjem (= rázok) és reszketek; mely ismét egyezik a szanszkrit trasz igetórzszsel, (mely am. tremere).

TÁRASZT, (tár-aszt) áth. m. táraszt-ott, htn. —niv. — ani, par, tárasz-sz. Eléjön Szabó Dávidnál, L. TÁR, (2).

TARÁTA, (tar-át-a) mn. tt. tarátá-t. Túl a Dunán, Veszprémben, Vasban, Szalában mondják házról, udvarról, melyet elpusztulni hagytak, és se az udvurnak kerítése, se a háznak födele nincsen, mintha kifosztották volna. Ezen jelentésénél fogva okszerüleg állíthatni, hogy gyöke azon tar, melyből a tarol is származott, t. i. a taráta ház olyan, mint a letarolt mező, szántóföld. Alakra hasonló a szunyáta melléknévhez, s valamint ennek törzse szúnyad, hasonlóan amazé az elavult tarad (tarúl), melyből lett taradó, tarada, tarata, megnyújtva : taráta, mint szunyada, szunyáta. Rokonítható torhad, torhadt szókkal is.

TARATTYÚ, TARATYU v. TARATYÚ, (tar-aty-ú, azaz tar-at-ó, tar-at-ú) fn. tt. tarattyú-t. Holmi ócska, ringyrongy eszközök, kopott szerszámok, ruhák, milyeket a zsibárusok szoktak árulni. „Az igaz barátság ritka mint a fekete hattyu; A hamis nem tisztán fogontatik, mint a fattyu, Azért elfutamik mellőled mint egy rosz tarattyu.“ Pesti Gábor meséi. (XCIV. mese).

TÁRBÉR, (tár-bér) ösz. fn. Bér, melyet bizonyos tárért, mint lerakó helyiségért fizetnek, pl. melybe a gyapjút, gabonát, gubacsot stb. berakják.

TARBÚZA, (tar-búza) ösz. fn. Búzafaj, melynek fejei nem szálkásak v. nem szakálasak, hanem olyanok, mintha le volnának tarolva. Molnár A. szerint triticum mutilum.

TARCS, (1), 1. TARCZ; és TARTS.

TARCS, (2), puszta Veszprém m.; helyr. Tarcs-ra, -on, -ról.

TARCSA, faluk Moson és Vas m.; puszták Baranya és Heves m., erdélyi puszta Kolos m.; CSÍKfalu Pest, ÉR-, Bihar, ERDŐ-, Nógrád, KIS– Pest, KÖRÖS-, Békés m.; helyr. Tarcsá-ra, —n,

―ról.

TÁRCSA, (tár-csa) fn. tt. tárcsá-t. Azon kiczirkalmazott kör, vagy kerek tábla, melyre a czéllövészek irányoznak. Egyezik vele a régiektől ugyanezen értelemben használt tárgy, t. i. e két szó között oly alaprokonság van, mint a varangy és varancs; a gōröngy és göröncs között.

TARCSAFALVA, erdélyi falu Udvarhely székben; helyr. falvá-ra, —n, —ról.

TARCSAHÁGÓ, erdélyi hegy Kolos m.; helyr.

TÁRCSALÖVÉS, (tárcsa-lövés) ösz. fn. Gyakorlás a lövésben, melyet tárcsára irányoznak. TARCSÁNY, puszta Hont m.; helyr. Tarcsány-ba. -ban, —ból.

Némelyek szerént hason jelentésü volna,csoroszlya'
szóval is. Alapfogalomban és hihetőleg gyökben is
egyezik taráta szóval; v. ö. TARÁTA. Mi alakját
illeti, olyan, mint pattantyú, sarkantyú, csikoltyu, perge--hágó-ra, -n, -ról.
tyú és több mások, melyek részesülőkből alakultak.
T. i. magyar elemzéssel törzse az elavult tarat, azaz,
mintegy tarrá, kopaszszá, romlottá, fosztorrá tesz,
vagy,taratik' alakban: fosztorrá lesz. A ty kettőzte-
tése fölösleges, mint az ergettyű (eregető), szivattyú
(szivató) szókban is. Alkalmasint esetleges találkozás,
hogy alaphangokra nézve hasonló hozzá a német
Trödel, melynek törzse némely nyelvészek szerént
tragen volna.

TARATTYÚBOLT, (tarattyú-bolt) ösz. fn. Bolt, melyben tarattyúárukat adnak, vesznek. TARATTYÚHÁZ v. -KAMRA, (tarattyúház v. kamra) ösz. fn. Ház, kamra, melyben holmi ócska szereket tartogatnak. V. ö. TARATTYÚ.

TARATTYÚLÁDA, (tarattyú-láda) ösz. fn. Láda, melybe holmi ócska szereket, rongyokat, kopott viselt szerszámokat berakni szoktak. V. ö. TARATTYÚ.

TARATTYÚS, (tar-aty-ú-os) fn. tt. tarattyús-t, tb. ok. Zsibárus, ki tarattyúféle árukkal kereskedik. Összetételekben am. tarattyúkkal ellátott, tarattyúkat tartalmazó. Tarattyús bolt. Tarattyús kamra. V. ö. TARATTYÚ.

TARATTYÚSÁG, (tar-aty-ú-ság) fn. tt. tarattyúság-ot, harm. szr. -a. Mindenféle tarattyú egymásra halmozva, öszvegyűjtve, vagy áru gyanánt

TÁRCSÁZ, (tár-csa-az) önh. m. tárcsáz-tam, -tal, ott. Tárcsára v. tárcsákra irányozva lőđöz. TARCZ, (tar-cz) fn. tt. tarcz-ot. Hajósok nyelvén azon kötelek, melyekkel az árboczok s annak részei elülről feszittetnek s visszatartatnak, hogy a hajó erős hánykódásakor hátra ne bukjanak. (Német nyelven Stag. Kenessey Albert).

TARCZA, folyó Szepes, Sáros és Abaúj me

gyékben.

TÁRCZA, (tár-cza) kicsinző fn. tt. tárczá-t. Könyvhöz hasonló alakú tokerszény, melyben pénzt, holmi jegyzeteket, irományokat stb. szoktunk magunkkal hordani. Pénzes tárcza. Jegyzékek tárczája. Bőrből, kemény papirból, selyemből való tárcza. Himezett tárcza. Hivatalos tárcza. Atv. miniszteri tárcza, am. miniszteri hivatal, mintegy a hozzá tartozó okmányokkal együtt. Átvenni a pénzügyi, hadügyi tárczát. Helyesen alkotott. s általánosan divatha jött újabb kori szó. V. ö. TÁR, fn., melyből cza kicsinzővel képeztetett.

TARCZAL, mváros Zemplén m.; helyr. Tarczal-ra, -on, -ról. v. —ba, —ban, —ból. A Névtelen Jegyző szerént Tarczal városa vagyis az ezt északról fedező hegy Turzol kún vezértől vette nevezetét, kit Árpád a föld kikémlése végett küldött, és a föntebbî hegyre legelső lovagolt fel. Turcsighol a mongolban csakugyan azt teszi kémlés végett küldött követ (un envoyé pour faire une reconnaisance); a torokhangok a szók közepén a mongolban,

97

TÁRCZÁS-TARGONCZÁS

TARGONCZÁZ TÁRGYALAP 98

különösen a kalmuk s más szójárásban számtalan- | Pesti, gőzhajói targonczások. V. ö. TARGONCZA és szor kiesnek; így khagán máskép: khán; baghatur, a TALIGÁS. mandsuban batoru, magyarul: bátor; daghari (seb a

TARGONCZÁZ, (targoncza-az) önh. m. tarlovak, öszvérek stb. hátán), a mandsuban darin, ma- gonczáz-tam, —tál, — ott, par. -z. Targonczát tologyarul: túr; tehát Turcsighol is máskép: Turczolgat, azzal fuvaroz, terhet hord. Hasonlók hozzá: ta(a cz rendszerént csak i előtt cs) tökéletesen egyezik licskáz, kocsiz, szekerez, hajóz, mint jármüvekre vonata Névtelen Jegyző Turzol szavával, sőt még jelenté-kozók. sében az egyén feladatával vagy foglalkodásával is. TÁRCZÁS, (tár-cza-as) mn. tt. tárczás-t v. — at, |

tb. —ak. Tárczával ellátott. Tárczás miniszter.

TÁRCZANÉLKÜLI, (tárcza-nélküli) ösz. mn. Akinek v. minek tárczája nincs Tárczanélküli miniszter.

TARD, falu Borsod, puszta Somogy m.; helyr.

Tard-ra, -on, —ról.

TARDONA, falu Borsod m.; helyr. Tardoná-ra,

-n, -ról.

TARDONYA, puszta Heves m.; helyr. Tardonyá-ra, -n, -ról.

TARDOS, faluk Komárom és Szabolcs m.; helyr.

Tardos-ra,

— on, ―ról.

TARDOSKEDD, falu Nyitra m.; helyr. Tardos

-in, —ről.

TARÉ, (tar-é) fn. tt. taré-t; és TARÉJ, (tar-é-j) tt. tarėj-t, tb. -ok. L. TARAJ.

TARÉJFÜRT, 1. TARAJFÜRT. TARĖJOS, (tar-é-j-os); TARÉJOZ, (tar-é-j-oz) 1. TARAJOS; TARAJOZ.

TARÉK, régies, Sándor I. följegyzette fn. tt. tarék-ot. Az oszmanli,tarak' szóra emlékeztet. L.

TARAJ.

TARÉS, (tar-é-s) mn. tt. tarés-t v. -at, tb.

-ak. L. TARAJOS.

TARFEJÜ v. —FEJŰ, (tar-fejü) ösz. mn. Ki

nek fejéről a haj le van beretválva, tarolva, vagy tövig lenyírva. Tarfejü törökök, sinaiak. Szabatosan véve különbözik tőle : kopaszfejü, kinek haja elment, tövestül kihullott. V. ö. TAR, KOPASZ.

TARGANCZ, TARGONCZ, fn. tt. targancz-ot v. targoncz-ot. L. TARGONCZA.

TARGONCZÁZÁS, (targoncza-az-ás) fn. tt. targonczázás-t, tb. —ok, harm. szr. -a. Targonczá

val üzött fuvarozás, teherhordás.

TÁRGY, (tár-gy) fn. tt. tárgy-at, harm. szr. -a. 1) Régen jelentette azon czélpontot, vagy czélul kitett köralaku testet, melyre a lövészek irányozni

szoktak. Molnár Albertnél: meta, das Ziel, Schieszscheibe. Szabó Dávidnál is am. czél. Tárgy közepe (centrum metae. Pázmán Kal. 607. 1.). Innen tárgyalni valamit, am. czélba venni, mint Dugonics köz

mondásai közt olvasható 2. R. 136. l. Ha madárra

tárgyalsz, ijadat ne pöngesd. 2) Újabb korban átv. ért. minden lény, melyre gondolkozásunkat, vagy érzékeinket, vágyainkat, vagy akaratunkat irányozzuk, szóval amit bizonyos tekintetben figyelemre, szemügyre veszünk, s mintegy czélul tűzünk ki magunknak, (latinul objectum, németül : Gegenstand). Ennél fogva, beszéd, értekezés, tanácskozás tárgya, amiről beszélünk, értekezünk, tanácskozunk; szeretet tárgya, bizonyos személy, vagy dolog, kire vagy mire szeretetünket irányozzuk; más tárgyat tűzni ki vitatkozásra ; némely tárgyakra irányozni, másokról elvonni a gyermek figyelmét. Elemzésére nézve legközelebb áll hozzánk tárt vagyis tárult dolog, kitárult valami, t. i. ami valamely czélból előnkbe tárul, vagy mit előnkbe tártak. Azonban minthogy e szónak eredeti tulajdon

értelme czéltáblára látszik vonatkozni, az sem valószinűtlen, hogy elemezve tál-gy, azaz czéltányér. Második jelentése átvitt v. képes alkalmazásu. V. ö. TÁRCSA. Egyébiránt ha a latin meta és meo észjárásból indulunk ki, s a tárgyat szükebb értelemben oly czélpontnak veszszük, melyet menve futva kell elérni; úgy a tart igének azon jelentéséből is értelmezhetnők, melynél fogva valahova tartani, neki tartani a hegynek, Budára tartani, am. valahova menni, neki menni a hegynek, Buda felé menni, mi szerint a tárgy oly pontot jelentene, melynek neki kell tartani, és így eredetileg rövid hangzóval bírt.

TARGANCZA v. TARGONCZA, (tol-og-oncz-a?) fn. tt. targonczá-t. Egyik végén kerékkel ellátott, saráglyás dereku, vagyis fenekű jármű, melyet két nyélnél fogva ember tol, vagy maga után húz. Némely tájakon am. taliga. Egy eredetü vele, de abban különbözik tőle talicska, hogy ennek ládája van, melybe a terhet rakják. Magyar elemzéssel mindkettőnek gyöke tal vagy tol, s mindegyik kicsinző képzővel alakult. Azonban figyelmet érdemel a mongol tergen szó, mely szekeret jelent; ehhez járulván a kicsinző cza képző, s az egész szó mély hangu ön-kozó, biráskodó, tanácskozó bizonyos dolgot tűz ki hangzókat vevén fel, lett legegyszerübben: targoncza. Gyarmathi Sámuel a német tragen, különösebben Tragkarren szóval egyezteti. Némely tájkiejtésben: tarboncza, torboncza.

TARGONCZÁS, (targoncza-as) fu. tt. targonczás-t, tb. ok. Gyalog fuvaros, teherhordó, ki holmit targonczaféle jármüvön szállít, tologat ideoda. AKAD. NAGY SZÓTÁR VI. KÖT.

TÁRGYAL, (tár-gy-al) önh. és áth. m. tárgyal-t. 1) Bizonyos kitüzött pontra irányoz, mint lövész. Ha madárra tárgyalsz, jadat ne pöngesd. (Km.). Pontosan, hibásan tárgyalni. 2) Átv. mint értekező, vitat.

működéseül. A pörösfelek tárgyalják a biró elött megindított ügyet. A törvényszék tárgyalja a bevégzett pört. Tárgyalni az országgyülés, a tanács elé terjesztett ügyet. Latinul tractat, pertractat. V. ö. TÁRGY.

TÁRGYALAP, (tárgy-alap) ösz. fn. Valamely tárgyhoz vagyis tárgyalás végett fölvett alapszó vagy alapmondat.

7

99

TÁRGYALÁS-TÁRGYESET

TÁRGYALAT, (tár-gy-al-at) fn. tt. tárgyalat-ot. harm. szr. —a v. —ja. Tárgyalás elvont értelemben, tárgyalás eredménye.

TÁRGYALÁS, (tár-gy-al-ás) fn. tt. tárgyalás-t, | a,hová viszonyt fejezi ki. „Valamely dolognak egy tb. ok, harm. szr. -a. 1) Czélzás, irányozás, más dologra vonatkozása az időben, tevékenységénél bizonyos czélpont felé. 2) Átv. működés a vitatko- vagy állapotánál fogva háromféle módon történhetik. zás és határozás alá kitüzött dolog körül. Törvény- A vonatkozás lehet a kiindulási pont: a,honnan'; kezésekben szóbeli, vagy irásbeli tárgyalás. V. ö. a czélpont: a,hová'; a nyugpont: a hely, a ‚hol'....... TÁRGYAL A tárgyeset (accusativus) eredetileg a czélt fejezi ki, a mozgást vagy irányt, a végpontot mind a térben mind az időben is.... Ez legáltalánosabb és legel. vontabb jelentésében a szenvedő tárgy esete, azon tárgyé, melyre a tevékenység, mint czéljára kihat... A tárgyeset jellemző betühangja a szanszkritban, zendben és latinban m, a görögben n." (System der Sprachwissenschaft von K. W. L. Heyse). S egyszersmind megjegyzi, hogy Pott szerént (Etymologische Forschungen) a tárgyeseti m az osszét nyelvben (kaukázi nép Oroszországban) mint utóljáró ma‚ho-vaʻ értelemben csakugyan létezik.

TÁRGYALATI, (tár-gy-al-at-i) mn. tt. tárgyalati-t, tb.ak. Tárgyalásra vonatkozó, azt illető. Tárgyalati igazság.

TÁRGYAZ, (tár-gy-az) áth. m. tárgyaz-tam, -tál, -ott, par. -z. Átv. 1) Bizonyos dolgot alap vagy czél gyanánt foglal magában; valamit tartalmaz. Ezen könyv hazánk természetrajzi leírását tárgyazza. 2) Bizonyos czélt elérni törekszik. Amit tárgyazott, el nem érheté.

Schleicher Ágoston Compendium der indogerTÁRGYAZÁS, (tár-gy-az-ás) fn. tt. tárgyazás-t, manischen sprachen" czimü munkájában e nyelvektb. ok. 1) Tartalmazás. 2) Bizonyos czélra törek-ről ezt tanítja: „Az egyes szám tárgyesetének jegye vés. V. ö. TÁRGYAZ. mássalhangzón végződő törzs után -am, önhangzón TÁRGYAZAT, (tár-gy-az-at) fn. tt. tárgyazat-ot, végződő után majd mindenütt -m, mely az am röviharm. szr. —a. Ami bizonyos működésnek, cselek-dülésének tekinthető. A köznemü törzsek (die neuvésnek, törekvésnek alapját teszi. (Substratum). tralen stämme) némely kivétel alá esnek (t. i. azok rendszerént nem különböznek az alanyesettől).

TÁRGYBELI, (tárgy-beli) ösz. mn. Bizonyos tárgyat illető, ahhoz tartozó, arra vonatkozó. Több tárgybeli pert kell benyujtanom. Ez ismét más tárgybeli ügy, mint az előbbiek.

Ezen -am, M, folytatja Schleicher nak látszik a törzsképzésekben gyakorta használt -m elemmel, ennél fogva kell lenni oly névmási törzs-nek, melynek m a fő eleme. Ilyen létezik a régi hinduban, és némi változásokkal ekként hangzik: ama- (alanyesete áma-sz [= magyar emez], amu- (= =ama, pl. az egyesi hímnemű tárgyesetben amú-m) és ami

TÁRGYESET, (tárgy-eset) ösz. fn. Nyelvtani ért. a szónak azon viszonybeli állapota, illetőleg változata,melybe jön, midőn bizonyos cselekvésnek, illetőleg át- v. kihatásnak mintegy kitűzött czélját, tárgyát képezi. (Accusativus). Némelyek szenvedő | (= ama, pl. a többesi himnemü instrumentalisban : eset-nek hívják. A tárgy v. szenvedő eset tehát ami-bhis) és mutatói functióval bír. (A magyar jelenszabály szerént ki- vagy átható igével jár, s annak tést, mely Schleichernél németül van kitéve, mi irtuk, mintegy hatása alá van vetve, pl. embert látok, nem Schleicher). Ezen törzseknek alkalmasint am kenyeret szelek. De minthogy széles értelemben nem névmási gyök szolgál alapul." stb. Bopp Ferencz szincsak az átható, hanem az önható, sőt középigék is tén azt tartja (e szóval: wie ich nicht zweifle) hasongyakran kiható erőre vonatkoznak, innen tárgyese-lító nyelvtanában, hogy a tárgyeset m-je, melyet a tes nevet ezek némelyike is vonzhat, pl. megülöm a köznemüek (neutrumok) már az alanyesetben (nomilovat, megfutom a pályát, e világot lakom (Simai Kris-nativusban) is fölvesznek, névmási eredetü, sőt nétóf). Most élem gyöngy világom, míg virít ifjúságom." (Népdal). Nyelvünkben a tárgyeset raga önhangzók, továbbá l, n, r és s, sz, z, zs mássalhangzók után rendszerént t, egyéb mássalhangzók után alhangu szókban: at, ot, felhanguakban: et, ét, öt. E szótárban minden egyszerü nem összetett névnél ki van téve, hogy az elszámlált 6 rag közől melyik járul az egyes számbeli névhez. A többes számhoz az általános népnyelvben és az összes irodalomban alhangú nevek után mindig at, fenhan-ki, mely Heyse, Pott s némely mások szerént a tárgygúak után et, pl. házak-at, templomok-at, utezák-at; hegyek-et, gyöngyök-et, csengetyük-et; dunántuli s némely más szójárásban eléfordul ot, öt is; de az irodalom csak az általánosb szójárást követi.

Érdekesnek véljük megérinteni nyelvbölcseleti tekintetben mit tartanak a tudósok általában a tárgyesetről. T. i. azt tanítják róla, hogy eredetileg

mely névmási törzsek tárgy- (és egyszersmind alany-) esetéről is, mely t, d, úgy vélekedik, hogy ennek eredete szintén a szanszkrit ta (= er, dieser, görögül zo, góthul tha stb.) névmási törzsben keresendő, pl. a szanszkrit ta-t, latin is-tu-d, góth thatta. Ha a magyar tárgyeseti trag eredetét nyomozzuk, azt igen egyszerüen a tova (régiesen és tájdivatosan ma is: ta, toa) vagy, ha inkább tetszik, az oda szóban találjuk fel, melyek épen a ,hova' viszonyt fejezik

eset jelleme; de amelyekben ha Schleicher és Bopp nézeteit fogadjuk el, a mutatás fogalma is megvan. Némely más nyelvekből még följegyezzük az érdekesbek tárgy eseteit.

Az ismeretes nyelvek között legtökéletesebben egyezik a magyar tárgyeseti raggal a héber ét, et (, ), de amely a neveknek elébe tétetik és

csak határozott főneveknél (bei bestimmten Substantiven) használtatik, ilyen határozott főnevek, melyek névmutatóval jelölvek, továbbá tulajdonnevek stb. Ezen ét eredetére nézve Gesenius (Lehrgebäude. §. 177.) azon nézetben van, hogy az valamely el-pa, de amely a névnek elébe jön, pl. pa dsin (mint a avult névmás, mely mutató természetü volt s alany- héberben az ét) ember-t, pa kin arany-at; egész monesetek előtt is állhatott és áll is gyakran a régi datban: pa dsin kien liao embert látott (liao multat könyvekben. Ugyanő azt is megengedi, hogy az ro- jelent). Valamint föntebb az árja nyelvekben az m, kon lehet és v. jés (v), arami nyelven it szóval, úgy a mandsu, japáni, sínai nyelvekben is a b, v, p mely am. ott v. itt levő (da vorhanden). mint ajakhangok alkotják a tárgyesetet.